Legtöbben anélkül vonunk le belőle következtetést, hogy észre sem vesszük. Ha jobban megértjük, az nagy mértékben javíthat a megítélésünkön. A testbeszéd az emberi közlés rengeteg formáját öleli fel, de a három legfontosabb tényezője a testtartás, szemkontaktus, és személyes tér.

Testtartás

Mondták a tanáraid, hogy egyenes háttal ülj órán? Most már valószínűleg érted, hogy miért mondták ezt nekünk. A testtartásunk azt is meghatározza, hogy mennyire tűnünk elevennek, de azt is, hogy mennyire vagyunk éppen stresszesek, vagy bizonytalanok. Egy kutatás bizonyítja, hogy azok, akik nyitott állással állnak, mint például nyílt karokkal, azok nagyobb szimpátiát váltanak ki az emberekből. Ha dominanciát, és magabiztosságot szeretnél sugallni húzd ki magad, és ereszd hátra a vállaid. A görnyedt testtartás általában bizonytalanságra, bűntudatra vagy gyengeséget sugall.

Szemkontaktus

A szemkontaktus tartása egy igazán hatásos formája a kommunikációnak. A szem megtudja mondani a beszéd partnerednek azt, hogy a mondanivalód érdekes-e számára vagy sem. Képzeld el azt, hogy éppen videóhívásban vagy egy potenciális ügyféllel, és miközben azt magyarázod, hogyan illene bele a szolgáltatásod az ő életmódjába, azt veszed észre, hogy az illető egyre gyakrabban nézi a telefonját. Ebből a fajta szemmozgásból azt következtetheted, hogy az egész időpazarlás, vagy hogy a beszédstílusod unalmas. Képzeld el ezt a beszélgetést most szemtől szembe, de úgy, hogy az illető végig a szemedbe néz, és szemmel láthatóan aktívan figyel rád. Ez az apró, de kritikus változás igazán nagy mértékben változtatja meg a történések kimenetelét, így már úgy fogod érezni, hogy az amit mondasz valóban érdekes a másik fél számára. Ezen felül az, ha képes vagy valakivel fenntartani a szemkontaktust az igazán nagy magabiztosságra fog utalni a másik fél számára. Szóval legközelebb amikor elkalandozik a tekinteted gondolj a fent leírtakra!

Habár a szemkontaktus fontos része az egészséges interakciónak, nem mindenki számára egyszerű, ezért összeírtunk pár tippet:

• Ha elsőre nehéz számodra, próbálj meg pár másodpercig a másik embernek arra a részére fókuszálni, ami a két szeme között van. ezt rövid beszélgetések alkalmával gyakorold, olyan emberekkel akik közel állnak hozzád, majd ha már sikeres vagy, folytathatod a valódi szemkontaktussal.
• A szemkontaktus megtartását nagyjából 5 másodpercig érdemes fenntartani, finoman elnézni egy pillanatra, aztán megismételni. Ha megállás nélkül valaki szemébe nézel a találkozó ideje alatt, az meglehetősen megfélemlítően jöhet le, vagy csak szimplán furán.
• A hallgató félnek egyszerűbb fenntartani a szemkontaktust, mint annak aki beszél. Ha néha el kell nézned miközben beszélsz az teljesen normális.
• Az, hogy a szemkontaktus fenntartása természetessé váljon számunkra időbe telik. Nehéz lehet elsőre, de ez egy igazán fontos készség ami megéri a befektetett energiát!

Személyes tér

A személyes tér egyszerű, de fontos része a testbeszédnek. Ez nagyjából egy 1-1,5 méter távolság tartása, viszont ez személytől függ. Általában csak család, vagy a hozzánk közel álló emberek lépnek ebbe a területbe. Ha túl közel kerülsz valakihez, azzal kellemetlen helyzetet okozhatsz az illetőnek, akár fenyegető érzést is kelthetsz benne. Néha el néz a beszédpartnered? Azt látod, hogy szép lassan egyre messzebb kerül tőled? Ha igen, az egy jele annak, hogy túl közel vagy hozzá. Ha ezt észreveszed, és tiszteletben tartod akkor biztosra mehetsz abban, hogy a mondanivalód eléri a célját. 

Légy tudatában annak, ahogyan prezentálod magad, így rengeteg dolgot elmondhatsz magadról szavak nélkül. “A kommunikáció legfontosabb része meghallani azt, ami nincs kimondva.” – Peter Drucker

A A testbeszéd hatalma bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Ha alapvetően meg vagyunk elégedve a munkánkkal, azonban sokáig nem kapunk visszajelzést olyan fontos témákat illetően, mint béremelés, rugalmas munkavégzési hely vagy idő, előléptetés, nyilván elveszítjük türelmünket egy idő után. Érdemes ilyenkor körülnézni a munkaerőpiacon, azonban jobb nem azonnal dobbantani. Adjunk esélyt a jelenlegi munkaadónak, hogy kompromisszumot köthessen velünk! Lássuk, a Karriere.de által megkeresett szakértő szerint mely lépésekre lehet szükség, hogy mindenki jól járjon és a felek sérelmek nélkül jussanak dűlőre.

