George Clooney rengeteg szakmában dolgozott mielőtt befutott ahhoz képest, hogy 23 éves korában már sitcomokban szerepelt. Állítása szerint, a legtöbb alacsony fizetést nyújtó munkahelyéről kirúgták.

Férfi öltönyöket, és női cipőket értékesített, majd árufeltöltőnek állt. Volt dohányszedő is, de még építkezésen is dolgozott.

A legfurcsább élménye akkor volt, mikor ajtóról-ajtóra ment értékesíteni különböző biztosításokat. David Letterman beszélgető show-jában elárulta, hogy első munkanapján sikerült is egy férfinak értékesítenie egy biztosítást, viszont sajnos az illető másnap meghalt. Egyébként, apja annyira nem támogatta színészi karrierjében, hogy azt mondta neki, legyen bármi, csak ne színész. Mivel se lelki, se anyagi támogatásban nem részesült, így a Hollywoodba való költözés költségeit limonádé árulásból szedte össze.

Fotó: George Clooney FB-oldal

A Mit dolgozott azelőtt George Clooney? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Gerard Butler mindig is rajongott a színházért és filmekért, viszont szülei elismerése fontosabb volt számára, így a gimnázium befejezése után a Glasglow-i jogi egyetemen tanult. Miután végzett tanulmányaival, úgy döntött, hogy egy évet az utazásra szán. A kaliforniai Venice-ben kötött ki, ahol állítása szerint egy nagyon élvezhető, de káros életmódot élt, tele bulizással, nőkkel. Miután egy év után visszatért szülőhazájába, egy nagyon sikeres jogi tanácsadást nyújtó cégnél kezdett dolgozni. A 2 éves gyakornokságának lejárta előtt egy héttel az Edinburgh-i filmfesztivál megváltoztatta az életét.

Ott látta a Trainspotting című film bemutatóját, amiben a főszereplő alakítása annyira lenyűgözte, hogy egyre elégedetlenebb lett addigi karrierjével. Minden porcikája színész akart lenni, de úgy érezte 25 évesen túl késő lenne álmait követnie.

A realizáció után egy héttel később kirúgták, így úgy döntött ez a tökéletes alkalom arra, hogy elköltözzön Londonba, ahol sokkal több a lehetősége. Eleinte nem sikerült szerepeket kapnia, így kénytelen volt többféle munkát elvállalni, mint például telemarketinges, pincér, és játék bemutató vidámparkokban. 

Fotó: Gerard Butler

A Mit dolgozott azelőtt Gerard Butler? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A híres amerikai színész sem született sztárnak, sőt, fiatalkori álmaiban nem a rivaldafény szerepelt első helyen. Eleinte a politikai világ vonzotta, sőt, tervei között szerepelt Amerika elnökévé válni, így a Washington D.C.-i jogi egyetemen tanult, melyet végül utolsó évében otthagyott, mondván, a jogi egyetem megvárja őt.

Mindig is vonzotta a színészet, így mikor egy barátja bemutatta őt a New York-i dráma egyetemen tanuló ismerőseinek, élete nagy fordulatot vett. Arról meséltek neki, hogy olyan nagyágyúktól tanulnak, mint Lee Strasberg, aki a Keresztapa című filmben szerepelt. A lelkes hallgatók úgy felbuzdították, hogy egyből érezte, New Yorkba kell költöznie.

Amikor elköltözött olyan volt, mint bármelyik kezdő színész, szegény.

Az Interview-nak adott beszámolójában elmondta, bowling cipők ellopására kényszerült, hogy legyen miben a meghallgatásaira mennie.

A Broadway egyik híres színházában, ami akkoriban éjszakai klubként funkcionált, a Studio 54-ben többféle pozícióban is dolgozott. Alec fiatal, jóképű fiatalemberként sok ember figyelmét – legfőképpen meleg férfiakét – hívta magára, akik arra kérték, vegyen nekik egy doboz cigarettát. Mivel megtarthatta a neki szánt borravalót, bevállalta a munkát. Ugyanebben a klubban egyébként beléptető és pincér is volt. Baldwin állítása szerint, 60 különböző munkája volt, mielőtt elindult a színészi pályán, melyek között a limuzin sofőr és pólók árusítása is szerepelt. 

