A családi narratíva nagyon fontos

A legrosszabb dolog, amit a mesélő, azaz a szülő, a nagyszülő, a pedagógus tehet, ha megszépíti a gyereknek mondott történetet, azaz nem szól a nehézségekről. Ahogy a mesékben, a gyereknél akkor lesz katartikus a jó győzelme, ha mellette megjelenik a rossz is. Egy gyerek mindig szimbolikusan dolgozza fel az eseményeket, és olyan belső képet alkot magának, ami számára elviselhető. Ez a családi narratívákkal és a személyes élettörténetekkel is így van. Ezért a népmesék, a kortárs mesék mellett érdemes már kora gyermekkortól kezdve visszamesélni neki a napját, a rossz és jó eseményekkel együtt.

Korlátozó vs. gyümölcsöző tudat

De hogy ezt miként tehetjük még hatékonyabbá, érdemes megismerkedni a Stanford Egyetem pszichológusa által kidolgozott „korlátozott tudat – gyümölcsöző tudat elmélettel”. A korlátozott tudattal a gyerekünket abban erősítjük meg, hogy „ügyes vagy, okos vagy, nem is csoda, mert apád is okos és ügyes volt, a nagyapádról ne is beszéljünk”, tehát abban, hogy okosnak és ügyesnek született. Ám ezzel a gyerekben hatalmas szorongás lesz, mert nem mer kudarcot vallani, nem mer hibázni, sem kockázatos dologba belevágni, mert mi lesz akkor, ha kiderül róla, hogy ő nem elég okos, nem elég ügyes? A korlátozott tudat miatt mindig csak olyan feladatokat fog magának választani, amit biztosan meg tud oldani, és amiben már egy kicsi kockázat van, azt elkerüli, mert fél a sikertelenségektől. A gyümölcsöző tudat esetében viszont arról szól a megerősítés, hogy „az sem gond, ha valami neked nem sikerül, ha mindent beletettél, ha rengeteget gyakoroltál egy feladat elvégzéséhez, ez rendben van”. A tudományos felfedezések zöme is úgy születik meg, hogy a kutató évek munkájával, számos kudarccal a háta mögött hoz létre valamit. Ez egy hatalmas lehetőség a saját önbecsülésünk szempontjából.

A feltételes és a feltétel nélküli szeretet

Ahhoz, hogy egy gyerek személyiségfejlődése egészséges legyen, két típusú szeretetre van szüksége: feltétel nélküli és feltételes elfogadásra. A feltétel nélküli elfogadás az anyai szeretet szimbóluma, amikor úgy szeretnek, ahogy vagy, akár egyetemi tanár vagy, akár utcaseprő. Ezt a szeretetet nem kell kiérdemelni, mert ez van és jó esetben ezt megkapja egy gyerek.

Ahhoz azonban, hogy a személyiségfejlődés egészséges legyen, kell egy feltételes elfogadás is, ez az apai szeretetnek a szimbóluma, ahol megjelenik az igényszint, a teljesítményelvárás. Kell valaki, aki kirugdos bennünket a komfortzónánkból. Az egészséges önbecsüléshez két mondatot kell megkapnia a gyereknek az apától. Amit az apának a lánygyerekének kellene odaadnia, az az: „Büszke vagyok rád, lányom!” A női önbecsülés szempontjából nagyon fontos, hogy az apa oda tudjon adni egy ilyen mondatot a lányának. Amit pedig egy édesapának a fiúgyerekének kellene odaadnia, így hangzik: „Ez igen, ez jól meg van csinálva, fiam!”

A felnőttek, akár a cégvezetők szorongásos zavara, teljesítményzavara mögött a legtöbb esetben egy túlteljesítmény-orientált apa áll, akinek soha semmi nem volt elég jó, mindig lehetett volna még jobb, még szebb, még tökéletesebb. Ezért is nagyon lényeges elismerni a teljesítményt.