Kérjünk időpontot a közvetlen vezetőnktől!

A közvetlen felettesek keze ugyan gyakran meg van kötve és kevés idejük van az operatív tevékenységekre, ugyanakkor nagyon kínos megkerülni őket és közvetlenül az ügyvezető igazgatóval beszélni.

Ezért a szakértő azt javasolja, hogy kérjünk találkozót és beszéljünk közvetlen felettesünkkel csalódottságunkról. Természetesen előre tájékoztathatjuk őt róla, hogy például a fizetésről, az otthoni munkáról, a bizalmi kultúráról és a munkavállalói hűségről szeretnénk beszélni vele.

Foglalkozzunk saját céljainkkal!

Fontos a beszélgetéskor egyértelműen kitűzni és hangsúlyozni a célt: folytatni akarjuk a munkát a munkaadónál, mert nagyon elégedettek vagyunk. Ezután azonban meglehetősen objektíven számolhatunk be az elmúlt időben tapasztalt érzéseinkről.

Nyíltan elmondhatjuk, hogy haragunk arra késztetett, hogy körül nézzünk a munkaerőpiacon. Sőt, ezen a ponton finoman arra is felhívhatjuk a figyelmet, hogy hasonló tapasztalatok másokat is elkeseríthetnek a csapatban, és hogy ezek az alkalmazottak is gondolkodhatnak a váltáson. Munkaadónk biztosan örül majd, hogy nem távoztunk indoklás nélkül azonnal, hanem hozzá fordultunk tanácsért.

Kérjük ki a munkáltató véleményét!

Taktikailag nagyon okos lehet megkérdezni a főnököt, hogy látja az ügyet. Adjunk bátran lehetőséget arra, hogy ő is elmagyarázza az álláspontját. Talán ez még további hátteret is jelent számunkra.

Kis nyitottsággal, őszinteséggel és meggyőződéssel talán elgondolkodtathatjuk főnökeinket, a legjobb esetben pedig akár konkrét – pozitív – változásokat is elérhetünk saját magunk és munkatársaink számára.

Állítsunk be időkorlátot magunknak!

Végül meg kell határoznunk egy időkorlátot magunkban, mennyi időt adunk a főnöknek arra, hogy megoldást találjon kívánságaink teljesítésére. Jobb, ha ezt a dátumot azonban magunkban tartjuk, különben zsarolási kísérletnek tűnhet. Mindazonáltal karrierkérdésekben a hűségnek meg kell szabni azt a határt, ahol a személyes elégedettség még nem szenved hiányt. Tehát, az állásajánlattal való ‘fenyegetőzés’ legyen az utolsó eszközünk, célunk eléréséhez!

Forrás: Karrier.de
Szerző: T.M.
Fotó: Envato

A Jó ötlet új állásajánlattal ráijeszteni jelenlegi főnökünkre? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Arról már itt a Karrier Trend oldalán is többször írtunk, hogy mennyire fontos a cégen belüli megfelelő kommunikáció. Ennek hatására ugyanis növekszik a bizalom az alkalmazottak és a vezetők között, ezt pedig végső soron hozzájárul a hatékonysághoz, valamint az sem hátrány, hogy kisebb eséllyel akarnak majd felmondani a dolgozók. Egy ideálisan működő céges kultúrában igenis lényeges, kik a vezetők, ők ugyanis hatással vannak a vállalat mindennapjaira és persze az alkalmazottak jólétére. Persze nyilván a dolgozók hosszú távon megtartása több összetevős folyamat, ennek kapcsán hoztunk most néhány gyakorlati példát, melyek bevetésével szinte biztos, hogy szívesebben maradnak az adott cég berkein belül a foglalkoztatottak. 

Az alkalmazottak bevonása 

Ez szorosan kapcsolódik a nyílt és őszinte kommunikáció kérdéséhez. Ha az alkalmazottakat bevonjuk bizonyos döntések meghozatalába, akkor úgy fogják érezni, hogy számít a szavuk, meghallják a hangjukat. Fontos, hogy lehetőséget és platformot biztosítsunk nekik arra, hogy elmondhassák a véleményüket. Ez lehet akár egy offline meeting keretein belül, de a céges elégedettségi felméréseket is pontosan erre találták ki. 