Fotó: Flickr / Gage Skidmore

A Mit dolgozott azelőtt Alec Baldwin? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Barack Obama fagylaltot árult szülőhelyén, a honolului Baskin Robbins nevű fagylaltozóban. „Az első nyári munkám nem volt éppen elbűvölő, de értékes leckéket adott nekem” – emlékezett vissza Obama a 16 éves korában szerzett tapasztalatokra, amit a Business Insider szemlézett 2016-ban. „Felelősség, kemény munka, és mindezt egyensúlyban tartva a barátokkal, a családdal és az iskolával.”

„Az élethosszig tartó munkához szükséges alapvető készségek megszerzésében segít egy fagyizóban a vevőket kiszolgálni – ezt már a Los Angeles Times-nak mondta, még 2009-ben, Sue Thirlwall, a Baskin-Robbins fagyizó márkamenedzsere. – Ilyen például a vásárlók gyors kiszolgálása,  a nyomás alatti nyugalom megőrzése, ráadásul a fagylaltkanál hatékony kezelése is rendkívüli  készségeket és kézügyességet igényel” – tette hozzá némi büszkeséggel.

Kétségtelen, nem véletlen mondják szakemberek, hogy a középiskolai években melegen ajánlott a nyári munka a diákoknak, hiszen testközelből ismerhetik meg a munkavégzést, a munkahelyi nyomást. Többek között erről is beszélt egyik podcast-adásunkban egy pályaorientációs szakértő.

Obama egyébként jogi végzettséggel rendelkezik, és a Harvard Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát. Miután elvégezte tanulmányait, Chicagóban dolgozott jogászként, ahol számos polgárjogi ügyben és közösségi kezdeményezésben vett részt. Emellett egyetemi oktató is volta Chicagói Egyetemen, ahol alkotmányjogot és választási jogot tanított. Egyetemi oktatóként szerzett tapasztalatot a politikai és jogi folyamatokról. Az Amerikai Egyesült Államok 44. elnőke még közösségszervezőként is tevékenykedett Chicagóban, különösen a déli oldalon található közösségekben. Ebben a szerepben segített a helyi lakosoknak, szervezeteknek és közösségeknek a problémáik megoldásában és az érdekeik védelmében.

Fotó: Business Insider

A Mit dolgozott azelőtt Barack Obama? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Megtalálni azt a munkát, azt a hivatást, amit igazán, szívből szeretünk, ami a hobbink és a hivatásunk egyszerre, nem könnyű feladat. Van, akinek egy élet is kevés ahhoz, hogy ráleljen arra a szakmára, amit tényleg örömforrásként szolgál az életében, és nem csak egy muszáj. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen 14 éves korom óta tudtam, mivel is szeretnék foglalkozni. Mindig is a betűk rengetegében éreztem magam biztonságban. Imádtam írni és olvasni, diákként is sokat írtam különböző lapokba, majd gyarkonokként dolgoztam, közben pedig szépen, lassan meneteltem előre a képzeletbeli ranglétrán, addig amíg, azt nem mondhattam magamról, újságíró vagyok. Bár máig félve mondom ezt egy kicsit ki. Persze nem azért, mert nem hiszem el, hanem azért mert néha úgy érzem egy álom az egész és majd valaki megcsíp én meg újra 14 évesként ébredek, amikor még csak álmodoztam a jövőről. 

Akik nem ennyire szerencsések 

Sokan azonban nem ennyire szerencsések. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, mi lehet az oka annak, hogy sokan egy életen át sem találják meg azt a hivatást, amiben igazán kiteljesedhetnének. Beleragadnak egy olyan állásba, amit egyáltalán nem szeretnek, kiégnek, frusztráltak és stresszesek lesznek, ezt az ördögi kört pedig nem tudják vagy éppen nem akarják megtörni. 