A saját történetek ereje – múlt, jelen, jövő helye és szerepe

Philip Zimbardo pszichológus azt mondja, ahhoz, hogy boldog, elégedett ember legyek, rendben legyen az önbecsülésem és a küzdőképességem, három dolog szükséges. Az első és legfontosabb egy nagyon erős múltpozitív beállítódás. Én felnőttként, szülőként hogy állok a saját történeteimmel, át tudtam-e keretezni a kudarcaimat, a nehézségeimet? A kérdés az, hogy mit kezdek ezekkel a történetekkel. Hogyan mesélem újra, miként teszem bele hamuba sült pogácsaként a gyerekem tarisznyájába?

A másik elengedhetetlen dolog egy mérsékelt jelen hedonizmus: a példámmal legyek a jelenben, éljem meg a mát, hiszen a sok jövőre való fókuszálás rengeteg dolgot elvesz az életünkből, amely az „itt és most”-ban lenne lényeges. A harmadik dolog Zimbardo elméletében a mérsékelt jövőorientáltság, azaz, hogy legyenek vágyaim, céljaim, ami felé el tudok mozdulni, és ha van hitem a jövőben, minden sokkal könnyebb lesz.

Kádár Annamária szerint ha kora gyermekkortól meséket mondunk és olvasunk a gyerekeknek (a 4-5 éves kortól a 8-9 éves korig a varázsmesék időszaka van), akkor a gyereknek a bőre alá ivódnak ezek a történetek. Megtanulja a történetszerkesztési sémát, amelyben tudja, hogy ha kudarc vagy nehézség van, az még csak a történet közepe, de a vége mindig jó kell hogy legyen. Ha a szülő vagy a pedagógus saját története is alátámasztja ezt, akkor kifejlődhet a gyerek önbecsülése és küzdőképessége.

Szerző: K.T.

A A pályaválasztás az önbecsüléssel és a küzdőképességgel kezdődik bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Mindannyian ismerünk olyat, aki már az óvodában tudta és megmondta, hogy ő tűzoltó lesz. És úgy is lett. Vagy űrhajós. Ő meg vagy az lett vagy nem. Olyat is, aki sohasem tudta, mert nagyjából „mindenhez is” értett, de legalábbis sokféle dologhoz volt kedve, affinitása. Olyat is, aki sohasem tudta, mert valójában semmi sem érdekelte. Vagy olyat, aki könnyen valósította meg magát, esetleg olyat, aki nehezen, és olyat is, aki máig keresgéli.

Sokszor általános elvárás, vagy legalábbis valamiféle sugallat a gyermek felé, hogy igyekezzen mindenből a legjobb osztályzatot szerezni. A befotózott félévi, év végi bizonyítványok rendszeres tartalomnak számítanak a közösségi oldalakon. A szülői kebel máris dagad: az én gyerekem mindenből ötöst hozott, az enyém meg „még ötösebbet”. A gyerekek is igyekeznek megfelelni ennek a kimondott vagy kimondatlan elvárásnak. Az utóbbi időben ugyanakkor olyan összehasonlító tanulmányok is napvilágot láttak, amelyek rámutattak, hogy

ha a gyermek minden ismeret megszerzésébe ugyanannyi energiát feccöl (vagy abba, amiből gyengébb, még többet), akkor megfosztja magát a lehetőségtől, hogy valamiben igazán kiváló lehessen

– pontosan azért, mert nem jut ideje eleget foglalkozni vele. Időből ugyanis mindenkinek pontosan ugyanannyi van.

Igazán fogas kérdés tehát, hogy mitől lesz valaki sikeres abban, amit csinál. Ráadásul a gyerekek többsége iskolás korban még nem feltétlenül rendelkezik konkrét elképzelésekkel a majdani pályaívét illetőn, nem beszélve egyéb közösségi és egyéni hatásokról: így talán kimondhatjuk, hogy a majdani életcélok meghatározása szempontjából az egyik legszerencsétlenebb időszak a kamaszkor.