Kreatív juttatási csomag 

Ha vezetőként tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudunk – vagy csak korlátozottan – az alkalmazottaink számára cégen belüli mobilitást kínálni, akkor opció lehet, ha őket valahogy másként ösztönözzük arra, mégis maradjanak velünk. Jó ötlet lehet a munkahelyi rugalmasság, a home office – hibrid megoldás – lehetősége, de az extra szabadnapoknak is biztosan sokan örülnének. 

Az ígéretek betartása 

Az nagyon evidensnek tűnhet, de az igazság az, hogy talán egy az egyik legfontosabb, ugyanis szorosan összefügg a már fentebb említett bizalom kérdésével. Ha ugyanis a bizalom valami miatt meginog, akkor az adott munkavállaló sokkal hamarabb kezd el másik állás után kutatni. Vezetőként csakis akkor tegyünk ígéretet, ha biztosak vagyunk abban, be is tudjuk tartani. Ha egy ígéretet valamilyen oknál fogva mégis meg kell kvázi szegni, akkor is legyünk korrektek: beszéljünk róla a konkrét munkavállalóval, magyarázzuk el a helyzetet és próbáljunk meg alternatív megoldást kínálni. 

Ismerjük meg a saját embereinket!

A jó vezető ismeri a beosztottait. Pontosan ez teszi különbbé, ettől lesz ő vezető, nem pedig a rettegett főnök. Egy jó vezető kérdéseket tesz fel, kíváncsi, mit szeretnek a dolgozói, hol látják magukat a jövőben, mik a céljaik. Egy jó vezető támogatja a munkavállalóit, mellettük áll és meghallgatja őket. Ez pedig szintén egy olyan bizalmi helyzetet teremt foglalkoztatott és vezető között, ami miatt a dolgozók szívesen maradnak az adott cégnél. 

A tehetségek felfedezése 

Vezetőként célszerű lehet figyelni a dolgozókat, ha pedig felfedezzük, hogy valaki valamiben tehetséges, megpróbálhatunk neki testhezállóbb feladatot adni. Például, ha valaki adatrögzítő munkát végez, de kiváló íráskészséggel rendelkezik, akkor jó ötlet lehet lehetőséget biztosítani neki arra, hogy ezt a tudását is kamatoztassa. Azáltal, hogy vezetőként megismerjük az embereinket, felfedezhetjük a személyiségük más aspektusait is, ez pedig akár a vállalat – és persze az alkalmazott – számára is hasznos és jövedelmező lehet a jövőben. 

Forrás: Forbes 

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

A Így nem mondanak majd fel az alkalmazottak  bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Tudjunk nemet mondani

Számos olyan szituáció létezik, ahol nem könnyű nemet mondanunk, és bizonyos ember típusoknak ez kifejezett kellemetlenséget okoz. Valaki tehát gyorsabban veszi rá magát, hogy nemlegesen válaszoljon egy kérdésre vagy kérésre, ám vannak olyanok is, akik késztetést éreznek arra, hogy mindent bevállaljanak, amit csak lehet. Elsősorban a munkában kell megtanulnunk nemet mondani, viszont az is igaz, hogy ezen kívül is tudnunk kell ezt alkalmazni. Ha valami olyan próbálnak ránk erőltetni, ami határozottan kibillentene minket az egyensúlyunkból, akkor merjünk hárítani, és saját érdekeinket előtérbe helyezni. A határok meghúzása mindig fontos, legyen szó magánéleti vagy munkával kapcsolatos kérdéskörről.

Pihenjünk eleget

Az aktív és passzív pihenés épp ugyanolyan fontos, így szükséges ezek rendszeres, és minőségi beiktatása az életünkbe. Az alvásidőnket igyekezzünk megfelelő óraszámra felkerekíteni, és figyeljünk rá, hogy az éjszakai alvásunk valóban pihentető legyen. Emellett szabadidőnkben aktívan is feltöltődhetünk, külön ajánljuk a sportolás bevezetését. Járjunk el rendszeres időközönként mozogni, találjuk meg azt a sportot, ami nem csak fizikai aktivitásunkat növeli, de szellemileg is feltölt minket. Mindezen túl hagyjunk időt magunknak kiteljesedni, éljünk azoknak a tevékenységeknek, amik örömet okoznak nekünk. Legyen ez olvasás, kirándulás, barátokkal eltöltött idő, vagy igazából bármi, amiből töltekezhetünk. Ha elegendő időt szánunk ezekre, az pozitív hatással lesz a munkánkra is, így hamar egyensúlyba kerülhetünk.

