Mielőtt belevágnánk, hogyan is tudod fejleszteni a rezilienciádat, muszáj szót ejteni, hogy miről is van szó. A reziliencia a mentális, érzelmi és pszichológiai ellenállóképességet jelenti. Ez lehetővé tesz minket arra, hogy hatékonyan megbirkózzunk a nehézségekkel, stresszel. Nem csak a túllépést és elengedést jelenti, hanem azt, hogy mindenből tanuljunk és erősödjünk. Aki reziliens, az képes gyorsan rendbe jönni a negatív események után és ez hosszú távon is érvényesülhet a mentális egészségében. Mindez nem velünk született, hanem erősíthető, fejleszthető.

Reziliencia fejlesztése – Hogyan?

A közeg

A barátok, család olyan erős kötelék az ember számára, amely biztonságot és szeretetet jelent. A reziliencia erősítéséhez arra van szükségünk, hogy minél erősebb kötelékeket alakítsunk ki. Beszélgessünk rendszeresen a számunkra fontos emberekkel. Sőt, ha bajban vagyunk, ne féljünk segítséget kérni sem.

Csak pozitívan!

A problémák kéretlenül és váratlanul jönnek és olykor meghaladják az erőnket. Az első megrázkódtatás után azonban érdemes a megoldásra fókuszálni és próbáljuk megkeresni annak pozitív hozadékát. Természetesen van olyan fajsúlyú gond, ahol ez nem megvalósítható, és az is előfordulhat, hogy csak jóval később tudunk tekinteni egy problémára, mint lecke. A lényeg, hogy vegyük észre, ha abban van valami jó.

Célok

Határozzunk meg elérhető célokat, azt bontsuk kisebb egységekre és így haladjunk részenkét a megvalósításig. Minden kis siker a nagy része, amit ér megünnepelni. A kudarcból vonjuk le a tanulságokat és lépjünk tovább.

Hozzáállás

A sorsunk befolyásolja az életünket, de azért mi magunk is sokat tehetünk. Az, hogy milyen életmódot folytatunk, nemcsak pénz kérdése. Sokkal inkább hozzáállástól és gondolkodásmódtól függ. Arra is ügyeljünk, hogy tartsunk énidőt, amikor olyan tevékenységgel foglalkozunk, amelyik kikapcsol és örömet okoz.

Rugalmasan

Fogadjuk el, hogy az életünk nem mindig az elgondolásaink és elvárásaink szerint halad. Igyekezzünk ne nagyon mereven kezelni a változásokat, mert a rugalmasság sokat segíthet abban, hogy a változásokat jobban kezeljük. Az sem árt, ha van B opció.

Stresszkezelés

Kezeljük a stresszt és a feszültséget, azaz ne seperjük a szőnyeg alá, hanem szabaduljunk meg. Erre megoldás lehet a sport, a jóga, a midfulness technikák, a meditáció, a relaxáció.

Miért fontos mindez?

A reziliencia nemcsak a stresszel való megküzdést segíti, hanem hozzájárul az általános jóléthez, a boldogsághoz és támogatja az érzelmi stabilitást. Ennek fejlesztése nem egyszeri művelet, hanem élethosszig tartó folyamat.

Kutatások szerint

Ez a terület az elmúlt években jelentős fejlődést mutat. Az egyik kutatásban kimutatták, hogy a gyermekkorban megtapasztalt negatív élmények nagyban meghatározzák a felnőttkori fizikai és mentális egészséget. De a támogató személyek és közösségek, a saját megküzdési stratégiák segíthetik a reziliencia fejlődését.

Nem kétséges, hogy nyomasztó hatással van ránk a mindenki érintő és a jövőbe mutató klímaváltozás és annak hatásai. Emiatt még fontosabb szerepet kap a reziliencia, amelyet közösségi szinten is fontos erősíteni.

Szerző: Rónai Márta
Kép forrása: Pixabay

A Így fejleszthető a reziliencia! bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Egy ügyfélszolgálat esetében mindig lesz elégedetlen, agresszív ügyfél, az ellenőröknek sem örülnek sok helyen, a munkacsúcsok sok szakma szükségszerű velejárói. Ezt felismerve jelentek meg azok a szolgáltatások, amelyek a szervezetet és a munkatársakat segítik abban, hogy könnyebben küzdjenek meg a kikerülhetetlen, sőt sokszor előnyös stresszt okozó tényezőkkel.

