Bryan Robinson klasszikus könyvének a munkamániáról az Íróasztalhoz láncolva címet adta. Már 1998-ban a könyv első megjelenésekor sokat írt Robinson a munka világának a megváltozásáról. Akkoriban jelentek meg az első okostelefonok, és már jól láthatóvá vált egy trend, ami napjainkban csak még inkább felerősödött. A munka és a magánélet közötti sáv egyre vékonyodott, mára pedig sok irodai munkát gyakorlatilag az ágyunkból is el tudunk végezni egy laptop vagy egy okostelefon segítségével. Robinson az emberek egy specifikus csoportjával foglalkozott a könyvében, azokkal, akiket különösen sérülékeny helyzetbe hozott a technológiai forradalom. Őket munkaalkoholistának nevezte el.

Betegség?

A függőségi álláspont hívei szerint a munkaalkoholizmus valójában ugyanolyan betegség, mint a függőségek más formái. A munkaalkoholisták drogja az adrenalin, amit a szervezetük termel ki az állandó pörgés során. Végül is ki ne élte volna már azt az állapotot, amikor egy projekt teljesen behúzta, éjjel-nappal azon dolgozott, és közben folyamatosan pörgött, pozitív energiákkal töltődött fel? A gondot a munkaalkoholisták esetében nem maga a pörgés okozza, hanem a működésük teljes dinamikája, ami néhány év után romokat hagy maga után.  

A munka függőség háttere

A túlzásba vitt munka során adrenalin termelődik, a túldolgozás pedig „ennek a századnak a kokainja”, mondta Robinson. Habár ő még a 20. századra gondolt és az Egyesült Államokra, de ebben egyrészt nem történt pozitív változás időben, másrészt hazánk is jócskán érintett. Egy 2019-es felmérés szerint egy átlagos magyar munkavállaló heti kb. 40 órát dolgozik, ami meghaladja az OECD országok átlagát.

A függőségi álláspontot képviselők szerint a munkaalkoholista belső okokból, és nem a külső kényszerek miatt dolgozik sokat. De mi lehet ez a belső ok? Robinson és az őt követő kutatók közül többen azt állítják, hogy a munkaalkoholistánál valójában az okok és a következmények máshogyan vannak, mint ahogyan azt eredetileg feltételezték.

Védekezés?

Sokszor lehet hallani olyat, hogy valakinek tönkre mennek a kapcsolatai a túlzásba vitt munkától, elhanyagolja a szeretteit, és emiatt el is veszti őket. Ez egy kézenfekvőnek tűnő érvelés, de valójában lehet, hogy éppen ellenkezőleg van a dolog. A munkaalkoholista lehet, hogy éppen azért viszi túlzásba a munkát, mert ez egyfajta védekezés az emberi kapcsolatokkal, az intimitással szemben. Ha nem is tudatosan, de érzi, hogy ezek a kapcsolatok nem működnek neki, így aztán a munka világába menekül. Ezzel ráadásul két legyet ütve egy csapásra: nem kell részt vennie a megterhelő intim kapcsolatokban, a negatív következmények pedig gyakran az „áldozatok” oldalán jelentkeznek.

A munkaalkoholizmust szokás ugyanis „szép addikciónak” is hívni, hiszen ehhez az állapothoz – a többi függőséghez képest – nemhogy negatív, hanem egyenesen pozitív minősítések kapcsolódnak. A munkaalkoholista a vele nem intim kapcsolatban lévők számára pozitív példa: a szorgalmas, heroikus erőfeszítéseket tevő munkatárs, aki mindent megtesz a vállalat sikerességéért, az eredmények elérésért. A „szép addikciót” többnyire jutalmazzák is a vállalatok, így aztán végképp érthetetlenek az érzelmileg elhanyagolt családtagok: mi a problémájuk, amikor a munkaalkoholista értük hozza meg ezeket az áldozatokat?

Függőségként lehet értelmezni

A munkaalkoholizmust tehát lehet függőségként értelmezni, amelynek központi motívuma az intim kapcsolatoktól való félelem (nem a munka teszi tönkre a kapcsolatokat, hanem a nem működő kapcsolatok elől menekül a munkába valaki), és a függést okozó „szer” az adrenalin.