Akik mertek változtatni 

A témát érintően több interjút is készítettem, nemrégiben Jakócs Emese, pécsi anyuka beszélt nekem arról, hogyan is váltott szakmát három gyerek mellett, nem sokkal később pedig Csólig Niki avatott be a részletekbe annak kapcsán, miként is eszmélt rá 27 évesen, hogy neki bizony a sütés a szenvedélye.

Mindketten karrierváltók, mindketten motiváltak – most már – de korábban ők is, csakúgy mint sokan mások, „rossz” helyen voltak, legalábbis a karrierjük szempontjából.

Ők mertek váltani és változtatni, de mi a helyzet azokkal, akik ezt nem teszik meg? 

Mérgező munkakörnyezet 

Csak a saját környezetemből legalább öt olyan személyt fel tudnék sorolni, akik olyan munkahelyen dolgoznak, amit egyáltalán nem szeretnek. Ahol folyamatosan azt érzik, alulértékelik őket, nem fizetik meg őket rendesen, emiatt pedig saját magukat is negatív értelemben ítélik meg, lassacskán kezdik elhinni, valóban csak ennyit érnek. Pedig ez nem igaz. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen a saját erősségeivel, képességeivel, hiszen ez az alfája és omegája annak, hogy végső soron megtaláljuk azt a szakmát, hivatást, amiben igazán önmagunk lehetünk. 

Miért nem mondunk fel? 

Persze a fentiek alapján jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem mondunk fel? Ennek nyilvánvalóan több oka lehet: egzisztenciális félelmek, félelem az ismeretlentől, a változástól, rettegés attól, hogy nem tudjuk eltartani a családot és a többi.

Ha azonban már egy ideje nem találunk kihívást abban, ha úgy érezzük nem épít, hanem csak rombol minket, amit csinálunk, akkor ideje változtatni, akkor bizony eljött a búcsú ideje. 

Az iskola felelőssége 

Sokan pontosan azért nem mernek váltani, mert egyáltalán nem tudják, mihez is szeretnének kezdeni magukkal. A fent említett interjúalanyaimtól azt is megkérdeztem, szerintük ennek mi lehet az oka. Egyöntetűen, mindketten azt felelték, a kérdésben hatalmas felelőssége és befolyása lehet az iskolának is. A helyzet az, hogy itthon nem különösebben fektetnek az intézmények arra hangsúlyt, hogy segítség a fiatalok pályaválasztását. Emiatt pedig egy 18-19 éves, aki éppen csak leérettségizett ott áll, hogy oké, akkor most egyetemre kellene menni, de mit tanuljak? Sokan emiatt egy olyan képzést választanak, ami vagy nem érdekli őket, vagy azt sem tudják, mihez lehet vele hosszú távon kezdeni, ennek hatása pedig nyilván érződni fog, amikor kikerülnek majd a munkaerőpiacra.

Jó, jó, de akkor mégis hogyan válthatunk? 

Erre nincs jó vagy rossz, vagy egységes válasz. Mindenkinek saját magában kell keresnie, kutatnia azt a valamit, ami örömet, ami boldogságot hoz az életébe. Az is lehet, hogy az utcán sétálva jön az ihlet, vagy álmunkban ugrik be, hogy mit is akarunk csinálni.

Az útkeresés közben fontos az önismeret,

hogy megválaszoljunk magunknak fontos kérdéseket. Hatékony lehet, ha elvégzünk néhány tesztet, itt a Karrier Trend oldalán is írtunk már a személyiségtesztekről, amik támpontot adhatnak nekünk ahhoz, milyen szakma is passzolna hozzánk. A lényeg, hogy ne adjuk fel, 

karriert váltani bármely életszakaszban lehet, teljesen mindegy ki hány éves,

hiszen a jóra való igény nem lehet úri luxus, ha pedig megtaláljuk azt amit szeretünk, akkor valójában tényleg soha többet nem kell dolgoznunk majd. Vujity Tvrtko szavaival: „Nekem nem karrierem van, hanem hivatásom, és ez nagyon fontos. Ha a kettő együtt együtt jár, az pedig nagyon jó.”