Ne féljünk változtatni    

Ha valami hosszú távon nem építő jellegű számunkra, akkor bátran lépjünk ki a komfortzónánkból, és vágjunk bele valami újba. Amennyiben nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, legyen ez a munkánk jellegéből, kollégáinkból vagy főnökünkből adódóan, gondolkozzunk el a lehetőségeinkről. Ha sorozatosan negatív élményekkel térünk haza munkahelyünkről, az abszolút kihatással lesz a magánéletünkre. Családtagjaink szinte azonnal megérezhetik, de a barátainkhoz sem hosszú idő, mire eljut ez az egész. Ne hagyjuk, hogy ez felborítsa az egyensúlyt, és, ha úgy érezzük, változtassunk. Keressünk új munkahelyet, vagy beszélhessünk el felettesünkkel a minket érintő negatívumokról, és igyekezzünk közös nevezőre jutni. A magánéleti problémáink szintén nem hathatnak ki a minőségi munkavégzésünkre, így ilyesfajta probléma esetén is mihamarabb keressünk megoldást.      

Szerző: I.A.
Fotó: Envato

A Tippek a munka-magánélet egyensúlyának fenntartására bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A változás teljesen természetes jelenség, és az ember életében minden szinten, rendszeresen jelen van. Azonban vannak olyan személyiség típusok, akik jobban fogadják be és kezelik a változást, és vannak olyanok, akiknek hosszabb időre van szükségük az átálláshoz. Ahogy a magánéletünkben is bekövetkeznek különböző fordulatok, úgy a munka világában sem kizárt, hogy időnként szembe kell néznünk azzal, hogy már nem marad minden a megszokott. Ez a folyamat járhat pozitív és negatív hatásokkal is, így egy vezetőnek fontos szerepe van abban, hogy aktívan részt vegyen a változás miértjének megértetésében, és a munkavállalók segítésében. 

Míg vezetőként sokszor átlátjuk a teljes folyamatot, és részt vettünk azok kialakításában, addig a munkavállalók nem biztos, hogy érzékelnek bármit is azon kívül, hogy ők most hirtelen egy másik szituációba kerültek. Épp ezért van akkora jelentősége a vezető viselkedésének és kommunikációjának, mivel ezek megfelelő meglétével és alkalmazásával nagyban segíthetjük az alkalmazottakat. 

Egyenesen, őszintén!

Vezetőként ügyeljünk tehát arra, hogy első körben megértessük minden dolgozóval, hogy miért volt szükség a változtatásra, és ez kire milyen hatással lesz. Mivel felnőtt emberekről van szó, így szemléltessük elsősorban a pozitív következményeket, de ne feledkezzünk meg az esetleges negatív hozadékról sem. Semmiképp nem célravezető szépíteni a dolgokat és véka alá rejteni az igazságot, így egyszerűbb, ha szimplán egyenesen megmondjuk, hogy mire számítsanak. Ezáltal biztonságérzetet nyújthatunk nekik, és azt érzik majd, hogy tényleg partnerként kezeljük őket ebben az időszakban is. Igyekezzünk elmagyarázni, hogy részükről mire lesz szükség a folyamat során, továbbá érzékeltessük, hogy ők is kulcsfontosságú tényezői ennek a műveletnek. Értessük meg, hogy a változás jó és szükséges, ami ugyan járhat nehézségekkel, de alapvetően a jó cél érdekében hoztunk meg. Sokat segíthet, ha példákkal szemléltetjük, hogy a munkavállalók mit nyernek ezen: szebb munkakörnyezetet, hosszú távon jobb bérezést, új kapcsolatok kiépítésének lehetőségét stb.

Támogatás, bevonódás, nyitottság

Érdemes az egész procedúra alatt szorosan támogatni a munkavállalókat, és a felmerülő kérdéseket megválaszolni, valamint a kétségeket eloszlatni. Nyugodtan vonjuk be őket is ebbe az időszakba, hiszen lehetséges, hogy mi magunk is ötleteket nyerünk, valamint az ő szempontjukból is láthatjuk az egészet. Hagyjunk időt nekik, hogy beleszokjanak az új légkörbe, ne helyezzünk rájuk nyomást, hiszen pontosan tudjuk, hogy mindenki máshogy reagál. Legyünk támogatóak, és álljunk mindig készen arra, hogy nekünk, vezetőknek kell a változás minden tényezőjével és következményével foglalkozni. A mi hozzáállásunk nagyban hatással van a munkavállalókéra is, így előnyös, ha azt látják rajtunk, hogy mindaz, ami történik, egy mindenki számára, hosszú távon kedvező változás.

Szerző: I.A.
Fotó: Envato

A Hogyan kezeld vezetőként a változás időszakát? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Mindez igaz a munkahelyünkre is, ahol legtöbbünk rendelkezik főnökkel, aki bizony pozícióját illetően felettünk helyezkedik el. Sajnos ez a felállás könnyen gondot okozhat számunkra, hiszen olyan szituációk alakulhatnak ki, ahol nem feltétlenül viselkedhetünk úgy, ahogy azt szeretnénk. Figyelnünk kell a kommunikációra, hiszen nem alkalmazható ebben az esetben akármilyen hangnem, és a szavainkat is érdemes megválogatni. De mit tehetünk, hogy az ilyen helyzeteket könnyebben kezelhessük?

