A 40 évvel ezelőtti, és sokszor most is jól bevett aranyszabály vezetők kezében, hogy a döntéselőkészítés fontos része a lehetséges opciók felmérése, azoknak értékelése egy adott közös kritériumrendszer alapján, annak mérlegelése, hogy mennyire fontosak az adott kritériumok, majd minden egyes lehetőség értékelése az egyes kritériumok alapján, végül összeadva az eredményt és az opciók összehasonlítása megadja, melyik a legjobb döntés.

Ennek a klasszikus módszernek megvan a vonzereje, hisz mérhető, mondhatnánk tudományosan alátámasztott eredményt kapunk, amire nyugodtan alapozhatjuk a döntésünket. Ez mind megnyugtató, mivel szisztematikus, racionális és tudományos eljárást használtunk. Az egyedüli probléma, hogy ez a módszer használhatatlan a való életben. Kutatólaborokban nagyon jól alkalmazható, ahol a döntés triviális, de a valóságban, ahol az eldöntendő és kihívásokkal teli problémák komplexek, a megfelelő mennyiségű és megbízhatóságú információ nem áll rendelkezésre, nincs idő elemezni az opciókat és a tét nagy, ott ezt a módszert a sutba lehet dobni.

Miért fordulnak el a vevők a cégünktől? Miért nem fizetnek a megrendelőink? Rábízzunk-e egy fontos projektet egy kezdőre, vagy adjuk a tapasztalt munkatársuknak? Mi is az, ami alapján el tudjuk dönteni mi a helyes megoldás ezekre a komplex kérdésekre?

A tapasztalaton alapuló intuíció az, ami segít a legtöbb esetben

A tapasztalatok alapján mintázatokat hozunk létre, amiket előhívva az adott szituációt mérlegelni tudjuk és a döntésünket meghozhatjuk.

A mintázat egy adott jelhalmaz, melyek általában együtt fordulnak elő. Így amikor csupán néhány jelet tapasztalunk, abból nagy valószínűséggel ki tudjuk egészíteni a lehetséges mintázatot. Ekkor mondjuk azt, hogy „Ezt már láttam valahol, tudom, hogy mi a megoldás!”, és bár nem mérlegeljük az opciókat, és hasonlítjuk egymáshoz őket, a legtöbb esetben döntésünk helyes. A döntést egy cselekvésmintázat lejátszása követi, aminek az eredménye a helyzet helyes vagy rossz megoldása, mely visszajelzésként beépül a tapasztalatrendszerünkbe. Az agyunkban képződő és raktározott mintázatok halmazát tapasztalattal lehet bővíteni.

Ha egyszer felismerjük a mintázatot, akkor megértjük a helyzetet: tudjuk milyen jelek lesznek fontosak amire figyelni kell, tudjuk mi a cél, amit el kell érnünk és azt is tudjuk, mire számíthatunk a következő lépésben.

Ha nincs elég mintázatunk, akkor minden lehetőséget ki kell próbálnunk, vagy legalábbis agyban végigmenni a teljes folyamaton. Mivel a mintázatfelismerés egy pillanat alatt a tudatalattinkban történik, ezért az intuíción alapuló döntéshozatal sokszor misztikusnak tűnik. Egyszerűen fogalmazva, az intuíció az a folyamat, amivel a tapasztalatot mérlegeléssé és döntéssé formáljuk.

Már a 80-as évek közepén kutatók vezető beosztású katonákat és tűzoltókat vizsgáltak abból a szempontból, hogy kevés információ alapján, rövid idő alatt mi alapján tudnak helyes döntést hozni. Mivel szorult helyzetben nincs idő a klasszikus analitikus eljárást követve végigmenni az összes opción, az volt a feltételezés, hogy minden egyes döntéspontnál csupán két lehetőséget hasonlítanak össze, és így mérlegelnek. Meglepetésre az volt az eredmény, hogy egyáltalán nem hasonlítanak össze lehetőségeket, csupán intuitív módon tudták, „érezték” a helyes választ.

De mi is volt a parancsnokok intuíciója?

Az első megérzésükre hallgattak, ami alapján meghozták a döntést, és nem mérlegeltek további lehetőségeket. Mivel már nagy tapasztalattal rendelkeztek, azaz sok mintázat volt a fejükben, ezért az első mintázatot, amit elővettek a tárházukból, már sokszor látták és tapasztalták. Ezért annak a valószínűsége, hogy az első „behívott” mintázat által kiváltott cselekvésnek hatékony eredménye lesz, igen nagy. Ezért van az, hogy az első megérzésre hallgatni igenis lehet, feltételezve, ha elég tapasztalattal rendelkezünk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az analitikus gondolkodásnak és a döntés előkészítő elemzésnek nincs meg a helye. Abban az esetben, amikor elég idő áll rendelkezésre, és a szükséges információt megbízható forrásból be lehet szerezni, ez a tudományos módszer nagyon hasznos. De a való életben hányszor fordul ez elő? Éppen ezért: „Sherlock, ki van rúgva!”

