Túl sok bejelentkezés 

A mikromenedzsererek egyik legszembetűnőbb jele, hogy egyszerűen nem bírják ki, hogy ne jelentkezzenek be állandóan az alkalmazottakhoz. Előfordulhat, hogy gyakran küldenek e-mailt, számos telefonhívást kezdeményeznek feléd, de az sem kizárt, hogy váratlanul leülnek melléd az asztalodnál és a fejlődésedről érdeklődnek. Ez eleinte akár még jófejnek is tűnhet, de később a teljes bizalom hiányára utalhat. Ez a viselkedés pedig nyugtalanság érzését keltheti a munkavállalókban, megzavarhatja a munkafolyamatot. A mikromenedzserek rendszerint túlságosan részletes utasításokat adnak még a legegyszerűbb feladatokhoz is, sőt lépésről lépésre útmutatókat készítenek, ezzel viszont semmi teret nem hagynak a dolgozónak arra, hogy önállóan oldjon meg egy-egy problémát. 

A delegálás hiánya 

A mikromenedzserek gyakran nehezen tudnak hatékonyan feladatokat delegálni. Inkább megtartják maguknak a fontos feladatokat, mert azt hiszik, hogy a munkatársaik nem rendelkeznek megfelelő kvalitásokkal azok elvégzéséhez. Ettől viszont az alkalmazottak feszültté és frusztrálttá válhatnak, ráadásul az egyéni, személyes fejlődésre, növekedésre sincs lehetőség.

Tolakodó jelenlét 

A mikromenedzserek túlzottan az alkalmazottak sarkában vannak. Állandó felügyelet és kontroll alatt tartják őket, sőt, különböző eszközök bevetésével még azt is monitorozzák, dolgoznak-e. A kommunikációra általában a Slack vagy Teams alkalmazásokat használják, mindezt azért, hogy kvázi “kémkedjenek” a munkavállalók után. Ezek az appok ugyanis jelzik, hogy az illető gépnél van-e vagy sem. Ez a tolakodó jelenlét viszont erősen negatív irányba befolyásolhatja a hatékonyságot és a termelékenységet.

Az alkalmazottak szakértelmének figyelmen kívül hagyása 

Hiába dolgoznak képzett, hozzáértő szakemberek egy vállalatnál, ha a főnök mikromenedzser. Az ilyen vezető ugyanis hajlamos lehet figyelmen kívül hagyni a szakértelmet, gyakran a korlátozott nézőpontjuk alapján hoznak meg döntéseket. Ráadásul az alkalmazottak munkájának minden aspektusát szorosan figyelemmel kísérik és irányítják, ami rövid időn belül a kreativitás elfojtásához vezethet. 

A munkavállalói jólét figyelmen kívül hagyása

A mikromenedzsereket jellemzően olyan feladatok foglalkoztatják, melyek figyelmen kívül hagyják az alkalmazotti jólétet. Az efféle főnök például sokszor megköveteli, hogy a munkavállalók addig maradjanak bent, amíg ő is. Hiába járt le mondjuk 4-kor a munkaidő, ha 5-ig bent van, az alkalmazott is maradjon. Amennyiben a foglalkoztattak egy része home office dolgozik, a mikromenedzser akkor is igyekszik fenntartani a kontrollt: folyamatos telefonhívásokkal, e-mailekkel zaklatja az alkalmazottat, akár még munkaidőn túl vagy a nyaralás alatt is. Ez potenciálisan kiégéshez majd pedig felmondáshoz vezethet munkavállalói oldalról. 

Forrás: Outsource Accelerator
Szerző: G.P. 

A 5 jel, hogy mikromenedzserrel van dolgod  bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

1. Igenemberekkel veszik körül magukat

Egy volt értékesítési vezető mindig azt mondta: „Nem fogadjuk el a nemet válaszként.” Ő is igenemberekkel vette körül magát: olyanokkal, akik nem kérdőjelezték meg az értelmetlen ajánlásokat vagy utasításokat. Ennek eredményeként a csapat folyamatosan túlvállalta magát és alulteljesített. Az értékesítési vezető toxikus pozitivitása elhitette a csapattal, hogy bármi lehetséges, még a valós üzleti akadályokkal szemben is. Valójában elzárkóztak a valóságtól.