Van-e köztetek „kémia”?

Már az állásinterjún lehetőségünk nyílhat arra, hogy megismerkedjünk főnökünkkel. Időnként ugyan kimaradnak a kiválasztási folyamatból, vagy épp a háttérbe szorulnak, de ha szerencsénk van, akkor a HR-es szakember mellett vele is találkozhatunk. Ekkor le tudunk vonni előzetes következtetéseket, és fel tudjuk mérni, hogy vajon működni fog-e a közös munka. Ha úgy döntünk, hogy az adott munkahelyen képzeljük el a jövőnket, vagy legalább az elkövetkezendő éveinket, akkor érdemes nyitott füllel járni, és minél hamarabb megpróbálni kiismerni magunkat az új környezetben. Ha ezt már megtettük, akkor szánjunk időt arra, hogy a felettesünket is jobban megismerjük, nem csak szakmailag, de emberileg is. Így ténylegesen könnyebb lesz a közös munka.

Jó, ha megadjuk a kellő tiszteletet főnökünknek, hiszen jó esetben szakmailag felnézhetünk rá. Természetesen vannak kivételek, amikor mi sem értjük, hogy az illető miért került magas pozícióba, de a tisztelet ekkor se vesszen el, hiszen mint embernek, érdemes azt megadni, a szakmai szempontoktól függetlenül.

Fontos, hogy megtartsuk a határokat, nem muszáj beavatnunk őt személyes terünkbe, vagy legalábbis érdemes megválogatni mondanivalónkat. Ha problémánk van, azt nyugodtan kommunikáljuk, ám figyeljünk itt is, hogy milyen témában, milyen stílusban kívánjuk közölni dolgainkat. Bármi is legyen, maradjunk higgadtak, hiszen professzionálisnak kell tűnnünk, bármennyire is más a véleményünk az adott szituációban. Vegyük figyelembe mindig, hogy két felnőtt emberről beszélünk, akiknek elsődleges dolga a megfelelő szakmai együttműködés és a hatékony, közös munkavégzés. Emellett csak pozitív, ha sikerül emberileg is jó kapcsolatot kialakítanunk felettesünkkel, ami ugyan időbe telhet, de hosszú távon mindenképp megéri mindkét fél számára.

Szerző: I.A.

Fotó: Envato

A Hogyan kezelhetjük a főnök-beosztott viszonyt? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Ahogy arról már itt, a Karrier Trend oldalán is beszéltünk a magasan elkötelezett munkavállalókkal rendelkező cégek jóval jövedelmezőbbek, mint azok a vállalatok, ahol magas a fluktuáció.

Egy felmérés szerint azonban az alkalmazottak alig 20 százaléka tartja magát nagyon elkötelezettnek afelé a cég felé, ahol dolgozik,

éppen ezért lényeges, hogy a vállalatok vezetői megértsék, miért is van szükség magasan elkötelezett munkaerőre. Mai írásunkban hoztunk három igazán jó indokot. 

Javuló teljesítmény 

Ez az egyik legalapvetőbb, erről már több ízben beszéltünk is, ugyanakkor fontos kiemelni, gyakorlatilag ez mindennek az alfája és az omegája. Az Aptitude Research Partners jelentése szerint ugyanis azonál a vállalatoknál,

ahol elismerik a munkavállalókat, sokkal magasabb az elköteleződés aránya is, ez pedig végső soron javuló teljesítményhez vezet.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szervezetek felismeréjék, elismerésben kell részesíteni a munkavállalókat, ezzel ugyanis biztosan növekszik az elköteleződésük. Statisztikák kimutatták, hogy

valahányszor a cégek megduplázzák az elismerések számát, az elköteleződés öt százalékponttal megnövekszik. 

Ügyfélhűség 

Vanessa Brangwyn, az Achievers vezérigazgatója azt mondja, HR szakemberként az utolsó dolog, amit szeretne, az az, hogy elveszítse az ügyfeleket, csak azért mert az alkalmazottak motiválatlanok, barátságtalanok vagy éppen nem segítőkészek. Úgy véli

a stresszes alkalmazottak nem boldogok, ezt pedig az ügyfelek is megérzik.

Éppen ezért vállalatuk célja, hogy különböző eszközök bevetésével javítsák az alkalmazottak jóllétét. Ez persze több összetevős lehet, de például a közös ötletelések, a fentebb említett elismerés, valamint az egyéb, a cégek által biztosított szabadságok és ellátások nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a munkavállalók kevésbé legyenek stresszesek, ezáltal pedig nagy eséllyel az ügyfelekkel is türelmesebbek lesznek. 