Szerző: Gerber Petra 
Fotó: Envato

A Szeresd azt, amit csinálsz és soha többé nem kell dolgoznod bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Néhány évvel később, életünk közepén azzal kell szembenéznünk, hogy már nem vagyunk annyira kívánatosak a munkaerőpiacon, sokan ekkor gondolkodnak el azon, hogy érdemes lenne megpróbálni egy új hivatást. Még a hatvanas éveikben is sokan működnek munkavállalóként, ki a nyugdíj mellett, ki a vállalkozásában dolgozik. A női karrierút életkorhoz kötött állomásait Joó Zsuzsanna karrier-tanácsadóval, karrier coach-csal tekintjük át.

A női karrierek alakulása

„A mai napig az a közvélekedés, hogy a nők azért dolgoznak, ebből következően azért hanyagolják el a családjukat, mert meg akarják valósítani önmagukat. Pedig amióta világ a világ, a nők a munkájukkal ugyanúgy hozzájárultak a család fenntartásához, mint a férfiak. És ebbe nem csak a háztartási munka tartozik bele. Magyarországon érdemben 20–30 éve beszélhetünk női karrierek alakulásáról, ennek tempója, intenzitása és eredményei mind a nőket és a férfiakat, mind a családokat, a szülőket, az iskolákat, a gazdaságot, a társadalmat váratlanul érte. Mivel idáig nem szembesültünk ezzel a jelenséggel, nem tudjuk, hogyan kellene kezelni, és egyelőre nincs is rá tökéletes megoldásunk. Kettős szerepfeszültség van bennünk, nőkben, ami folyamatosan szerepkonfliktusokhoz vezethet. A munka frontján is és a hagyományos női szerepben is helyt kell állnunk, ráadásul a fiatal nőknek meg kell felelniük annak a média által gerjesztett amerikai szépségideálnak, amelyre a nők 80%-a alkatilag nem megfelelő.”

Mert a lányokat a széltől is óvják…

A karrier-tanácsadó szerint már gyerekkorunkban elkezd alakulni a karrierünk, ami a fiúk és a lányok eltérő nevelésén alapszik. A fiúkat ugyanis arra nevelik, hogy küzdjenek és álljanak ki magukért, legyenek bátrak, önállók, határozottak. A lányokat pedig a széltől is óvják, így nem fejlődik ki az ítélőerő, az önállóság, a saját késztetés, a lehetőségek felismerése, sem a konfliktusok kezelésének képessége. A lányok sokszor a pályaválasztásban sem határozottak.

Így változnak a női feladatok az életkor előrehaladtával

A fiatal felnőtt kor a munkába állás és az útkeresés, az önismeret időszaka. A szakember azt javasolja, hogy karrierépítés szempontjából jó, ha rugalmasak tudunk lenni az álláskeresésben, ha hajlandóak vagyunk a mobilitásra, és beszélünk legalább egy idegen nyelvet. Az igazi karrierépítés időszaka a harmincas évektől kezdődik el és a negyvenes évek közepéig tart. Viszont a legnagyobb kihívást a családalapítás jelenti, mert ez a kisgyermekek nevelésének az ideje is. A harmincas-negyvenes éveinkben léphetünk előre a karrierünkben, válhatunk döntéshozóvá, főnökké, cégvezetővé vagy tulajdonossá. Ekkor vagyunk a legproduktívabbak is.

 A középkort jelentő 40–50-es évek a multiknál dolgozó diplomás nők esetében már a hanyatlás időszakát jelenti. Már nem képezik őket, lassan elfogy körülöttük a levegő. Ilyenkor rengeteg a pályamódosítás, sokan ekkor tanulnak egy új szakmát, hivatást. Ez az önmegvalósítás, az önálló vállalkozás elindításának az ideje is, a gyerekek már kirepültek, így előtérbe kerülhetnek a saját igények is. De a női karrier nem biztos, hogy befejeződik 60–70 éves korban, van olyan hölgy, aki még a 70-es éveiben is lendületesen vezeti a vállalkozását, emellett tartalmas életet tud élni. „Ha valaki nyugodtan, elégedetten éri meg az öregkort, sok minden érdekli és képes szót érteni a fiatalokkal, akkor az bizonyára bölcsen élt, és jól sáfárkodott a lehetőségeivel. Nincs irigylésre méltóbb, mint egy vidám, érdeklődő, rugalmas idős hölgy” – véli Joó Zsuzsanna.