Sokszor a szülő tehát úgy érzi, joggal igyekszik csemetéjét finomabb vagy akár egészen határozott módszerekkel az általa megfelelőnek tartott irányba terelgetni. Erre gyermek reagálhat belátón, elfogadón, esetleg valóban azonosulva a számára kijelölt céllal, de akár, kamaszdacból kifolyólag, pontosan ellenkező irányt is vehet.

A pályaválasztás egy elég nehéz önmagában szemlélhető jelenség, hiszen biztos, hogy a mikro- és makrokörnyezeti hatások karakteresen rányomják bélyegüket a serdülők választására.

Az, hogy ki mitől érzi majd úgy, hogy jól döntött, szintén sok mindenen múlhat. Van, akit kizárólag a pénz motivál, van, akit inkább a munkája során érzett öröm, a gyakori flow élmény. Az igazán szerencséseknek – vagy tudatosaknak – azonban mindez együtt adatik meg. Szintén népszerű felvetés mostanában, hogy a hobbit és a munkát külön érdemes-e kezelni, vagy igenis a hobbiból, a „szerelemből” érdemes hivatást csinálni.

Mindenesetre ahhoz, hogy valaki igazán jól döntsön egy ilyen sarkalatos, egész életét meghatározó, fontos kérdésben, mindenképpen az az ideális, ha a lehető legjobban ismeri önmagát. Ez elsőre egyszerűnek tűnik, hiszen kit is ismerhetnénk jobban, mint önmagunkat, akivel a legtöbb időt töltjük, akivel születésünk óta „össze vagyunk zárva”? Ám ezzel ismét egy meglehetősen csalóka és ingoványos területre tévedtünk. Az, hogy milyen önképünk alakul ki, hogy ez mennyire „valós”, mennyire vagyunk képesek, ha lehet szenvtelenül felmérni a valódi személyiségünket, adottságainkat, erőforrásainkat, fejlesztésre szoruló én-részeinket, az szintén „lutri”, és/vagy hosszú, tudatos folyamat eredménye.

Így aztán, ha nem akarunk túl sokszor irányt váltani, (ami persze a mai világban abszolút bevett gyakorlatnak számít és nincs gond ezzel sem, de mindenképpen idő-és energiaigényesebb verzió), érdemes minél előbb, minél tudatosabban törekedni rá, hogy a környezetünk által tartott tükrök és a magunkról alkotott képünk minél harmonikusabb egésszé rendeződjön bennünk.

Szakember(ek) segítségét igénybe véve bizonyára könnyebben boldogulunk minden életkorban és minden élethelyzetben.

Szerző: B.E.
Fotó: Envato

A Mi alapján kellene, hogy történjen a pályaválasztás? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A még nem is olyan régen érvényben lévő nyugodtabb, lassúbb és kiegyensúlyozottabb ütemű gyakorlathoz képest ma már egy igen gyorsan változó világban élünk. A munka világában ezzel összhangban szakmák tűnnek el, új szakmák jelennek meg. Mindez pedig folyamatosan új készségek és ismeretek elsajátítását igényli tőlünk, valamint azt, hogy tisztában legyünk a trendekkel. Ez a gyors változás ugyanakkor a mai kor emberére is komoly hatással van. Mi is gyorsabban változunk, ami az érdeklődésünket, igényeinket, belső késztetéseinket illeti.

Éppen ezért – az élethosszig tartó tanulás igényét és szükségét kiszolgáló felkészült oktatók és oktatási rendszer mellett – szükség van olyan felkészült tanácsadó szakemberekre is, akik az élet bármely időpillanatában aktuálissá váló „pályadöntésekben” segíthetik a hozzájuk fordulókat. Hogy pontosan miben és hogyan tudja támogatni a tanácsot kérőket egy ilyen szakember? Egy megalapozott pályadöntéshez szükség lehet az önismeret fejlesztésére, a választani szándékozott hivatással, szakmával kapcsolatos pályaismeretre, és nem utolsó sorban releváns munkaerőpiaci ismeretekre.