Ne csak egy csavar legyünk a gépezetben!

Ez nagyon fontos, ugyanis minden dolgozónak tudnia kell, hogy az ő munkája miként segíti a szervezeti célok elérését. Vagyis tudnia kell az alkalmazottnak, hogy a vállalat számára fontos és lényeges a munkájuk, számítanak rájuk. Éppen ezért lehet szükség a már többször emlegetett teljesítményértékelő beszélgetésekre, melyek jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a dolgozók és a vezetők tisztázzák a célokhoz való hozzáállást, valamint egyeztessék a soron következő feladatokat. Ez növeli a vezetőség és az alkalmazottak közötti bizalmat, hosszú távon pedig az elköteleződést. Na, és milyen az elkötelezett munkaerő?

Kreatívabb, produktívabb, tele van ötletekekkel, javaslatokkal, állandóan pörög és megállás nélkül szem előtt tartja a közös célt, azaz a vállalat fejlődését. 

Egyre fontosabb 

Ma, a 21. században a munkavállalói elköteleződés egyre fontosabb válik. A Society for Human Resource Management, azaz az SHRM nevű vállalat a következők szerint írta le az alkalmazottak elköteleződésének előnyeit: „A vezetők a világ minden tájáról azt mondják, hogy az alkalmazottak elköteleződésének fokozása egyike az öt legfontosabb globális üzleti stratégiájuknak. Az elkötelezettség nem csak az alkalmazottak megtartását, a termelékenységet és a lojalitást képes jelentősen befolyásolni, de kulcsfontosságú az ügyfelek megtartásának szempontjából is”.

Forrás: Achievers

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

A Az elkötelezett munkaerő a siker kulcsa bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Egy korábbi munkahelyemen, ahol másfél évig dolgoztam, gyakorlatilag sosem hangzott el semmiféle dicsérő szó. Nap nap után teljesítettük a feladatainkat, igyekeztük a legjobbat kihozni minden helyzetből, de a feletteseink sosem ismerték el a munkánkat. Bár akkor még nagyon fiatal voltam, de éreztem, hogy ez nincs rendjén ez így nincs jól. Már akkor ott motoszkált a fejemben: biztos, hogy ennek így kellene lennie? Biztos, hogy ez az elfogadott norma? Hamar rájöttem, hogy nekem van igazam, a kérdés már csak az volt:

létezik-e olyan munkahely, ahol elismerésben részesítik a munkavállalókat? 

Az elismerés hiánya és a távozás 

Donald Clifton How Full is Your Bucket? című, pozitív pszichológiával foglalkozó könyvében 40 év céges kutatásának eredményét közli, ebből pedig egyértelműen kiderül, hogy

az alkalmazottak elsődleges indoka a munkahelyváltásra az elismerés hiánya.

Nekem is ez volt az elsődleges indokom, hogy a fentebb említett munkahelyről másfél év után távoztam, mert bár szerettem, a feladatok közel álltak hozzám, de nem bírtam megemészteni, hogy soha egyetlen jó szót sem kapok. Ezt követően évekig csak vállalkozó voltam, s szerencsére végre volt lehetőségem megtapasztalni a másik oldalt is. 

Vissza a céges környezetbe 

Vállalkozóként számos ügyféllel dolgoztam együtt, ahol egy-egy jól teljesített projekt után mindig kaptam néhány elismerő szót, de azt is tudtam, hogy ez a felállás egészen más. Itt nem volt a klasszikus hierarchia, hiszen ők alapvetően nem a főnökeim, hanem a megbízóim, ügyfeleim voltak. Teljesen más volt a projektek felépítése és kivitelezése mint egy vállalati környezetben. Néhány év múlva azonban a sors úgy hozta, hogy ismét visszakerültem az alkalmazottak világába. Megdöbbenve tapasztaltam már az elején, hogy mennyi dicséretet kapok, már-már kezdett is furcsa lenni, elgondolkodtam: pár év alatt ekkorát fordult volna a világ? Sajnos hamar le kellett huppanjak ebből az álomvilágból, a realitások talajára. 

Elmaradt dicséretek 

Amikor bekerültem ehhez a céghez hamar kiderült, hogy egészen jó vagyok abban, amit csinálok. A főnök sokszor elmondta, mennyire elégedett velem, ráadásul gyorsan kaptam is egy felelősségteljesebb pozíciót, ám ezt követően valahogy a dicséretek el-elmaradtak. Azt éreztem, hogy az elején nyújtott teljesítményemet nem tudom megugrani, nem tudom überelni, ez pedig biztos feltűnt a vezetőknek is, ezért maradnak el a dicsérő szavak. Azt hiszem kezdett kialakulni az imposztor szindrómám, belekerültem egy mókuskerékbe, egyre frusztráltabb és stresszesebb lettem. 

