Korábban is sok vállalat biztosított lehetőséget az otthoni munkavégzésre, ám ez az utóbbi két évben igen elterjedt lett. A kialakult helyzet rengeteg embert home office-ba kényszerített, és sok céget átalakulásra sarkallt. Ebből ugyan számtalan előny is származik, hiszen egy rugalmasabb életvitelt folytathatunk azáltal, hogy nem minden nap kell bejárni valahova. Anyagilag is spórolhatunk, hiszen nincs utazási költség, nem vásárolunk annyi ételt és italt, inkább itthon megoldjuk az étkezést. Időben is előrébb vagyunk, mert a legtöbb embernek több órát elvett a napjából az, hogy utazással töltötte a reggeleket és délutánokat. Ha nem is a távolság, de a forgalom nagyban hozzátett ahhoz, hogy megnövekedjen az utazási idő. 

Viszont sokakat negatívan érintett ez a fajta átállás, hiszen nincs lehetősége elkülöníteni a magánéletet a munkától. Nem biztosított számára egy külön, nyugodt légtér a munkavégzéshez, vagy szimplán nem olyanok az otthoni körülmények, ami mellett hatékonyan lehetne elvégezni az adott feladatokat. Különösen nehezen hathat ez egy nőre, akinek alapból rengeteg mindenre kell figyelnie. Immáron egy helyszínre szorult az összes teendő:

a háztartás, a gyereknevelés, a magánélet fenntartása, valamint a munka is.

Nincs meg az az idő, amire kiszakadhatna ebből a közegből, és tényleg minden egy helyen történik.

Home office és a „mackó alsó”

Sok nő különös figyelmet fordít a külső megjelenésére, és fontos számára, hogy munkahelyére csinos öltözetben érkezzen. Ez mindenképpen pozitívnak mondható, hiszen minden nap úgymond belekényszerülünk abba, hogy szép ruhában, ápoltan induljunk el itthonról, miközben hajunk és sminkünk is megfelelő. A home office viszont sokszor ennek az ellenkezőjét válthatja ki egy nőből. Nincs hova kiöltöznünk, és otthonra a legtöbben a kényelmes viseletet preferáljuk. Ezzel természetesen nincs gond, viszont, ha hosszú ideje, tartósan otthonról dolgozunk, akkor azért felmerülhet a megszokott, hétköznapi öltözet hiánya. Azt is meg kell jegyezni, hogy nem csak mi, de esetleg társunk is más formában lát minket nap, mint nap. Természetesen egy egészséges párkapcsolatban már sokféleképpen láthattuk a másikat, ám előfordul, hogy negatívan üt vissza az, ha mindig otthoni öltözetben találkozik velünk a másik.

Márpedig az ember társas lény

A szociális élet is megváltozik azáltal, ha nem kell egy fix helyre bejárnunk dolgozni. A nők különösen érzékenyek lehetnek ezekre a változásokra, hiszen, ha nem is a mélyebb beszélgetéseket, de a hétköznapi témákról való csevegést igen sokan kedvelik. Ha megvan a mindennapos kontakt más emberekkel, az jó hatással lehet ránk. Dolgozik az agyunk, szélesedik a látókörünk, és sok új információhoz juthatunk. Ezeknek hiányában úgy érezhetjük, hogy kezdünk magunkba fordulni, aminek hosszútávon nincsenek jó következményei, és mentális problémákhoz vezethetnek. Megvan tehát az előnye és a hátránya is az otthoni munkavégzésnek, így az a fontos, hogy minden esetben egy egészséges középutat találjunk, ami mind önmagunk, mind környezetünk számára is megfelelő. Mert egy nő bizony a család központja, így a vele együtt élőkre is kihat az ő mentális állapota.

Szerző: I.A.

Fotó: Envato

A Miként változott a nők élete home office idején? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Megnéztük pro és kontra a karrier és család témáját.