Szakértő: Dr. Sík Attila, Transzdiszciplináris Kutatások Intézete, PTE ÁOK

Fotó: Envato

A Dönteni egy pillanat alatt – avagy hogy használják az intuíciójukat a profi vezetők? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Szinte nincs olyan munkavállaló, aki számára nem okozott még gondot a döntéshozatal, ráadásul az is előfordulhat, hogy még azután is marad a bizonytalanság, hogy elvileg elhatároztuk magunkat. Szerencsére, aki tanácsot és támogatást keres, gyorsan megtalálhatja azt: könyveket, online coachingokat, cikkeket, szemináriumokat. Mindazonáltal nem árt szem előtt tartani, hogy nem vagyunk egyformák, vagyis a módszerek közül sem mindegyik válhat be mindenkinél. Álljon itt néhány tipp, amik segíthetnek, ha a karrier a tét.

A klasszikus: pro-kontra lista

A módszer nagy előnye, hogy könnyű megvalósítani: vegyünk egy darab papírt, és húzzunk egy vonalat a közepére fentről lefelé. Soroljuk fel egy oszlopba, pontról pontra, mi szól a döntés mellett, a másik oldalra pedig, milyen érveket tudunk felhozni ellene. Érdemes lehet súlyozni is.

Vizuális típusoknak: „döntési vászon”

A Business Model Canvas (magyarul üzleti modell vászon) módszer különösen elterjedt az üzleti tervek elkészítésében és a projektmenedzsmentben, ez alapján pedig elkészíthető a Decision Canvas (döntési vászon), hiszen számos helyzetben alkalmas az elképzelés. A dolog lényege, hogy a pro-kontra listánál részletesebb, viszont a vizuális megjelenés miatt jól láthatók az összefüggések.

A 10-10-10 módszer

Vannak olyan döntések, amiket egész egyszerűen túlmisztifikálunk, holott jóval kevésbé fontosak, mint hisszük. A módszer alkalmas arra, hogy megtudjuk, nem tulajdonítunk-e túl nagy jelentőséget a helyzetnek. Ehhez képzeljük magunk elé kicsit a jövőt és tegyük fel a következő kérdéseket: Milyen hatással lesz rám a döntésem 10 perc múlva? 10 hónap múlva? 10 év múlva?

Ha sietős, jöhet a fegyverteszt!

A döntéshozatalban csodákra képes, ha mesterségesen egy kis nyomást helyezünk magunkra azzal, hogy saját határidőt szabunk. Sajnos azonban gyakran nem tartjuk azt be. Erre is van megoldás: az úgynevezett fegyverteszt módszer. Így működik: üljünk le valakivel szemben, akiben megbízunk. A segítő pisztolyt formál a kezéből, és azzal fenyeget, hogy elsüti azt, ha 15 másodperc alatt nem születik döntés. Őrülten hangzik? Egy kicsit az is. A módszer mögött meghúzódó gondolat azonban zseniális, szó szerint a megérzéseket célozza.

Aki bátor, a döntést a véletlenre is bízhatja

Persze csak akkor, ha már némileg előkészült. Például egy előző módszer alapján már csak két lehetséges válaszra szűkítettük a kört. Ha ezeknek körülbelül egyenlő előnyei és hátrányai vannak, vagy mindkettő nagyszerű, akkor nyugodtan hagyhatjuk, hogy a sors döntsön: dobjunk fel egy érmét, használjunk netes véletlenszám-generátort, vagy hasonlót.

Alapvetően, bármilyen módszert is alkalmazunk, a lehető legkedvezőbb keretfeltételeket kell megteremtenünk magunknak a helyes döntés meghozatalához, hiszen talán a karrierünk, a siker a tét. Először is, pihenjük ki magunkat, mert a fáradtság elhomályosítja az érzékeket! Összpontosítsunk, szánjunk tudatosan időt a kérdésre és ne engedjük elterelni a figyelmünket! Mindemellett pedig legyünk kiegyensúlyozottak, mielőtt határozunk: igyunk, együnk valami finomat, esetleg sportoljunk kicsit, vegyünk egy kellemes fürdőt!

Forrás: https://www.monster.de/karriereberatung/artikel/entscheidungsfindung-methoden

Szerző: T.M.

Fotó: Envato

A Karrierkrízis: 5 módszer, amely segíthet a döntéshozatalban bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.