Egy ritka alkalommal, amikor kihívás elé állították, katonai analógiákat hívott elő: „A legnagyobb tábornokok sosem vonultak vissza a csatatérről.” Mindig pozitív, mosolygós és lelkes volt, amikor ezeket az üzeneteket közvetítette, sokakban kérdéseket vetve fel, hogy vajon káros-e a viselkedés, mivel nem ordított és nem kiabált.

„Vezetőként egyensúlyt kell teremtened az optimizmus és egy adag realizmus között”

– mondja Sonali Pai, a Grapefruit Beauty Collective alapítója. Így folytatja:

Arra szeretném inspirálni a csapatom, hogy többet akarjunk elérni, mint amire azt hittük, hogy képesek vagyunk. Ugyanakkor, ha valódi akadályok állnak az utunkba, például egy ügyfélszállítmányt feltartottak a vámon, vagy nem gyártottunk eleget egy új termékből, vagy az alkalmazottaink nagy része beteg, és nem tud részt venni a fotózáson, a pozitív közhelyek nem segítenek. Ilyenkor különösen ott kell lennem a csapatommal, fel kell gyűrnünk az ingujjunkat, és együtt kell dolgoznunk a problémamegoldáson és a helyzet orvoslásán.

Ahogy Pai mondja, egy optimista vezető egyensúlyban lesz a pozitív és a reális gondolkodásban. Hajlandó lesz meghallgatni, hogy mi nem működik, a csapattal együtt megoldani a problémákat, és szükség esetén irányt váltani. Elfogadják a nemleges választ, és meglátják a kudarcban is a lehetőséget. Amint a vezetők elfogadják a hibák lehetőségét, áttudják értékelni, hogy legközelebb mit csináljanak másképp.

2. Túlzott dicséretet adnak

A toxikus pozitivitással rendelkező vezető manipulációs eszközként használhatja a dicséretet, bókokat és hízelgést. Képesek lehetnek kihasználni az emberek segítségnyújtási hajlamait, és rávenni őket arra, hogy olyan feladatokat végezzenek el, amelyek valójában lehetetlenek vagy fizikai, érzelmi áldozatokkal járnak.

A jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben, amelyet elbocsátások, leépítések és költségcsökkentések jellemeznek, különösen problémás lehet. A vezetők gyakran nem hozzák meg a nehéz döntéseket arról, hogy milyen munkát kell abbahagyni és melyiket kell folytatni, és arra ösztönözhetik az egyéneket, hogy kevesebb erőforrással végezzenek többet. A toxikus pozitivitás eleinte motiváló lehet, de hosszú távon csökkentheti a csapat morálját és produktivitását.

3. Elvárják, hogy az emberek mindig boldogok legyenek

Egy korábbi főnököm gyakran mondta nekem: „Miért nem mosolyogsz? Mi történt? Ne aggódj, legyél boldog!” A legtöbb esetben, amikor ezt a visszajelzést kaptam, semmi sem történt. Egyszerűen csak az íróasztalomnál dolgoztam. De ő azt akarta, hogy a csapata mindig mosolyogjon és boldogságot sugározzon, függetlenül a körülményektől.

A munkavállalók bizonytalan gazdasági időkben demotiváltak lehetnek az elbocsátások, a felvételi befagyasztások, az átszervezések és a bevételkiesések miatt. Emellett túlterheltek lehetnek a növekvő gyermekgondozási költségek, a természeti katasztrófák, az idős családtagok gondozása és a világszerte zajló háborúk miatt. Nem ésszerű elvárni, hogy a vezetők mindig hálát gyakoroljanak és örömet mutassanak a munkahelyen.

A jó vezetők érvényesítik a csapattagok érzéseit, ahelyett, hogy toxikus pozitivitást gyakorolnának. Olyan kifejezéseket kerülnek, mint „Lehetne rosszabb is,” „Minden okkal történik,” és „Nézd a dolgok jó oldalát.” Ehelyett aktívan hallgatnak és segítséget kínálnak: „Sajnálom, hogy ez történik. Hogyan segíthetek ma neked? Van valami, amit tehetek, hogy támogassalak?”