Ha csak a karriernek élünk

Karrierista. Ez a szó nem ismeretlen senki számára, sőt a modern társadalomban, a 21. század, a digitális forradalom egyfajta velejárójaként egyre többen élünk karrierista életet, sőt egyre többen vagyunk nők, akik a karriernek rendeljük alá az életünket. Karriert építeni persze csodálatos, azonban ez egy hosszú, sokszor gyötrelmes út, melynek a végén talán a családalapítás gondolata már a feledés homályába vész. Nyilván kérdés, hogy ez feltétlen baj-e, hiszen, ha tudatos döntést hozunk, akkor az egész még jól is elsülhet. Viszont mi van akkor, ha a munkával töltött hosszú évek során elmulasztunk valamit, amire nagyon vágyunk. Éppen ezért nagyon fontos még időben feltenni magunknak a kérdést: lemondanánk a családról azért, hogy egy életen át a sikert üldözzük?

Ha lemondunk a karrierről a család miatt

Nos, ott van a másik véglet is, amikor a karriert háttérbe szorítva úgy döntünk, hogy családot alapítunk. Ebben a verzióban a hivatásunkban való kiteljesedés másodlagos kérdés lesz, hiszen édesanyaként – pláne az első pár évben – biztosan a gyermekünk érdekei lesznek az elsődlegesek. Persze a családalapítás és a gyereknevelés nem azt jelenti, hogy nem mehetünk vissza dolgozni, de lehet, hogy az igazi karrier építésére már nem lesz lehetőségünk? Lehet, hogy azt valahol a múltban hagytuk, most pedig csak futunk a vágyott siker után, de utol nem érjük?

Az arany középút tényleg nem létezik?

Egyesek szerint az arany középút nem más, mint puszta illúzió. Egy vágyálom, amibe kapaszkodva azt gondoljuk, hogy teremthetünk egyensúlyt karrier és család között. Ez azonban meglátásunk szerint nem igaz! Szerintünk igenis lehet gyerek, sőt akár gyerekek mellett is karriert építeni, sőt akár régi álmokat megvalósítani. Tökéletes példa erre Jakócs Emese, akiről néhány nappal ezelőtt írtunk, s aki a gyermekei születése után hozta létre a vállalkozását. Az élet ugyanis nem ennyire fekete és fehér, nincs klasszikusan jó és rossz döntés. Nem a karrier és a család között kell keresni az egyensúlyt, hanem saját magunkban. Saját magunkkal kell harmóniában lennünk ahhoz, hogy kiteljesedhessünk mint anya, mint feleség, mint nő és mint dolgozó nő. Persze élhetünk csak a karriernek, vagy csak a családnak, a lényeg, hogy mi békében legyünk, saját magunkkal, mindig csak saját magunkkal, döntsük bárhogyan.

Szerző: G.P.

Fotó: Envato

A Karrier és család: létezik az arany középút? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Timivel akkor közölték a szörnyű hírt, hogy meghalt az egyik legjobb barátja, amikor épp a munkahelyén volt, élő rádióműsorban dolgozott. Éppen a híreket szerkesztette, amikor megszólalt a telefon. A barátja kedvese zokogva mesélte, hogy a férfi önkezével vetett véget az életének. Timit letaglózta a hír, hirtelen nem is tudta, hogy valóság-e, amit hall, és még vissza sem tudott kérdezni. Amikor a telefonáló szétkapcsolta a vonalat, a fiatal nő legszívesebben zokogásban tört volna ki. De ránézett az órára, már csak egy perce volt a megszólalásig. Minden erejét összeszedve egy perc múlva úgy szólt bele a mikrofonba, mintha mi sem történt volna. A hallgatók nem érezhették meg a hangján, hogy milyen érzelmi megrázkódtatás érte néhány perccel korábban.

Timi nincs egyedül ezzel a helyzettel. Sokszor olvasni színészekkel készült interjúban, hogy néhány órával a szüleik vagy a házastársuk elvesztése után is színpadra álltak, mert nem hagyhatták cserben szeretett közönségüket. Vagy ott van például Eszter, egy nagyvállalat osztályvezetője, aki az édesapja halála utáni harmadik napon már munkába állt, mondva, hogy sokkal jobb, ha elfoglalja magát, mintha otthon szomorkodna. Biztosan ismerünk mi is olyan embereket, akik idős, beteg családtagot gondoznak, netán családi problémáik vannak vagy súlyos betegséggel küzdenek, de a munkahelyükön nemigen tudnak ezekről, mert úgy érzik, nem tartozik oda a magánéletük. Ahogy beérnek a munkahelyükre, a küszöbön átváltanak „dolgozó” üzemmódba, és a munkájukra koncentrálnak. Megtanulták letenni a vállalaton kívüli életük terheit, azt állítva, így könnyebb koncentrálni a feladatokra. Mert dolgozni kell, hiszen ez jelenti az egzisztenciájuk alapját.