Szerző: K.T.
Fotó: Freepik

A Hetven évesen karriert építeni? Miért ne! bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Itt a Karrier Trend oldalán írtuk meg nemrég, hogy egy amerikai kutatás szerint a dolgozók több mint harmada stresszel a munkahelyén, ez pedig összefüggésben lehet azzal is, hogy nem szeretik, amit csinálnak, nem azt a munkát végzik, amit nekik való. Mielőtt megírtam ezt a cikket, többekkel beszélgettem, mert kíváncsi voltam rá, hogy örömüket lelik-e abban a munkában, amit választottak, a válaszok pedig ledöbbentettek. Talán azért is, mert én magam már nagyon korán, már tizenéves koromban rátaláltam a hivatásomra, emiatt pedig elképzelhető, hogy nehezen azonosulok azokkal, akiknek ez nem sikerült. A korosztályomból máig rengetegen vannak, akik kizárólag azért dolgoznak, mert kell a pénz, de örömforrás az nulla, emiatt pedig a kiégés veszélye fenyegeti őket. A legnagyobb probléma pedig, hogy meg sem tudják határozni, mi lenne számukra az álommunka. Persze most felmerül a kérdés: hogyan találjuk meg a hivatásunkat, ami egyszerre a szenvedélyünk és a hobbink, úgy, hogy azt sem tudjuk mit akarunk? 

Létezik egyáltalán a tökéletes munka? 

Ahogy azt már említettem én elég korán tudtam, mihez is akarok kezdeni az életemmel. Persze a pontos lépések nem voltak meg, de egyetlen cél lebegett a szemem előtt és mivel az Oroszlán jegyében születtem, majdhogynem biztos voltam benne, véghez is viszem az elképzelésem. Nyilván ez nem ment egyik napról a másikra, rengeteg tanulás, lemondás, még több tanulás és még több lemondás vezetett oda, hogy végül ki mertem mondani: abból élek, amit szeretek. Sokaknak azonban ez nem adatik meg. Nincs rá lehetőségük, nem elég kitartóak, félnek vagy egyszerűen csak tényleg nem találják a szenvedélyük. Pedig a tökéletes munka – még akkor is, ha néhanapján nehézséggel jár – létezik.

Oké, de milyen a tökéletes munka?

Olyan, amit minden nap szeretünk csinálni. Ami örömmel tölt el minket, ami közben nem azt érezzük, hogy muszáj csinálni, hiszen jóleső érzéssel tölt el, hogy foglalkozhatunk vele. Természetesen nem úgy kell ezt elképzelni, hogy akkor az élet fenékig tejfel azok számára, akik megtalálták az álom munkájukat.

Rosszabb napok mindenhol lesznek, de alapvetően, ha azt csináljuk amit szeretünk, akkor hosszú távon kiteljesedhetünk, nem pedig kiégünk, ez pedig bármennyire is triviálisnak hangzik, de talán a legfőbb cél, a mindennapok mozgatórugója. 

De hogyan találjuk meg, azt, amit csinálni szeretnénk? 

Erre a kérdésre azt hiszem nincs jó és rossz válasz. Ha a helyünkre kerülünk, azt egyszerűen csak érezzük. Persze léteznek személyiségtesztek, ezekről már mi is írtunk, amiknek a segítségével kaphatunk támpontot a jövőnket illetően, de valójában csak mi vagyunk azok, akik meghatározhatjuk, kik is szeretnénk lenni. Nem hiába mondják, hogy gyakran az álmaink elérésének útjában az egyedüli akadályok mi magunk vagyunk. Ha ezeket a magunk által generált gátakat feloldjuk, akkor tényleg bármi lehetséges. Jó, tudom ez most nagyon coelhoi szintre emelkedett, de az a helyzet, hogy igaz. Ahhoz, hogy ráleljünk a hivatásunkra, fontos, hogy sose hagyjuk abba a tanulást. Nem feltétlen arra gondolok, hogy megállás nélkül az iskolapadban kell ülni, de a különböző képzések, kurzusok sokat segíthetnek abban, hogy előbb utóbb kitaláljuk, mihez is szeretnénk kezdeni magunkkal.

