Hogy is állunk ma a ruhaviselési protokollal?

Bár van egy szép magyar szólásunk, miszerint nem a ruha teszi az embert, azért igenis van jelentősége annak, hogy akár egy állásinterjún, akár egy munkahelyen, egy prezentáción, üzleti tárgyaláson, illetve online megbeszélésen milyen öltözéket viselünk. Bizonyára magunk is számos példát tudunk felhozni, amikor egy-egy alkalommal megfigyelhettük, mennyire nem volt összhangban az esemény jellegével a résztvevő megjelenése. Például amikor egy államtitkári megbeszélésre térdnadrágban érkezett egy vállalkozó, amikor egy díjátadáson rövid ujjú ingben jelent meg a díjazott, vagy amikor egy hivatali közegben tréningruha szerű öltözéket viselt egy hölgy, aki korábban miniszoknyában és topban végezte a munkáját.

Bár rengeteget szelídült az elmúlt években a ruhaviselési protokoll, a munkakörök jelentős részében még mindig van jelentősége annak, hogy ki mit hord. Például végeztek kutatásokat arra vonatkozóan, hogy hiteles-e számunkra egy orvos, ha nincs rajta fehér köpeny. Bizony a válaszolók nagyobbik hányada akkor szavazott bizalmat a doktornak, ha azt a bizonyos fehér ruhadarabot viselte. Pedig valószínűleg a tudása, a segíteni akarása mit sem változott a textil jelenlétével.

A ruha mélyebb jelentései

Az egyik legfőbb érv, amiért többen ódzkodnak a hivatali viselettől az, hogy kényelmetlen. Vagy nem kompatibilis a személyiségével. Esetleg unalmas. Netán nem előnyös, nem áll jól. Ha kicsit mélyebben utánanéznénk annak, hogy milyen okok állhatnak a mellőzés hátterében, lehet, hogy rátalálnánk arra: tudunk-e azonosulni a munkánkkal, fel tudjuk-e vállalni azt a céget, amit képviselünk. Az öltözékünk akár lehet lázadás is, mint ahogy a kamaszok is a külső megjelenésükkel akarnak üzenni a család, a tanárok, a külvilág számára. Nem árulunk el vele nagy titkot, hogy a ruhaviseletünkkel, a megjelenésünkkel egyfajta kommunikációt folytatunk a világgal. A színválasztás, a fazon, az egyes darabok összhangja vagy éppen különbözősége, a kiegészítők feltűnő vagy visszafogott volta, a frizuránk, a sminkünk, az illatunk (a tisztaságunk), a fogaink állapota stb. tükrözik a pillanatnyi lelkiállapotunkat, a helyzet fontosságát, az önmagunkkal való kapcsolatot és a munkánkhoz való viszonyulásunkat is.

És a praktikum…

Ha például prezentációt, előadást kell tartanunk, esetleg egy fontos üzleti tárgyalásra, eseményre megyünk, valószínűleg megkeressük az egyik legcsinosabb ruhánkat, amit különleges alkalmakra tartogatunk, hiszen jó benyomást akarunk kelteni a hallgatóságban. De egyben ez az egyik legkényelmesebb ruhánk is? Ha izgulunk (márpedig azért majdnem mindenkiben van legalább egy kis drukk), temérdek energiánkat köti le, ha folyton igazgatni kell mondjuk a szoknyánkat, mert le- vagy felcsúszik, férfiaknál a szűk ing vagy zakó, az el-elvándorló nyakkendő okozhat gondot. Ilyenkor roppant fontos a kényelmi faktor, mert ha nem érezzük magunkat komfortosan, az a teljesítményünkön is meglátszik. Még mindig egy fontos üzleti eseménynél maradva: érdemes felpróbálni, előre lecsekkolni (legkésőbb az esemény előtti napon), hogy ránk jön-e még a ritkán hordott ruha, esetleg nem szakadt-e vagy foltos, nőknél leellenőrizni a harisnya épségét (pótharisnya!), a felvenni kívánt cipő kényelmességét stb., ezzel sem terheljük magunkat egy meghatározó „szereplés” előtt. (Előfordult, hogy a ritkán viselt ünnepi cipő talpa levált a szekrényben állás alatt, és ez csak az indulás előtti percekben derült ki. Pedig, ha korábban ránézett volna a tulajdonosa…)

A külsőnk visszafelé is hat – befelé

Érdemes még szót ejteni az online megbeszéléseken, meetingeken, üzleti tárgyalásokon elvárható öltözködésről. Ezek az alkalmak ugyanolyan éles „bevetések”, mintha személyesen találkoznánk, ezért ilyenkor sem mellőzhető a hozzájuk igazodó viselet. Fontos, hogy bár a kamerán keresztül nem látszik, deréktól lefelé is öltözzünk fel „rendesen”, mert nem tudhatjuk, hogy éppen miért kell felállnunk a laptop mellől mondjuk egy iratért vagy mert éppen csengetett valaki. A másik ok a szubjektív érzet. Ha talpig csinosban vagyunk, az agyunk is ehhez igazodik, azaz érzékeli, hogy ez most egy fontos helyzet, ezért idomul hozzá, azaz hozzásegít bennünket a jobb teljesítményhez. Akkor miért ne adnánk meg az esélyét?

Szerző: K.T.

A Nem a ruha teszi az embert – na és a munkavállalót? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.