Mi a jobb: teljesen kizárni a magánéleti, családi problémákat vagy megosztani legalább a főnökkel, hogy ha mégis romlana a teljesítmény, tudja, hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben?

Egy munkahelyi vezető nemrég azt mesélte, hogy az egyik kollégája, egy meglett férfi sírva mondta el neki a családi problémáit és előre elnézést kért, ha nem tudja ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint korábban. A vezető azt mondta, nagyon jól tette a munkatársa, hogy tájékoztatta a gondjairól, mert így tudtak rá figyelni, a műszak pedig vállalta a többletteljesítést, amennyiben a férfi nem hozná a normát. Biztosan van olyan, amit nem szívesen osztunk meg a munkahelyünkkel, nem is kell bevinnünk minden problémánkat. Ha nagyon mélyen vagyunk, inkább vegyünk ki néhány nap szabadságot, esetleg keressünk magunk mellé olyan segítőt, aki ki tud billenteni bennünket ebből a helyzetből. Igaz, hogy a munkahelyen is emberek dolgoznak, érzésekkel, élethelyzetekkel, de ott elsősorban munkaerők vagyunk. Akiktől elvárják a teljesítményt.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

A Mondjam el a főnökömnek a magánéleti gondjaimat? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Az elmúlt időszak egyik fontos változása és újdonsága a gyakoribb home office lehetőség. Számos előnye van az otthoni munkának, de új kihívás elé is tudja állítani a friss párokat, vagy kipróbált házasságokat is. Rácz Anna Zsófia (RAZS) pszichológus hívja fel a figyelmet a legfontosabbakra

Határok

Fizikailag és pszichésen is nehéz tartani a határokat, ha a párok reggeltől estig együtt vannak. Ha már egymás mellett ülünk, miért ne beszélnénk meg a hétvégi programot délelőtt 10-kor? Azért, mert kizökkent, vagy mert a másik éppen dolgozni próbál.

„A határok betartásának egyik kulcs eleme a tisztelet” – hívja fel a figyelmet Rácz Anna Zsófia. „Tiszteljük-e a másik munkáját, munkaidejét, én idejét, vagy saját közlési és kontaktus igényeink irányítják a tetteinket. Amennyiben várhatóan hosszabb ideig tart az otthoni közös munka, érdemes lefektetni néhány alapelvet (munkaidősáv, saját munkaállomás, stb.), és kölcsönösen megegyezni ezek betartásában, egy képzeletbeli szerződés keretében” – javasolja a pszichológus.

Valódi beszélgetések

Az egymás mellett töltött napok során folyamatos a kontaktus és az események közvetítése. Ez történt a meetingen, azt mondta a főnököm, ilyen nagy sikert értem el, olyan nagy kudarc ért. A nap végére nem sok újdonság marad, a „Milyen napod volt?” kérdés gyakorlatilag értelmét veszti és hamar mély hallgatások közepette találhatja magát a pár.

„Ha környezetváltozás híján kevés új inger ér, érdemes egy kicsit tudatosan felrázni magunkat. Egy – egy külön töltött séta, bevásárlás, vagy egyedül megnézett film is új beszélgetéseket inspirálhat, és már néhány óra egyedül- vagy mássallét után is üdítő lesz az újralátás élménye” – mondja a szakértő

Jótékony titkok

A titokzatosság a friss szerelem egyik izgalmas fűszere lehet. Aztán jön az összeköltözés, az erősebb bizalom, egyre többet látnak egymásból a párok, a titkokból pedig egyre kevesebb lesz. Pláne, ha már dolgozni sem járnak el külön – külön. Nincs csinos ing, nincs kiskosztüm, nincs smink, ékszer, parfüm, csipke, nyakkendő, ahogy nincs ártatlan bók a kollégáktól vagy a portástól. Először nagyon kényelmesnek tűnhetnek a mackónadrágos hétköznapok, de később nehéz lehet visszacsempészni az izgalmat a kapcsolatba.