A megoldás 

Amikor már gyakorlatilag álló napokon át agyaltam azon, milyen hibát követhettem el, ami miatt sosem kapok egyetlen elismerő szót sem, erőt vettem magamon és felkerestem a főnököm. Persze nem estem neki, nem számonkérni akartam, csak kíváncsi voltam, nem hagyott nyugodni a kérdés: mit csinálhatok rosszul? Addigra már közel egy éve dolgoztam ott, így megkérdeztem tőle, mi a véleménye az elmúlt egy évről. Elmondtam, hogy nagyon szeretek itt dolgozni, kedvelem a kollégákat, maga a munka is nekem való és úgy érzem meg is találtam ebben a helyem. A foglalkozás elérte a célját, mert csak úgy záporoztak belőle a dicséretek. Megköszönte a munkámat, hogy ennyire kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtok, hogy nehezebb feladatokat is rám lehet bízni, valamint arról is beszélt, mennyire megbízik a képességeimben. Hirtelen azt sem tudtam, milyen rendezvényen vagyok, nem értettem, hogy erről eddig miért nem beszéltünk. Aztán rájöttem, hogy

pontosan azzal kaptam a dicséretet hosszú hónapokon át, hogy senki nem mondott semmit. 

Hamar rájöttek, hogy jó vagyok abban, amit csinálok, ezt pedig minek hangoztatni napi szinten?

Emlékszem nagyanyám kérdezgette mindig a nagyapámat: szeretsz? Erre az öreg mindig azt felelte: szólok, ha másként lesz.

Na, ez pont egy hasonló szituáció volt, szóltak volna, ha másként lenne. 

Nem árt mondani 

Ennek ellenére arra is rájöttem, nem feltétlenül ez a helyes út. Persze utólag szuper érzés volt rájönni, hogy a vezetőim elégedettek a munkámmal, de azért alkalomadtán jól esik a dicséret anélkül is, hogy azt valamilyen furfangos módon én szedném ki a főnökömből. Rájöttem, hogy nekem az a fontos, ha biztatnak, s mivel őszinte embernek tartom magam, erről leültem beszélni a főnökömmel is. Elmondtam neki, hogy természetesen nem azt várom, hogy napi szinten foglalják imába a nevem, de rendszertelen rendszerességgel jól esik a visszajelzés – még akkor is, ha az kritika – mert ezek azok a dolgok, amikből tanulhatok, ennek hatására fejlődhetett. Nekem szerencsém volt, mert rendkívül pozitív hozzáállással fogadták a kérésemet, azóta pedig sokkal nyíltabb és őszintébb a kommunikációnk, ezt pedig esetemben sokszorozza a hatékonyságot is. 

Nem a gyengeség jele 

A saját példámon keresztül rájöttem, hogy

a dicsérő hozzáállás nem a gyengeség jele. Sőt, bizalmat épít a kollégák között,

valamint nagyban hozzájárul a munkahelyi közösség összekovácsolódásához, továbbá a hatékonyság is növekszik. Úgy gondolom, hogy egy vezetőnek fontos visszajelzést adnia a kollégák felé, mert ezzel csökkenteni lehet a munkahelyi fluktuációt és hosszút távon is lehetőség van megtartani az értékes dolgozókat. 

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

A Kell-e az elismerés a munkahelyen? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A mindennapokat és a munka hatékonyságát is nagyban befolyásolhatja egy hisztis kolléga, hiszen elképesztő energiákat emészthet fel, arról pedig már nem is beszélve, hogy mennyi felesleges idő megy el, a vele való parttalan vitákra. Ilyenkor persze jogosan merül fel a kérdés, mi tévők legyünk? Bár hirtelen felindulásból eszünkbe juthat a felmondás, de valójában nem ez az egyetlen alternatíva. Sőt! Az alábbiakban összeszedtük, milyen lehetőségeink vannak egy ilyen kényes helyzetben. 

Biztos, hogy ellenünk irányul? 

Amikor elkezdünk a probléma megoldásán dolgozni, akkor elsősorban mérlegeljük, hogy ezek a hisztik biztosan nekünk szólnak-e. Egyáltalán nem biztos, hogy ellenünk irányult, amit a másik tett, s az egész csupán nem más, mint egy félreértés. Nyilván azt is fontos megvizsgálni, hogy egyetlen alkalomról beszélünk-e, vagy rendszeressé válnak ezek a kitörések, hisztik, felesleges viták. Ha látunk rá esélyt, hogy ez az egész nem direktben nekünk szól, akkor mindenképpen érdemes lehet a másikkal megbeszélni a történteket és tiszta vizet önteni a pohárba. Az is lehet, hogy a másik azonnal bocsánatot kér és a probléma egy csapásra megoldódik. 