A járványhelyzet ezen a dinamikán nem segített: sok munkaalkoholista is nehezen kerülte el, hogy otthonról dolgozzon. A kényszer viszont nem oldja meg az eredeti problémát. A munkaalkoholista továbbra sem képes elfogadni és kezelni a közelséget, viszont most korlátozottabbak voltak a lehetőségei arra, hogy elmeneküljön, hiszen mégiscsak otthon van a családtagjaival. Ha hinni lehet a függőségi álláspont képviselőinek, akkor ennek lehetnek komoly következményei akár a családon belüli erőszak szempontjából is: hiszen a „szer” megvonása agresszív viselkedéshez vezethet.

Okok

A közvetlen kiváltó ok most már érthető: a munkaalkoholista azért menekül a munkába, mert nem tudja elviselni az intim kapcsolatok közelségét. A távolabbi kiváltó okokat a származási és a jelenlegi családi dinamikában lehet megtalálni. A következő részekben ezeket fogom bemutatni.

Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI

A A túlzásba vitt munka is függőség bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Hosszan tartó, fokozott mentális terhelés alatt természetes, hogy kimerül a szervezet. Az állandó stressz alatt pedig nehezebb az élet legapróbb dolgait is megszervezni, nemcsak a munkára megfelelően koncentrálni. Az, ami normál körülmények között egyszerű kihívás, a nyomás időszakában sokszor teljesíthetetlen elvárásnak, küldetésnek tűnik – legyen szó bevásárlásról, egy program megszervezéséről, nem beszélve a tervezésről, döntéshozatalról.

A mentális erőforrások kimerülése dekoncentráltsághoz vezet, ami nehezíti az alkalmazkodást, a megfelelő figyelmet. A nagy stressz, amit az ismeretlen, állandóan változó és kiszámíthatatlan helyzet okoz, gátolja a normál folyamatainkat. A kimerültség és az állandósult bizonytalanság és folyamatos alkalmazkodás nehezített pálya az agynak.

Mindez oda vezethet, hogy nehezebbnek érezzük a gondolkodást, nem megy a döntéshozatal, bonyolultnak érezzük az információk rendszerezését.

Mostanában, főleg a távmunka kapcsán gyakran emlegetett multitasking – több feladat egyidejűleg történő végrehajtása -már önmagában is okozhatja azt, hogy úgy érezzük, képtelenek vagyunk gondolkodni.

A hosszan tartó stresszhelyzetek megnövelik szervezetünkben a stresszhormont, ez pedig ahhoz vezethet, hogy rosszabbul teljesítünk az olyan feladatokban, ahol gondolkodásra vagy jó memóriára van szükség. Pszichés oldalon ugyanez érzelmi kimerültséget, kiégést is okozhat.

Az állandó fáradtság érzés miatt nem kevesebb kapacitásunk marad mindenre, így nemcsak az természetes jelenség, hogy érzelmileg eltávolodunk a számunkra fontos dolgoktól, hanem az is, hogy romlik a teljesítményünk és a memóriánk.

Mit tehetünk magunkért? Hogyan tehermentesíthetjük magunkat?

• 1. Gondoskodjunk magunkról megfelelően! Törődjünk saját szükségleteinkkel és biztonságunkkal – testi és lelki értelemben is!
• 2. Igyekezzünk egyszerre egy dologra koncentrálni! Ez csökkenti az agy terhelését.
• 3. Töltsünk naponta minimum fél órát a szabadban!

Fotó: Envato

A 3 kis lépés, amivel tehermentesítheted magad, ha túl nagy a stressz bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A csapatlégkör, az összetartás, a munkatársakkal kialakított kapcsolatok életbevágóan fontosak, mind az eredmények, mind a dolgozók mentális egészsége szempontjából. A fizikai együttlét azonban önmagában kevés. Az, hogy egymás mellett eszünk, iszunk, alszunk, nem elég a kapcsolatok fejlesztéséhez, az egészséges csapathangulat kialakításához.

De végül is miért fontosak a kapcsolatok a munkahelyen?