Helyzetek, életszakaszok, amelyekben elakadhatunk, segítségre szorulhatunk

Az első ilyen – legalapvetőbb – élethelyzet a kamaszgyerek pályaválasztása. Ezen kívül ott van a munkáját bármely okból elveszítő felnőtt kényszerhelyzete. Ugyanakkor egyre gyakrabban jelennek meg a munkával rendelkező, de abba belefáradó és egyfajta belső kényszert érző középkorúak, akik úgy érzik, váltaniuk kell ahhoz, hogy megőrizhessék belső egyensúlyukat. Viszont ugyanígy jelentkeznek a pályatanácsadóknál azok a nyugdíjba lépő idősebb emberek is, akik még bőven éreznek magukban energiát, és szeretnének továbbra is valamilyen hasznos, értékteremtő tevékenységet végezni. Persze számtalan esetben ez sem ennyire idilli helyzetet takar: sokak esetében egzisztenciális okokból van szükség a további munkavégzésre.

Gyors változások

A kirajzolódó korképből az is jól látszik, hogy melyek azok a szakmafüggetlen, általános érvényű személyes kompetenciák, amelyek mindenképpen szükségesek a mai világban való érvényesüléshez. A gyors változások igénylik tőlünk a tanulás, gyors helyzetfelismerés és alkalmazkodás képességét, rugalmasságot, problémamegoldó készséget. (Ha jobban belegondolunk, és párhuzamot vonunk, ezeknek a képességeknek a „korhű” verzióit használtuk a vadonban is a túlélésért folytatott szakadatlan küzdelem során.)

És talán a legfelbecsülhetetlenebb kincs a XXI. századi ember számára a reziliencia, ami azt a lelki ellenálló képességet jelenti, ami segít bennünket, hogy a váratlan, kiszámíthatatlan és éppen ezért sokszor szélsőséges helyzetekben is képesek legyünk megőrizni belső egyensúlyi állapotunkat. A lifelong learning és guidance mentén önismereti munkával, szemléletváltással ezek a képességek is fejleszthetőek.

Szerző: B.E.
Fotó: Envato

A ”Lifelong learning” jelenség a munka világában bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Álláskeresés az interneten

Manapság rengeteg álláskereső portál létezik, ahol különböző szűrőket alkalmazva szűkíthetjük a kört, így nem tárulnak elénk olyan munkák, amik valójában egyáltalán nem relevánsak nekünk. Ezek az oldalak ingyenesen használhatóak, és legtöbbjükre az önéletrajzunkat is feltölthetjük. Ezáltal nem csak mi keresünk, de minket is megtalálhatnak.

Álláskeresés a közösségi médián

A közösségi média oldalak ereje hatalmas, és rengeteg mindenre használhatjuk őket, többek között álláskeresésre is. Lépjünk be különböző csoportokba, így mindig naprakészek lehetünk az új állásokat illetően. Vannak tematikus csoportok (például kifejezetten grafikusoknak, lakberendezőknek, stb.), így megrövidíthetjük az álláskereséssel töltött időnket. 

Álláskeresés fejvadásszal

Léteznek olyan fejvadászok, HR-es szakemberek, akiknek pont az a munkájuk, hogy a keresletet és a kínálatot találkoztassák egymással. Az ilyen szakemberek segítségét ingyenesen vehetjük igénybe, és sokszor rendelkeznek olyan információkkal, amikre az interneten nem feltétlenül bukkannánk rá. Sok cég bíz meg fejvadászt vagy bízza a munkaerő toborzást belsős embereire, így, ha van lehetőségünk, vegyük fel ezekkel a személyekkel a kapcsolatot.

Álláskeresés offline, állásbörzén

A személyes kapcsolatépítést semmi nem pótolhatja, és erre kiváló lehetőséget nyújtanak az állásbörzék. Egyetemeken is időszakosan megrendezésre kerülnek, de részt vehetünk nagyobb rendezvényeken is, ahol tényleg rengeteg vállalattal fogunk találkozni. Készüljünk mindenképp nyomtatott önéletrajzzal, és járjunk utána, hogy mely cégek lesznek kinn, így céltudatosan tudunk majd keresni, és kérdéseinket feltenni.