Ne tartsunk magunkban, ha problémánk van 

A vitás helyzetek feloldásán csak mi magunk tudunk dolgozni, pláne, ha a másiknak nem is tűnik fel, hogy baj van. Bátran legyünk mi azok, akik kezdeményeznek, akik a kommunikáció erejével igyekeznek rendezni a sorokat. Magunkban hiába mérgelődünk, vagy várunk bocsánatkérése, hiszen az is lehet, hogy a másik egyáltalán nem is érzékelte a bajt. A saját magunk nyugalmának érdekében ne fojtsuk el magunkban az érzéseket, bátran adjunk hangot a nemtetszésünknek. Persze kizárólag csak az asszertív kommunikáció elveit szem előtt tartva. 

Mi van akkor, ha kiderül, tényleg direkt szúrtak ki velünk? 

Ez már keményebb dió, de még ekkor sem kell azonnal nyúlcipőt húzni és beadni a felmondást. Viszont ebben az esetben semmiképpen sem szabad halogatni egy komoly beszélgetést, ugyanis ez a helyzet máskülönben valószínűleg csak rosszabb lesz. Fontos, hogy ne essünk neki a másiknak, igyekezzünk a lehető legdiplomatikusabban intézni az egészet, próbáljuk meg megtudni, mi lehet a gond. A beszélgetés alkalmával igyekezzünk észérveket felsorakoztatni, elmondani, nem kötelező egymást kedvelni, de ha már az sors úgy hozta, hogy együtt kell dolgozni, akkor a lehető legprofibb módon tegyük azt. Akár megoldási lehetőségeket is javasolhatunk, olyan alternatívákat, melyek nem csupán az aktuális feszültség feloldásában segítenek, de a jövőbeni gondokat is megelőzik, ezzel pedig hatékonyabbá teszik a hosszú távú együttműködést, a közös munkát.

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

A Kiakasztó kollégák – Mi a teendő? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A dolog nehézsége, hogy nagy eséllyel egy már összeszokott közösségbe érkezel meg, erre a helyre pedig egyenértékű tagként volna szerencsés beilleszkedni. Ám ez egyáltalán nem könnyű feladat, azonban nem is lehetetlen.

Első nap az új helyen

Egyértelműen az első nap a legnehezebb. Idegen arcok, idegen közeg, némi feszültség, talán egy kis pánik, de ez alapvetően normális, ettől nem kell megijedni. Ha képesek vagyunk helyén kezelni ezeket az érzéseket, akkor hamar túl lendülünk a legrosszabbon. Az első napon érdemes lehet mindenkinek egyesével bemutatkozni, bár tudjuk, hogy nehéz feladat, de igyekezzünk mindenki nevét megjegyezni, ugyanis figyelmetlenségről árulkodhat, ha visszakérdezünk. Az első nap alkalmával mindenképpen legyünk mosolygósak és nyitottak az új emberekre, s bármennyire idegesek is vagyunk, semmiképpen se döntsünk amellett, hogy visszahúzódunk a csigaházunkba. Nyitottság, legyen ez a hívószó.

Az ismerkedés után

Miután mindenkinek kedvesen bemutatkoztunk, foglaljuk el a számunkra kijelölt munkaállomást, aztán lássunk neki a munkának. Az első napon érdemes lehet kerülni a feltűnést. Persze nem arra gondolunk, hogy hazudtoljuk meg önmagunkat, de ha egyből a középpontba kerülünk, akkor az egyesekből, szélsőséges érzéseket válthat ki. Harsánynak, nagyhangúnak titulálhatnak, ez pedig akár évekre megbillogozhat minket.

Használjuk ki az ebédszünetet!

Az ebédszünet kiváló alkalom lehet arra, hogy egy kicsit jobban megismerjünk néhány kollégát. Jó lehetőség arra, hogy beszélgessünk egy kicsit, ha csatlakozunk a közös ebédhez, akkor az egyértelműen azt mutatja, nem határolódunk el a kollégáktól. Persze erre nem árt előre felkészülni, legalábbis lélekben, ugyanis mint az újoncot, egészen biztosan ki fognak faggatni minket: előző munka, magánélet, család, párkapcsolat, bármi szóba kerülhet. Arra figyeljünk, hogy diplomatikus válaszokat adjunk, ne teregessük ki a teljes eddigi életünket fél óra alatt. Nyilván nem arról van szó, hogy hosszabb távon nem ápolhatunk bizalmasabb viszonyt néhány kollégával, de mindezt azért ne az első napon tegyünk.

Tetszett a cikk? Akkor tarts velünk legközelebb is, ugyanis számos ötletünk van még annak terén, miként is érdemes az első napon/napokon viselkednünk egy új munkahelyen.

Szerző: G.P.

Fotó: Envato

A Így illeszkedjünk be, ha új munkahelyre kerültünk bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.