A rezilienciát növelő tréningek az ilyen típusú szolgáltatásoknak talán a leginkább felkapott formái napjainkban. A kutatások felismerték ugyanis, hogy vannak olyan emberek, akik igazán nehéz körülményekkel is hatékonyan küzdenek meg, és ezek között az emberek között vannak bizonyos hasonlóságok. Ezeknek a hasonlóságoknak a gyűjtőfogalma lett a reziliencia kifejezése, a reziliencia tréning pedig a levont tanulságok átadásának a színtere.

Kitartás a nehéz környezetben is

A rezilienciával kapcsolatos kutatások azonban azt mutatják, hogy a rezilienciának van egy kevésbé etikus, sötét oldala. Sokszor előfordul, hogy egy rosszul működő szervezetben reziliens, magas stressztűrő képességgel rendelkező embereket keresnek a kiválasztás során, és/vagy a munkatársak rugalmas ellenálló képességét igyekeznek fejleszteni, ahelyett, hogy felszámolnák, minimalizálnák a problémás működést okozó tényezőket.

A legegyszerűbb példa: a szervezet ésszerűtlen mennyiségi és minőségi kihívásokat támaszt a munkavállalói felé, egyszerűen túl sokat vár el a munkatársaktól. Ilyen esetben a magas stressztűrő képesség és reziliencia a munkatársak ellen fordul, hiszen az ilyen tulajdonságokkal rendelkező munkatársak hosszabb ideig tartanak ki a nem megfelelő körülmények ellenére is. A probléma az, hogy ez a kitartás hosszú távon a munkatárs ellen fordul: a szervezet testi és lelki energiáinak túlhasználása valamilyen formában (fizikai megbetegedés, pszichoszomatikus megbetegedés, kiégés) végül biztosan megköveteli az árát.

Irreális célok üldözése

Egy másik probléma, hogy a reziliencia fogalmának az előtérbe kerülése azt sugallja, hogy a célok elérése leginkább attól függ, hogy egy adott személy mennyire tud megküzdeni a kihívásokkal. A siker és a kudarc ekkor teljesen egyéni felelősségé változik, miközben vannak olyan, az egyén számára nem befolyásolható körülmények, amelyek a siker elérését jelentősen nehezítik. A szakirodalomban ezt a jelenséget „hamis remény szindrómának” nevezték el, amikor egy személy annak ellenére tart ki a céljai mellett, hogy azoknak az elérése nem reális a számára. Ekkor a reziliencia részeit képző elemek -magabiztosság, mentális keménység, magas énhatékonyságba vetett hit- több kárt okoznak, mint amennyi előnnyel járnak.

Shackleton, a kedvelt példa és a történet egyéb értelmezései

Magyarországon is ismert sokak számára Ernest Shackleton csodálatos története, ami gyakran elhangzik vezetői tréningeken. Shackleton 1914. augusztus 4-én indította útjára a birodalmi transzantarktiszi expedíciót, amelynek célja az volt, hogy a Déli-sark érintésével átkeljen a teljes kontinensen. Az expedíció nem járt sikerrel: Shackleton hajóját a jég összeroppantotta, és ezt követően a legénység két éven át a túlélésért küzdött. Shackletont egyedülálló hite és kimagasló optimizmusa miatt felkapta a modern vezetéstudomány: példája lett a kitartásnak, a bátorságnak, az inspirációnak és a követők (beosztottak) iránt érzett felelősségvállalásnak.

Mahdiani és Ungar mutatnak rá nemrég megjelent tanulmányokban, hogy a Shackleton történetnek van azonban egy másik értelmezése is. A Shackletonnál alacsonyabb rezilienciával rendelkező vezető egyszerűen jóval korábban visszafordult volna, ezzel megóvva mind a hajót, mind a legénységet. Van egyfajta észlelési eltolódás ebben: a magas rezilienciával rendelkező személyek nagyszerű tettei egyértelműen pozitív keretben jelennek meg, viszont az alacsonyabb rezilienciával járó óvatosabb, de az adott helyzetben jobban illeszkedő döntések nem.

Táncolni a határokon

Félreértés ne essék, a legtöbb helyzetben a stressztűrő képesség és a reziliencia növelése pozitív következményekkel jár! Ebben a cikkben néhány olyan esetet mutattam be, amikor ez nem igaz. Ilyen például a kedvezőtlen körülmények ellenére való kitartás, az irreális célok üldözése irreális költségek mellett is, vagy éppen a lehetetlen körülmények között az egyéni felelősség implikálása.

Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI

Fotó: Envato

A Meddig érdemes kitartani? Avagy a magas sressztűrés sötét oldala bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.