A burnout során egyikben belefáradunk a túlterhelésbe, a boreout esetén pedig lassan kiüresedünk az alulterheltségtől. Mindkettő láthatatlanul rombol, csak épp másképp.

A kiégés két arca

A modern munkahelyek történetében nagy figyelmet kap a kiégés, vagyis a burnout. A jelenséget már a Herbert Freudenberger által leírt állapotként ismerjük, amely nyomában krónikus stressz, érzelmi kimerültség és csökkenő teljesítmény járhat. Az utóbbi években azonban egy másik és kevésbé ismert jelenségre is figyelem hárult. Ez a boreout.

A két állapot első ránézésre ellentétes, ám mindkettő következménye meglepően hasonló.

A burnout, amikor túl sok

A kiégés klasszikus esete a túlterheltség, a stressz. Nem csupán a munka mennyisége, hanem annak jellege is számít, úgymint a kontroll vagy az elismerés hiánya, az érzelmi megterhelés, az időnyomás. Ma már a WHO is hivatalos munkahelyi jelenségként tartja számon, amelynek olyan dimenzióit határoztak meg, mint a kimerültség, a csökkent hatékonyság és a cinizmus.

A burnout nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem lassú folyamat eredménye. Aki belekerül ebbe az állapotba, az eleinte még motivált, aztán fokozatosan elveszíti az érdeklődést és a motivációt is.

A boreout, amikor túl kevés

A boreout ezzel szemben az alulterheltséget jelenti. Egyeseknek ugyan lehet vonzónak tűnik az az állapot, amikor semmit vagy alig kell csinálni, de hosszú távon gyötrő. Leginkább akkor alakul ki, amikor a munka monoton, nincs benne semmi kihívás, nincs fejlődési lehetőség vagy az alkalmazott nem érzi magát hasznosnak. Habár ez a fogalom már a 2000-es évek óta ismert, mégis kevesebbet emlegetett, mint a kiégés. A boreout attól veszélyes, hogy bár kívülről gyakran kényelmesnek tűnik, valójában rossz hatással van az egyén önértékelésére, megnő az unalom általi frusztráció. Aki ebben a helyzetben találja magát az ugyan úgy csinálhatja, mintha nagyon elfoglalt lenne, de valójában küzd önmagával és egyre inkább eltávolodik a munkájától.

Az egyensúly hiánya

A burnout és a boreout ellentétes helyzeteket jelentenek, ám pszichológiájuk mégis hasonló, hiszen mindkét esetben felbomlik a munka és a munkavállaló közötti egyensúly. A túl- és az alulterheltség tehát veszélyes nemcsak az egyén élete szempontjából, hanem szervezeti szinten is.

Talán már az is egyértelmű, hogy a megoldást az egyensúly helyreállítása jelenti. Vagyis szükséges a dolgozó számára a kihívás, de olyan, amelyik megugorható, vagyis igazodik a képességeihez. Szüksége van visszajelzésre, kontrollra és határokra.

Szerző: R. M.
Kép forrása: Pexels

A Burnout vs. boreout, a kiégés két arca bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.