Quiet quitting, azaz csendes kilépés, felmondás. Egyre többet hallani erről a kifejezésről, amely azt a jelenséget írja le, amikor a munkavállalók nem hajlandók túlteljesíteni, túlórázni vagy a magánéletük rovására extrákat vállalni. A munkaköri leírásban foglalt feladatokat látják el, nem többet, de nem is kevesebbet. Bár sokan ezt a hozzáállást motiválatlanságként vagy a lojalitás hiányaként értékelik, erről szó sincs. Nem is a lustaság áll a háttérben, hanem a tudatosság. Az egészséges határhúzásról és az önvédelemről szól, vagyis a dolgozók nem a munka elől, hanem a kiégés elől menekülnek.

Miért pont most?

A világjárvány és az azt követő gazdasági bizonytalanság rávilágított arra, milyen törékeny a munka-magánélet egyensúlya. A home office munkaforma megjelenése, az állandó elérhetőség, a munkahelyi bizonytalanság egyre inkább arra készteti az embereket, hogy újragondolják prioritásaikat és úgy általában az életüket.

Az Y és Z generáció különösen érzékeny a mentális egészség és az életminőség kérdéseire. Számukra a karrier fontos, de nem mindenáron. A munka nem válthatja ki a családot, az önfejlesztést, a szórakozást vagy a pihenést.

A Gallup jelentés szerint már 2023 óta 40% felett van azoknak a munkavállalóknak az aránya, akik úgy érezték, hogy a munkahelyükön túl sok a stressz és ez azóta is így van. A nők esetében ez nagyobb arányú, mert a gyermeknevelés miatt a karrier és az előrelépés háttérbe szorul, amely hosszú távon kihat az egyensúlyára. Mindez azt is mutatja, hogy a stressz nem átmeneti, hanem folyamatosan jelen van a munka világában és óhatatlanul kihat a magánéletre is. Emellett még a magány, a hibrid munkavégzés miatti távolságtartás is nehézséget okoz. Ha nem kezeljük tudatosan mindezt, az bizonyára negatívan hat a munka hatékonyságára és a magánélet minőségére egyaránt.

A csendes felmondás nem azonnal alakul ki nem is önmagában születik meg. Mindez valaminek a következménye. Leggyakrabban a rossz vezetésből, a visszajelzés hiányából, az irreális és/vagy nem következetes elvárásokból, a fejlődés hiányából, a nem kompenzált túlórákból fakad.

Munka-magánélet=egyensúly

A munka mindenki számára fontos, hiszen azért jár a munkabér, de az a régi elv, miszerint csak akkor vagyunk jó munkaerő, ha állandóan elér a főnök, vagy ha a munkát a családunk elé helyezzük, már nem érvényesül. Az egyensúly fenntartása érdekében igényünk van a rugalmasságra (időbeosztás, helyszín), az olyan munkára, amelyben érezzük, hogy tudunk fejlődni. Mindenképp elvárjuk, hogy a határokat betartsák. Azaz a munkaidő lejárta utáni életünk az alapjogunk, amivel mi rendelkezünk és nem a vezetőség. Ez nem arról szól, hogy valaki lusta, vagy nem elég elkötelezett, hanem arról, hogy időt kell szánni önmagunkra, szeretteinkre, hogy a magánéletünk ne omoljon össze a munka terhe alatt.

A csendes felmondás ellenszere

A vezetőknek mindig nagy szerepe van abban, hogy a termelés és a munkaerő megtartása jól működjön. A csendes felmondás esetében is kulcsszereplők. Nemcsak a szervezeti kultúrát formálják, hanem a munkatársak mentális állapotára is hatással vannak. A hatékony vezetés ma már a kontroll mellett az őszinte kommunikációról és visszajelzésekről, a bizalomról, az egyértelmű célkitűzésekről és feladatkijelölésekről, a példamutatásról és a rugalmasság támogatásáról is szól. A kiegyensúlyozott dolgozó nemcsak boldogabb, hanem hatékonyabb, kreatívabb és lojálisabb is.

Szerző: Rónai Márta
Kép forrása: Pexels

A Csendes kilépés vagy egészséges határhúzás? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.