Álláskeresés ismeretségen keresztül

Az egyik legjobb és legbiztonságosabb módja az álláskeresésnek, ha valamilyen ismerősön keresztül nyílik lehetőségünk elvállalni egy munkát. Ekkor sok háttér információhoz juthatunk hozzá, és az egész folyamatot személyesebbé, gördülékenyebbé lehetjük. A spontán jelzés ismerősöknek, hogy „tartsa nyitva a szemét, ha tud valamilyen munkáról”, nagyon hasznos lehet.   

Természetesen vannak hátulütői, ha egy rokon vagy barát van benne a képben, de még mindig azt mondhatjuk, hogy kevesebb meglepetés érhet minket, mint egy teljesen idegen környezetben.

Szerző: I.A.
Fotó: Envato

A Hol kezdd az álláskeresést pályakezdőként? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy az életünk folyamatos átalakuláson megy keresztül, mára szinte csak a változás az egyetlen állandó. Mindez természetesen a munkaerőpiacon is maximálisan érezteti hatását. Az itt érvényesülő trendek egy egészen új típusú munkaerőpiaci környezetet teremtenek (VUCA világ), amely egyrészt kihat a jelenlegi szakmákra, másrészt olyanokat hív életre, amelyek ma még nem is léteznek.

Beszélgetés Dr. Cseh Judit, munka-, pálya-, karriertanácsadóval, trénerrel, business coach-csal.

Tényleg, életünk egyik első, legfontosabb döntése a pályaválasztás? Milyen irányba menjek, mire figyeljek, mire vagy kire hallgassak? És mi van, ha rosszul döntök?

9 részes, „Élet. Pálya. Tervezés.” című pályaorientációs podcast-sorozatunkkal abban szeretnénk segíteni a döntés előtt állóknak és a szülőknek, hogy tisztán lássák a külső és a belső lehetőségeket, rálássanak arra, mi minden befolyásolja a választásainkat. Könnyen emészthető, áttekinthető képet szeretnénk nyújtani a képzési lehetőségekről és potenciális karrierutakról.

Tematikus podcast-sorozatunk szakmai együttműködő partnere a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és a Pályaválasztásbaranya.hu.

Ha tetszett a beszélgetés, kövess minket ezeken a podcast-platformokon

SpotifyCastBoxYouTubeGoogle Podcasts

A A 21. századi munkaerőpiac és az ott elvárt (új) kompetenciák bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Beszélgetés Piacsek László Zoltánnal, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Humánerőforrás Fejlesztési Projektiroda vezetőjével.

Tényleg, életünk egyik első, legfontosabb döntése a pályaválasztás? Milyen irányba menjek, mire figyeljek, mire vagy kire hallgassak? És mi van, ha rosszul döntök?

9 részes, „Élet. Pálya. Tervezés.” című pályaorientációs podcast-sorozatunkkal abban szeretnénk segíteni a döntés előtt állóknak és a szülőknek, hogy tisztán lássák a külső és a belső lehetőségeket, rálássanak arra, mi minden befolyásolja a választásainkat. Könnyen emészthető, áttekinthető képet szeretnénk nyújtani a képzési lehetőségekről és potenciális karrierutakról.

Tematikus podcast-sorozatunk szakmai együttműködő partnere a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és a Pályaválasztásbaranya.hu.

Ha tetszett a beszélgetés, kövess minket ezeken a podcast-platformokon

SpotifyCastBoxYouTubeGoogle Podcasts

A Felnőttképzés: egy életen át tartó tanulás? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Beszélgetés Piacsek László Zoltánnal, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Humánerőforrás Fejlesztési Projektiroda vezetőjével.

Tényleg, életünk egyik első, legfontosabb döntése a pályaválasztás? Milyen irányba menjek, mire figyeljek, mire vagy kire hallgassak? És mi van, ha rosszul döntök?