„Legalább néha adjuk meg a módját” – javasolja Rácz Anna Zsófia. ”Először talán kissé nevetségesnek tűnhet otthon kiöltözni, de igazán jól fog esni a párunknak, ha látja, hogy tetszeni akarunk neki. Fontos, hogy képesek legyünk egymást elfogadni rosszabb formában is persze, de figyeljünk rá, hogy ne éljünk vissza ezzel. Az is jótékony lehet, ha a munka idejére lehetőség szerint magunkra zárjuk az ajtót és teret hagyunk a másik fantáziájának a munkaénünkkel kapcsolatban” – tette hozzá.

Szerző: B.B.

Fotó: Envato

A A home office átka – ezért megterhelő az összezártság még a legnagyobb szerelemben is bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Van az a helyzet, amikor az ember elragadtatja magát a céges partin, mert esetleg a fejébe szállt az itóka. A szabadidőben hirtelen jött felszabadultság olyan tettekre is sarkallhat, amit másnap, amikor be kell mennünk a munkahelyünkre, szégyellünk a többiek előtt. Ez még a jobbik eset, mert bizony az is előfordulhat, hogy nem is emlékszünk rá, mi történt a vidám, borgőzös céges összejövetelen.

Mirtill megbecsült tagja volt az irodának, jól és sokat dolgozott, szaktudása rengeteget hozzátett a közösség teljesítményéhez. Szerették hallgatni mély, búgó hangját, tiszta beszéde és kiváló előadásmódja miatt gyakran kérték fel a céges rendezvényeken konferálni. Néha, amikor elengedte magát, csak úgy gurgulázott belőle a nevetés, ilyenkor a közelében lévők sem tudták visszatartani a kuncogást, sőt inkább a hahotázást. Eljött az év végi céges záróbuli, amikor is szintén Mirtill kezébe került a mikrofon, majd, amikor vége lett a „hivatalos” programnak, a pezsgőspohár. Az asszony egyre többször emelgette a teli poharat, és ahogy az alkoholszint megemelkedett a vérében, azzal párhuzamosan nőtt a jókedve is. Eleinte csak úgy táncolt, mint ahogy a többiek, módjával, de ahogy egyre jobban „bepörgött”, úgy tört elő belőle az addig elfojtott énje. Nevetésrohamok törtek rá, majd az egyik pillanatban az „ide nekem az oroszlánt is” mentalitással felugrott az asztal tetejére és ott ropta tovább önfeledt táncát. Többen készenlétben álltak, hogy megóvják a testi épségét, hátha leesik, de érzékelhető volt, hogy nem ez az első eset ebben a magasságban. A buli végül baleset nélkül ért véget, sőt, Mirtill a saját lábán távozott a helyszínről.

Szerencsére a bulit péntek este tartották, így másnap, sőt az azt követő napon sem kellett bemenni az irodába, így volt idő arra, hogy lecsendesedjenek a kedélyek. Mert bizony volt, aki megbotránkozott az önfeledt viselkedésen, és hirtelen minden addig felgyülemlett sérelmét kiadta, legyen az Mirtillel kapcsolatos vagy tőle független. Mások megfogadták, hogy holnaptól nem állnak szóba vele, csak ha a munka miatt nagyon muszáj, a férfiak egy része pedig egyszerűen közönségesnek nevezte ezt a viselkedést.

Eljött a hétfő, amikor Mirtill értetlenül állt a többiek magatartása előtt. Mert a pénteki fogadalmakat bizony betartották, a kollégák többsége ugyanis elhúzódott tőle, de legalábbis nem keresték a társaságát. Végül valaki – unszolásra – mégis felvilágosította az asszonyt a történtekről, aki szinte semmire sem emlékezett. Ám úgy döntött, nem fogja szégyellni magát, ami történt, megtörtént, azon már nem lehet változtatni. Kezdjen el magyarázkodni? Kinek? Minek? Mint minden csoda, ez is három napig tartott, de legalább is a legközelebbi céges összejövetelig. Amikor is Mirtill visszafogta magát, és távol maradt a bártól. Aznap nem volt világra szóló hejehaj, és senki sem merte elengedni magát, mint a múltkor Mirtill. Pedig sokan titokban irigyelték vad szabadságáért.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

A Dolgozni, miután a buliban az asztalon táncoltál? Avagy mit engedhetünk meg magunknak a szabadidőnkben? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.