Merjünk lépni! 

A végére maradt, pedig talán ez az egyik legfogfontosabb. Sokan hiába tudják, mit is szeretnének csinálni, nem mernek lépni, nem merik feladni a biztos pontot az életükben, mert attól félnek, két szék közül a pad alá esnek. Ezzel viszont akár egy életre is megkötik a saját kezüket, belekényszerítik magukat egy olyan állásba, amit nem szeretnek, ami nem okoz örömet. Merjünk bátrak lenni, merjünk kilépni a komfortzónákból! Mondok egy példát: egy ismerősöm nemrégiben kezdett el tortákat sütni. A tortái egyszerűen fantasztikusak. Egészen más pályán mozgott, viszont, amikor rájött, hogy szívesen süt, ráaádásul tehetsége is van hozzá, kinyílt előtte a világ. Ráeszmélt, hogy ez az, ez az a szakma, amiben alkotni szeretne. Ehhez azonban szüksége volt egy nagy adag bátorságra: ott hagyta a korábbi munkahelyét, most egy cukrászdában gyakornok, közben pedig süti a szebbnél szebb tortákat. Ő mert lépni, ő mert változtatni, a kérdés már csak az: Te képes vagy-e rá? 

Szerző: G.P.
Fotó: Freepik

A Így találhatjuk meg azt a munkát, amit igazán szeretünk bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Paris Hilton a The Simple Life című valóságshow-val lett világszinten ismert, ám a neve már korábbról is ismerősen csenghet, hiszen a botrányairól elhíresült „örökösnő” rendszeresen került be a bulvársajtóba már a 2000-es évek elején. Paris apai nagyapja, Barron Hilton, a család nevét viselő szállodalánc, a Hilton Hotels elnöke. A vállalkozás megalapítói még a dédszülei, Conrad Hilton és az első felesége, Mary Barron voltak. A dédapa a halálát követően a végrendeletében semmit sem hagyott a leszármazottaira, ezt azonban Paris nagyapja megtámadta, végül pedig számára kedvező döntés született. Ennek ellenére Paris és a rokonai semmiféle örökségben nem részesültek a nagypapa halálát követően, ugyanis William Barron Hilton – látva unokája botrányos életét – úgy határozott, jótékonysági alapítványokra hagyja a pénzét. Éppen ezért Parisra az „örökösnő” jelző már évek óta nem igaz, de annyira beépült a köztudatba, hogy a bulvársajtó és a köznyelv máig előszeretettel emlegeti így. Persze kérdés, hogy Parisnek szüksége volt-e egyáltalán a nagypapa pénzére, hiszen a klubok hercegnőjének felemelkedését egy világ nézhette végig, gyakorlatilag ő volt az első igazi influencer, most pedig a metaverzum szikrázó lehetőségeit kihasználva szeretne tovább lépni. 

Mindennek a teremtője 

Hilton korábban maga is úgy fogalmazott: „Még a közösségi média megjelenése előtt is influencer voltam. Én vagyok a mindennek a teremtője”. Parisnek saját bevallása szerint mindig volt egy terve, ezek a tervek pedig, úgy hiszi, helyesek is voltak, a mellékelt ábra szerint pedig igaza is lehetett, hiszen egy egész birodalmat épített fel. 45 márkaboltot tudhat a magáénak, 19 különböző termék vonalat, melyek több mint négymilliárdos bevételt produkáltak. Paris történetének érdekessége azonban, hogy itt nem állt meg: folyamatosan előre tört, és mindig az új technológiák élvonalában mozgott. 