9 részes, „Élet. Pálya. Tervezés.” című pályaorientációs podcast-sorozatunkkal abban szeretnénk segíteni a döntés előtt állóknak és a szülőknek, hogy tisztán lássák a külső és a belső lehetőségeket, rálássanak arra, mi minden befolyásolja a választásainkat. Könnyen emészthető, áttekinthető képet szeretnénk nyújtani a képzési lehetőségekről és potenciális karrierutakról.

Tematikus podcast-sorozatunk szakmai együttműködő partnere a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és a Pályaválasztásbaranya.hu.

Ha tetszett a beszélgetés, kövess minket ezeken a podcast-platformokon

SpotifyCastBoxYouTubeGoogle Podcasts

A Továbbtanulás gimnázium után (podcast) bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A közlemény szerint a szerződés aláírásával az elsősorban a dél-alföldi régióban működő középfokú oktatási intézmények az SZTE partneriskoláivá váltak, ezzel diákjaik számos, az egyetem által támogatott programban vehetnek részt.

Az együttműködési megállapodás keretében a középiskolások emelt szintű érettségire felkészítő kompetenciafejlesztő tréningen, az egyetemet bemutató, élményalapú osztálykiránduláson, valamint

pályaorientációs tanácsadáson és önismereti tréningeken vehetnek részt,

továbbá ösztöndíjakban is részesülhetnek.

Az SZTE oktatói és hallgatói a korábbi gyakorlatot folytatva szakismertetőket, egyetemi roadshow-at is tartanak az iskolákban, ezzel is segítve a fiatalok pályaválasztását.

A diákok sikeres felvételijét online és tantermi formában is indított, emelt szintű érettségi felkészítő tanfolyamok segítik. A százórás tanfolyamokat matematikából, magyarból, történelemből, angolból, németből, kémiából, biológiából, földrajzból és informatikából hirdették meg, de igény és megfelelő számú jelentkező esetén más idegen nyelvekből, szaktantárgyakból is indul képzés.

Az SZTE partneriskolai programja egyúttal a világ legnagyobb oktatási platformjához, a Coursera-hoz is hozzáférést biztosít a középiskolások számára – áll a közleményben.

Forrás: MTI
Fotó: Envato

A SZTE: oktatók és hallgatók segítik a középiskolásokat bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Á, te vagy a Pókos Erna lánya, igen nagyra értékeljük édesanyád szaktudását reméljük, te is hasonlóan jó teljesítményt fogsz majd nyújtani. Vagy: aha, szóval az ön édesapja az a Hohnstein Vince, akit tavaly azért kellett elbocsájtanunk, mert rendszeresen ittasan járt be dolgozni? Nézze, nem szívesen mondok ilyet, de ez a név nem cseng jól a cégünknél, szeretném megkímélni a csalódástól és a kudarctól, ugye, megérti, ha mással töltjük be ezt a munkakört?

Ezek után legyen bármilyen kiváló szakember is hivatásában a jelentkező, a bélyeg ott van a homlokán, a nehéz súly meg a vállán, hiszen őt nem önmagaként, hanem valakinek a valakijeként (szülőjének gyerekeként) határozták meg, holott az általa nyújtott teljesítményre valójában nincs hatással a rokoni függelem. Vajon miért gondolják rólunk, hogy „kis anyu” vagy „kis apu” vagyunk?

Elvárt szakma: teher alatt „nő a pálma”?

Megfigyelhető, hogy a szokatlan vagy viszonylag ritka vezetéknevek viselőinél gyakrabban kérdeznek rá a rokoni kapcsolódásra, és sokszor olyankor is vérségi köteléket gyanítanak, amikor a két párhuzamba állított ember olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Az összehasonlítást leginkább az azonos szakmában dolgozóknál teszik meg, ilyen módon szerencsésebb helyzetben van az, aki az anyja lányaként más vezetéknevet visel, mint az előtte járó édesanya. A fiúknál már nehezebb a helyzet, hiszen szinte elkerülhetetlen, hogy a névegyezőség miatt ne kérdezzenek rá a felmenőre.

