A pályaválasztás, a személyhez leginkább illő foglalkozás, hivatás megtalálása a gyermek önbecsülésének és küzdőképességének megalapozásával kezdődik. A szülők mesékkel, a tágabb családról, a gyermekről szóló életmesékkel, a szülői, családi narratívákkal már a kisgyerekeknek is megmutathatják, hogy ha akadnak is nehézségek az életben, azokat meg lehet oldani. A családtörténet mellett az önbecsülés, a küzdőképesség szempontjából a gyerek saját élettörténete is kifejezetten fontos erőforrás, a titkok, a tabu viszont hatalmas visszahúzó erővel bírnak. Folytatjuk Kádár Annamária pszichológus Önbecsülés és küzdőképesség mint a pályaválasztás alapja című előadásának összefoglalóját.

A családi narratíva nagyon fontos

A legrosszabb dolog, amit a mesélő, azaz a szülő, a nagyszülő, a pedagógus tehet, ha megszépíti a gyereknek mondott történetet, azaz nem szól a nehézségekről. Ahogy a mesékben, a gyereknél akkor lesz katartikus a jó győzelme, ha mellette megjelenik a rossz is. Egy gyerek mindig szimbolikusan dolgozza fel az eseményeket, és olyan belső képet alkot magának, ami számára elviselhető. Ez a családi narratívákkal és a személyes élettörténetekkel is így van. Ezért a népmesék, a kortárs mesék mellett érdemes már kora gyermekkortól kezdve visszamesélni neki a napját, a rossz és jó eseményekkel együtt.

Korlátozó vs. gyümölcsöző tudat

De hogy ezt miként tehetjük még hatékonyabbá, érdemes megismerkedni a Stanford Egyetem pszichológusa által kidolgozott „korlátozott tudat – gyümölcsöző tudat elmélettel”. A korlátozott tudattal a gyerekünket abban erősítjük meg, hogy „ügyes vagy, okos vagy, nem is csoda, mert apád is okos és ügyes volt, a nagyapádról ne is beszéljünk”, tehát abban, hogy okosnak és ügyesnek született. Ám ezzel a gyerekben hatalmas szorongás lesz, mert nem mer kudarcot vallani, nem mer hibázni, sem kockázatos dologba belevágni, mert mi lesz akkor, ha kiderül róla, hogy ő nem elég okos, nem elég ügyes? A korlátozott tudat miatt mindig csak olyan feladatokat fog magának választani, amit biztosan meg tud oldani, és amiben már egy kicsi kockázat van, azt elkerüli, mert fél a sikertelenségektől. A gyümölcsöző tudat esetében viszont arról szól a megerősítés, hogy „az sem gond, ha valami neked nem sikerül, ha mindent beletettél, ha rengeteget gyakoroltál egy feladat elvégzéséhez, ez rendben van”. A tudományos felfedezések zöme is úgy születik meg, hogy a kutató évek munkájával, számos kudarccal a háta mögött hoz létre valamit. Ez egy hatalmas lehetőség a saját önbecsülésünk szempontjából.

A feltételes és a feltétel nélküli szeretet

Ahhoz, hogy egy gyerek személyiségfejlődése egészséges legyen, két típusú szeretetre van szüksége: feltétel nélküli és feltételes elfogadásra. A feltétel nélküli elfogadás az anyai szeretet szimbóluma, amikor úgy szeretnek, ahogy vagy, akár egyetemi tanár vagy, akár utcaseprő. Ezt a szeretetet nem kell kiérdemelni, mert ez van és jó esetben ezt megkapja egy gyerek.

Ahhoz azonban, hogy a személyiségfejlődés egészséges legyen, kell egy feltételes elfogadás is, ez az apai szeretetnek a szimbóluma, ahol megjelenik az igényszint, a teljesítményelvárás. Kell valaki, aki kirugdos bennünket a komfortzónánkból. Az egészséges önbecsüléshez két mondatot kell megkapnia a gyereknek az apától. Amit az apának a lánygyerekének kellene odaadnia, az az: „Büszke vagyok rád, lányom!” A női önbecsülés szempontjából nagyon fontos, hogy az apa oda tudjon adni egy ilyen mondatot a lányának. Amit pedig egy édesapának a fiúgyerekének kellene odaadnia, így hangzik: „Ez igen, ez jól meg van csinálva, fiam!”

A felnőttek, akár a cégvezetők szorongásos zavara, teljesítményzavara mögött a legtöbb esetben egy túlteljesítmény-orientált apa áll, akinek soha semmi nem volt elég jó, mindig lehetett volna még jobb, még szebb, még tökéletesebb. Ezért is nagyon lényeges elismerni a teljesítményt.

A saját történetek ereje – múlt, jelen, jövő helye és szerepe

Philip Zimbardo pszichológus azt mondja, ahhoz, hogy boldog, elégedett ember legyek, rendben legyen az önbecsülésem és a küzdőképességem, három dolog szükséges. Az első és legfontosabb egy nagyon erős múltpozitív beállítódás. Én felnőttként, szülőként hogy állok a saját történeteimmel, át tudtam-e keretezni a kudarcaimat, a nehézségeimet? A kérdés az, hogy mit kezdek ezekkel a történetekkel. Hogyan mesélem újra, miként teszem bele hamuba sült pogácsaként a gyerekem tarisznyájába?

A másik elengedhetetlen dolog egy mérsékelt jelen hedonizmus: a példámmal legyek a jelenben, éljem meg a mát, hiszen a sok jövőre való fókuszálás rengeteg dolgot elvesz az életünkből, amely az „itt és most”-ban lenne lényeges. A harmadik dolog Zimbardo elméletében a mérsékelt jövőorientáltság, azaz, hogy legyenek vágyaim, céljaim, ami felé el tudok mozdulni, és ha van hitem a jövőben, minden sokkal könnyebb lesz.

Kádár Annamária szerint ha kora gyermekkortól meséket mondunk és olvasunk a gyerekeknek (a 4-5 éves kortól a 8-9 éves korig a varázsmesék időszaka van), akkor a gyereknek a bőre alá ivódnak ezek a történetek. Megtanulja a történetszerkesztési sémát, amelyben tudja, hogy ha kudarc vagy nehézség van, az még csak a történet közepe, de a vége mindig jó kell hogy legyen. Ha a szülő vagy a pedagógus saját története is alátámasztja ezt, akkor kifejlődhet a gyerek önbecsülése és küzdőképessége.

Szerző: K.T.

#HR #pszichologia #onbecsules #palyavalasztas #keszsegek #onismeret #karrier