A kriptovaluták 

Paris saját magáról így nyilatkozott: „Óriási bohóc vagyok. Lehet, hogy kívülről nem úgy nézek ki, de belül igen. Mindig is a technológia, a jövő, a videojátékok, a művészet és a kriptográfia megszállottja voltam”. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy Hilton 2016-ban mélyült el a kriptográfia világában, azt követően, hogy az Ethereum alapítójával ebédelt. Ezek után elkezdett Ethereumot és Bitcoint is vásárolni, s bár sosem árulta el, mennyi pénzt fektetett be a kriptovalutákba, azt mondja, jelentős mennyiségű pénz keresett volna, ha kitartott volna. Csak egy kis emlékeztető, 2016-ban a Bitcoin nagyjából 1000 dollárt, míg az Ethereum 10 dollárt ért. Ma a egy Bitcoin hozzávetőleg 32000 dollárt, míg az Ethereum közel 2000. 

Paris Hilton karakterfejlődése

Paris Hilton karakterfejlődése valami egészen zseniális. Az örökösnőként definiált, influencerek előtti influencer, aki a 2000-es években az éjszakai szórakozóhelyek és klubok hercegnője volt, mára üzletasszonnyá avanzsált. Arról pedig már nem is beszélve, hogy komoly társadalmi munkát is végez. Jelenleg 50 amerikai államban dolgozik iskolai reformokon, nemrég pedig Washington DC-ben járt, hogy megvitassák az új jogszabályokat. „Jelenleg nagyon sok dologban veszek részt, de a legnagyobb szenvedélyem az érdekképviseleti munka. Már hét államban változtattam törvényt. Tinédzser koromban, amikor bentlakásos iskolába jártam, napi szinten bántalmaztak, mind érzelmileg, mind fizikailag, mind verbálisan, mind pedig pszichológiai értelemben. Ez pedig ma is rendszeresen megtörténik a kamaszokkal”. Hilton ennek kapcsán azt is elmondta, kész szövetségi szintre vinni az ügyet, hogy az egész ország területén érvényben legyen a bentlakásos intézményekre vonatkozó szigorú szabályozás.

Mi a helyzet a metaverzummal? 

Ha pedig mindez nem volna elegendő, akkor Paris nemrégiben még a metaverzumba is beszállt. A Robloxban tavaly év vége hozta létre a Paris World nevű szigetet, amin ott áll a Beverly Hills-i villájának a másolata és a hozzá tartozó kutyavilla is. A Paris Worldben a rajongók mikrotranzakciókkal fizethetnek a virtuális ruhákért, vagy éppen azért, hogy Paris szigetét egy jet-skivel körbejárják. 

De mi az a metaverzum? 

A metaverzum jelenleg egy nagyon nehezen definiálható fogalom, hiszen egyelőre csak nagyon kezdetleges formában létezik. Egyes megközelítések szerint az internet lehetséges jövőbeli fejlődési szintjéről lehet beszélni. Ebben az új világban az oktatás, a munka és akár a szórakozás is egy virtuális, 3D-s környezetben zajlik majd. (Aki látta a Ready Player One című filmet, az tudja, miről beszélünk) Ebben az univerzumban a felhasználók virtuális tulajdona is fontossá válik majd, hiszen egy valós idejű szimulációról van szó, ahol a virtuális tér és a való élet kapcsolódik össze a technológia segítségével.

Visszatérve Parisre 

Paris a metaverzum kapcsán még korábban azt mondta: „Már régóta gondolkodtam a metaverzumról. Még 2018-ban, amikor az American Meme című dokumentumfilmet forgattam, létrehoztam ezt az egész helyet, ahol az emberek eljöttek megnézni és saját avatarjuk is lehetett. Felépítettem ezt a világot, de akkor még nem volt meg hozzá a technológia, most már megvan”.

Hilton, a Paris World által a valódi élet élményeit szeretni átadni. Mint mondja a való életben nem mindenki juthat el a New York-i divathétre vagy a Neon karneválra, de a metaverzum segítségével ez is lehetségessé válik. Azt is elárulta, hogy a Paris Worldben 400 ezer ember ment el a Neon Karneválra, a való életben, úgy tudja, 10 ezren voltak ott. „Szilveszterkor a Maldív-szigeteken voltunk, én pedig csak DJ-ztem a lakosztályomban, és néztem, ahogyan a gyerekek jól érzik magukat, és azt mondtam: Hú, ez nagyon klassz!”.