Én biztosan nem tudnék annyira szép pályát befutni, mint az anyám vagy az apám, ő sokkal, de sokkal jobb nálam. Vagy: látom, apám/anyám milyen sikeres a szakmájában (hivatásában), én is erre vágyom, ezért megnézem, hogy ő csinálta. Nem mindegy, hogy elvárások, pressziók kereszttüzében fogalmazódik meg benne a vágy („te öröklöd a céget, ezért neked kell vezetned” vagy „apám is ezt csinálta, szeretném, ha te is erre a pályára lépnél” stb.), netán saját maga dönt úgy, hogy folytatja a felmenői által megkezdett sort. Előbbinél ugyanis szinte mindenhol ott van a megfelelni vágyás, az elfogadottságra való törekvés, hogy csak akkor lehet jó gyereke a szülőnek, ha beteljesíti a felé megfogalmazott elvárásait. Ez ideig-óráig megy (akár évekig, évtizedekig is), ám sokszor szükség van valamilyen kompenzációra (ami lehet szenvedélybetegség is), hogy kibírható legyen az önazonostól eltérő életforma. Ha viszont valaki felvállalja a döntését, úgy is járhat, mint ahogy az a fiatalember, aki ugyan apja elvárása szerint beiratkozott a műszaki főiskolára, de fél év után már nem járt be, mert tisztában volt vele, hogy ez nem az ő útja.

„Apa, láttam, milyen sokat dolgoztál, amikor gyerek voltam, és nem voltál boldog!”

Rengeteg tényezőn múlik, hogy valaki követi-e a szülőjét a szakmájában vagy pedig teljesen más pályát képzel el magának. Színészinterjúkban olvasni, amikor a gyerekekre terelődik a szó, hogy azok is ezen a területen kívánnak-e érvényesülni. A gyermekként megélt tapasztalások, hogy a munka elrabolta-e tőle a szülőjét, netán a külvilág szeme előtt láthatatlan nehézségek, bizonytalanságok, amit egy családtag (még ha gyermek is) észrevesz, de a kívülálló nem, hogyan hatottak rá, miként kezelte ezeket a felnőtt, látott-e sikerélményt, a teljesítmény megünneplését vagy mindig csak a szorongást. És bár lehet, hogy a következő generáció is kiváló színész lenne, a megélt mindennapok miatt mégsem vállalja ezt az utat. Ezt a döntést viszont minden körülmények között el kell fogadni. A legtöbb szülő ugyanis azt szeretné, hogy a gyermeke boldog legyen. Ha viszont az nem végezheti azt a munkát, amiben a kedvét leli, amit örömmel vesz fel minden nap, ha kényszer számára bemenni a munkahelyre, nem lesz boldog, és ez a teljesítményén is meglátszik. Még az is megeshet, hogy éppen ezért nem lesz gondos gazdája a családi vállalkozásnak.

Szerző: K.T.
Fotó: Envato

A Nomen est omen: nyomaszt-e az őseim hivatása? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Tényleg, életünk egyik első, legfontosabb döntése a pályaválasztás? Milyen irányba menjek, mire figyeljek, mire vagy kire hallgassak? És mi van, ha rosszul döntök?

9 részes, „Élet. Pálya. Tervezés.” című pályaorientációs podcast-sorozatunkkal abban szeretnénk segíteni a döntés előtt állóknak és a szülőknek, hogy tisztán lássák a külső és a belső lehetőségeket, rálássanak arra, mi minden befolyásolja a választásainkat. Könnyen emészthető, áttekinthető képet szeretnénk nyújtani a képzési lehetőségekről és potenciális karrierutakról.

Tematikus podcast-sorozatunk szakmai együttműködő partnere a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara és a Pályaválasztásbaranya.hu.

Ha tetszett a beszélgetés, kövess minket ezeken a podcast-platformokon

SpotifyCastBoxYouTubeGoogle Podcasts

A A középfokú beiskolázás idődiagramja bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.