Ha olyan főnököd van, aki toxikus pozitivitást gyakorol, nehéz lehet magadért kiállni, mivel nem biztos, hogy elfogadják, amit megosztasz velük. Kezdj el határokat szabni magadnak, és kérj támogatást más kollégáktól. Hasonlítsd össze a főnököd által kitűzött célokat az aktuális üzleti korlátokkal, hogy tudd reálisan, mit tudsz és mit nem tudsz elérni — függetlenül attól, amit mondanak neked — és kerüld el a kiégést. Végül pedig, tanulj azoktól a vezetőktől, akik toxikus pozitivitást gyakorolnak, és légy optimista, miközben a valóságban maradsz.

A Toxikus pozitivitás: Így mérgezi a munkakörnyezetet bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

„Csak viccelek”

A főnök rád zúdított egy adag sértegetést, majd közölte, hogy csak viccelt, sőt még nevetett is rajta egy nagyot. Nos, egy-egy alkalommal ez talán még hihető is, de ha gyakran csinálja, akkor valószínűleg egy passzív-agresszív főnökkel van dolgod. A szakértők szerint ez is a munkahelyi zaklatás egyik formája, hiszen a főnök a humor áljáca mögé bújva használt téged élő boxzsáknak. 

Nem ad egyértelmű visszajelzéseket 

A munkád során nyilvánvalóan te is vársz visszajelzéseket azzal kapcsolatban, jól csinálod-e, amit csinálsz, sőt a legtöbb vállalat az év végén, év elején egy teljesítményértékeléssel is készül, ezzel is segítve a munkavállalók további boldogulását a cégnél. Viszont, ha te olyan visszajelzéseket kapsz, amiket nem feltétlenül tudsz dekódolni, mert nem egyértelműek, az szintén arra engedhet következtetni, hogy a főnököd passzív-agresszív. Ezzel ugyanis a főnök azt a benyomást keltheti benned, hogy elrontottál valamit, fejlődni pedig nem tudsz mert, nem kapsz használható, konkrét információkat. 

Nem vállalja a felelősséget 

A főnököd mindenkit felelősségre von, de saját magát sosem? Ez tipikus passzív-agresszív tulajdonság, amikor valaki mindenképpen bűnbakot akar keresni, úgy, hogy közben nem kizárt, ő maga hibázott. Persze bele is nyugodhatsz, hogy a főnököd úgy véli, rá nem vonatkoznak a szabályok, de akár lassan új munka után is nézhetsz, mert hosszú távon egy ilyen környezet lássuk be, nem túl barátságos, ráadásul a munkamorálod is negatív irányban befolyásolhatja. 

Bonyolult szabályok 

A passzív-agresszív emberek szeretik a bonyolult, értelmetlen szabályokat, mert ezek az irányelvek teszik lehetővé a számukra, hogy alkalomadtán felkérdezzenek bizonyos témákkal kapcsolatban. Ők azok, akiknek sosem lesz úgy jó, ahogy csinálod, hiszen az általuk létrehozott értelmezhetetlen szabályoknak képtelenség megfelelni. Ha nálatok is jellemző, hogy a főnök vasszigorral akar betartatni valamit, ami egyértelműen butaság, akkor nagyon valószínű, hogy egy passzív-agresszív személy áll az élen. 

Haragot tart 

Hónapokkal ezelőtt elrontottál valamit, de a főnök még midig szemmel láthatóan dühös rád? A fejedre olvassa a hibát, esetleg negatív példaként emleget a többi kolléga előtt? Ez egyértelműen passzív-agresszív viselkedés, ráadásul szintén a zaklatás egyik formája, amit nem vagy köteles eltűrni. Ilyenkor érdemes négyszemközt beszélned a főnököddel, hátha jobb belátásra tudod téríteni, ha viszont ez nem sikerül és a helyzet sem változik, akkor célszerű lehet új állás után nézned, mert egy ilyen helyzet idegőrlő lehet és mentálisan nagyon nyomasztó. 

Forrás: Business Insider 
Szerző: G.P. 

A 5 jel, hogy a főnököd passzív-agresszív bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Teljesen ledöbbentem. Ezután szörnyen figyelmes lettem az öltözékemre. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki anyukája ruháiban próbál felnőtteset játszani.