„Remélem, egy nap, amikor lesz lányom, csak a metaverzumban akar majd bulizni: biztonságban és otthon. Imádom, hogy korábban a klubok királynője voltam és most én vagyok a metaverzum királynője”.

És ez még nem minden 

Ha azt gondolnánk, hogy Paris ezenkívül semmit sem csinál, akkor nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az egykori buli hercegnő pár éve ugyanis egy saját médiacéget is alapított. Ezek után tényleg joggal merülhet fel a kérdés: Paris Hiltonnak kellett volna egyáltalán a nagyapja vagyona? Hiszen a fentiek alapján a neve és a kitartása épp elég garancia volt arra, hogy sikert sikerre halmozzon. 

Forrás: Forbes 

Szerző: G.P.
Fotó: Paris Hilton Facebook-oldala

A Paris Hilton: így lett a klubok hercegnőjéből a metaverzum királynője bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

“15 évesen zsonglőrködtem, így kerestem meg a pénzem.”

– mondta.

Bizony, mielőtt TV képernyőre került, zsonglőrként szórakoztatta nézőit.

“Hétvégente születésnapi partikon léptem fel, szóval ha úgy vesszük, a régimódi vaudeville-ben kezdtem” – mesélte. A cirkusz iránti érdeklődése az iskolában kezdődött, amikor az ács tanára megmutatta neki, hogyan kell zsonglőrködni. “A tanárom egy vaudevill csapat tagja volt, és azért, hogy szórakoztassa diákjait, elkezdte őket megtanítani zsonglőrködni, és innen indult az egész” – emlékezett vissza.

Dempsey nagyon szeretett volna a Ringling Bros nevű utazó cirkuszba bekerülni, így jelentkezett is hozzájuk, de nem vették fel. Állítása szerint a felvételi procedúra meglehetősen nehéz volt.
“A kitöltendő kérdőív a legabszurdabb dolog volt amit valaha láttam, olyan kérdések voltak benne, mint például: ‘Hogyan jössz ki az emberekkel, ha egy kis autóban vagy?’ és ehhez hasonlóak” – mondta.Nehezen tudjuk elképzelni a TV doktort hatalmas cipőben, piros orral, jobban is járt azzal, hogy továbblépett, így egy igazán sikeres színészi karrierben lehetett része.

Még egy fiatalkori videó is bizonyítja múltját, amelyben 2:50-től látható.

A Mit dolgozott azelőtt Patrick Dempsey? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Christopher Walken hosszú idők óta a showbizniszben van, ugyanis már 10 évesen is TV képernyőn volt. 16 évesen egy érdekes karrierváltáson ment keresztül, ugyanis

oroszlán idomítónak állt.

Ahhoz képest, hogy milyen veszélyesnek hangzik ez a munka, 2012-ben Walken a Vanity Fair-nek adott interjújában, azt mondta, ez a munka elég egyszerű volt számára, és egy kis extra pénzért kezdte csak el csinálni a nyári szünete alatt. Bevallotta azt is, hogy inkább asszisztens volt, mint idomító.

Azt is elmesélte, hogy a fő előadónak nem volt gyermeke, viszont az egyik előadás részét képezte, hogy úgy öltözött fel, mintha a fia lenne, egy ugyanolyan öltözékben. Amikor befejezte az előadást, egy oroszlán maradt a porondon, ekkor Walken feladata volt bemenni, és trükköket csinálni az oroszlánnal. Nőstény volt, és Sheba-nak hívták, nagyon aranyos állat volt szerinte. Inkább volt olyan, mint egy kutya, mint sem egy ragadozó.

Nem nehéz elképzelni, hogy a cirkusz szürreális világa inspirálhatta számos mesteri alakítását, amikor olyan karaktereket alakított, akik ki lettek taszítva a társadalom által.

Fotó: Christopher Walken FB-oldal

A Mit dolgozott azelőtt Christopher Walken? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.