A Maslow-piramist ma is sokan szentként tisztelik, és ha ebből indulunk ki, akkor vannak fontosabb dolgok, mint a kapcsolatok. Ott vannak például a létszükségletek (evés, ivás, alvás, oxigén), és ott van a hierarchia második fokán a biztonság iránti szükséglet. A kapcsolatok iránti igény csak később következik a sorban. Csakhogy Maslow felett eljárt az idő.

Edward L. Deci és Richard Ryan az 1980-as években kezdték meg az öndeterminációs elmélet (self-determination theory) kidolgozását. E szerint minden embernek három veleszületett pszichológiai szükséglete van: a kompetencia, az autonómia és a kötődés iránti igény. Mindhárom nélkülözhetetlen a lelkileg egészséges élethez. Igaz, nem azért jelentkezünk egy állásra, mert baráti körünket kívánjuk gazdagítani, mégsem mindegy az egészségünk és a teljesítményünk szempontjából, hogy milyen kapcsolatot alakítunk ki munkatársainkkal és vezetőinkkel.

Roy Baumeister és Mark Leary 1995-ben publikált cikke alapvetően változtatta meg mindazt, amit a kapcsolatokról addig gondoltunk. A need-to-belong elmélet alapja, hogy a kapcsolatok kialakítása és fenntartása mindenütt jelen lévő igény és egyben a legerősebb emberi késztetés.

És álljon itt még egy hivatkozás. A Harvard Grant kutatás még 1938-ban indult és a világ leghosszabb ideig tartó kutatásává nőtte ki magát. Arra kereste a választ, mi kell a sikeres élethez. 724 kísérleti alanyt választottak ki a kutatók, és 75 éven át figyelemmel kísérték az életüket. Rendszeresen felkeresték és kikérdezték őket munkájukkal, magánéletükkel, egészségükkel kapcsolatban. Mérték a testsúlyt, a stressz szintet, a testmozgás mennyiségét, és mikor lehetett, a koleszterinszintet is. A projekt négy igazgatót koptatott el. 1972 és 2004 között George Vaillant pszichiáter volt a vezetője, aki így foglalta össze az elképesztő mennyiségű tapasztalatot: “Az egyetlen dolog, ami igazán számít az életben, az a többi emberrel való kapcsolat”.

Tisztelet vagy barátság?

Mit jelent az egészséges munkatársi kapcsolat? Mi az ideális? Ha tisztelik egymást a kollégák, ha elfogadják egymást, köszönő és „beszélgető” viszonyban vannak egymással vagy ennél több kell? Fontos-e, hogy meleg, baráti kapocs alakuljon ki, vagy elég az is, ha nem mennek egymás agyára? Saját tréningjeinken gyakran felvetődik ez a kérdés, és a résztvevők mindig azon az állásponton vannak, hogy a túl szoros kapcsolat, a szeretet vagy a barátság már sok, az feltétlenül a munka rovására megy. Ennek szögesen ellentmond a Gallup álláspontja. Több ezer munkavállalóra kiterjedő kutatásaik azt támasztják alá, hogy a tiszteleten és elfogadáson erősen túlmutató barátság nem csupán azért kívánatos a munkahelyen, mert attól jól érzik magukat az emberek, hanem azért is, mert megemeli a munkások cég iránti elkötelezettségét, és hozzájárul olyan fontos mutatók pozitív befolyásolásához, mint a profit vagy az ügyfélmegtartó erő.

Életbevágóan fontos tehát, hogy a munkatársak között meghitt, szoros kapcsolatok alakuljanak ki. Ez nem csak az egyének érdeke, hanem a cégek, cégvezetők érdeke is. Ez nem jelenti azt, hogy minden munkatársunkat a keblünkre kell ölelnünk, hiszen mindenki nem lehet bensőséges, közeli pajtásunk.

A kapcsolatok, főleg a minőségi kötelékek azonban nem maguktól alakulnak ki. A vezetők és a munkavállalók sokat tehetnek azért, hogy pozitív munkahelyi kapcsolatok épüljenek körülöttük.

És hogy munkavállalóként mit tehetünk pontosan, egy következő cikkünkből kiderül.

Szerző: Sipos Tünde, tréner, Forlong Bt.

#munkatars #kollega #mentalisegeszseg #munkahelyikapcsolatok #csapatepites #pszichologia

A Miért életbevágóan fontos jóban lenni a munkatársakkal? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.