A megjegyzés önmagával nem igazán hatott meg. A következő héten egy olyan aktatáskával jelentem meg a munkahelyen, ami hátizsákká alakítható. Ez volt az én kis lázadásom. A történetemnek itt kéne vége lennie, de sajnos nem így történt. Több hónapnyi célzás után azzal kapcsolatban, hogy milyen kevés a tapasztalom a többi munkatársamhoz képest, megjegyzések rengetege után, hogy hogyan kéne végeznem a munkám, már a legapróbb mondat is azt az érzést keltette bennem, hogy nem vagyok elég jó. Hosszas idő után a mérgező főnököm miatt teljesen elvesztettem az önbizalmam. Mai napig azon dolgozok, hogy visszanyerjem a régi énem.

Mielőtt elkezdtem dolgozni, magabiztos voltam

Szerettem túlteljesíteni és olyan magabiztos voltam, amennyire csak egy frissen végzett főiskolás lehet.

Mielőtt megkaptam ezt az állást többre is jelentkeztem és több, mint 100 elutasított. De az elutasítások sohasem vették el a kedvem. Olyan pozíciókra jelentkeztem, amelyekre nagyon alulképzett voltam, kevés reménnyel, hogy felvesznek. Csak kellett egy kellett, hogy felvegyen és boldogulni fogok. Végül kaptam egy teljes munkaidős, állandó ajánlatot – az első “igazi” állásomat .

“Kevesebb tapasztalatod van, mint képzeltük, de megkockáztatjuk” – mondta a főnököm, amikor felajánlotta a pozíciót. Akkoriban olyan volt, mint a vállveregetés, amire vártam.

Nemsokára azonban inkább fenyegetésnek tűnt.

Amint elkezdtem dolgozni rájöttem, hogy a főnökömnek van egy problémás oldala

Egy igazán kedves ember az irodán kívül, az én rossz főnököm képes volt arra, hogy mindent kérdőre vonjak amit valaha csináltam.

Ha egy terv nem jött össze, az sosem amiatt volt, mert egy rossz terv volt hanem, mert én nem valósítottam meg a megfelelő módon. Ha egy külső megbízott nem azt csinálta amit mi kértünk az nem azért volt, mert különböző elképzelésünk volt hanem amiatt, mert én nem kommunikáltam elég jól azt, amit szeretnénk. Ha egy feladattal kapcsolatban több kérdésem is volt az nem amiatt volt, mert az utasításai nem voltak elég világosak, hanem, mert én nem figyeltem oda eléggé.

Idővel elkezdtem egyetérteni.

Egyből görcsbe rándult a gyomrom, amint megláttam a nevét a telefonomon vagy az emaileim között. Az elmém egyből az összes lehető hibára gondolt, amit addig elkövethettem. Amikor megtudtam, hogy szabadságra megy és mindenkinek elmondta rajtam kívül, magamat kezdtem el hibáztatni, amiért elkezdtem távolságtartó lenni vele szemben. Pedig csak arra kellett volna gondolnom, hogy mennyire furcsa volt ez az ő részéről.

Próbálom visszaszerezni az önbizalmam

Néhány évvel – és főnökkel – később is néha még mindig úgy érzem, hogy kétely merül fel bennem, amikor szakmai döntéseket kell hoznom.

Haboztam állásra jelentkezni, hacsak nem voltam biztos abban, hogy képzett voltam a pozícióra. A felettesemtől érkező váratlan e-mailek és az éves értékelők még mindig aggodalommal töltenek el. Amikor tavaly felajánlottak egy nagyszerű lehetőséget, ami szakmailag és anyagilag is remek lehetőség volt számomra, majdnem visszautasítottam, hogy ne okozzak csalódást egy másik főnöknek.

Ahogy egyre több tapasztalatot szereztem, rájöttem, hogy a főnökök is emberek, megvannak a maguk bizonytalanságai és hiányosságai. Most már azt is tudom értékelni, hogy mennyit kellett tanulnom az osztálytermi eredmények munkahelyi sikerekké alakításáról. Ennek ellenére meggyőződtem arról is, hogy egyes emberek csak rossz vezetők.

Amikor tavaly végre elmondtam az új főnökömnek, hogy elmegyek, valamit tett, amit az előző soha: gratulált. És ez mindent megváltoztatott a világon.

A Így vette el a toxikus főnököm az önbizalmam. Most próbálom visszaszerezni. bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.