Ünnepeltünk is

Már, ha eszünkbe jutott vagy egyáltalán tudtunk a pedagógusjogok világnapjáról, ugyanis október 5-én ünnepelhetjük azt. Azért éppen ezen a napon, mert 1996. október 5-én az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization – ILO) összedugták a fejüket és elfogadtak egy 150 paragrafusból álló, a pedagógusokat érintő határozatot. Röviden csak pedagógusok világnapjaként emlegetik.

Változó világ

A gyorsan változó világban kulcsfontosságú szerepet játszik az oktatás és a pedagógusok munkája, mert a fiatalokat fel kell készíteni a kihívásokkal teli jövőre. A pedagógusok többet végeznek, mint az adott tantárgy aktuális tananyagainak átadása. A szülők mellett rajtuk is áll, hogy a fiatalokat kritikus gondolkodással és értékekkel is felruházzák, amelyek segítenek nekik alkalmazkodni a változó világhoz, sőt, abban érvényesülni tudjanak.

Hétköznapi hősök

Gyerekként valószínűleg hihetetlennek tűnik, hogy ezt kimondja valaki: a pedagógusok hétköznapi hősök. Kétség kívül mindenki életében vannak jó és kevésbé jó tanárok. Egy biztos, egyik sem azért került a pályára, hogy tudatosan keserítse meg a diákok életét. Ők csak azt teszik, amiért éveket tanultak és sokszor a háttérben is dolgoznak. Mivel munkájuk nem mindig látványos és jegyekben mérhető, ezért kevesen veszik észre azokat a hihetetlen erőfeszítéseket, amelyeket a tanteremben és az iskolán kívül tesznek. A pedagógusok azok, akik inspirálják a diákokat, kihozzák belőlük a legjobbat és hosszú távon is hatással vannak az életükre a legjobb forgatókönyv szerint. Ők formálják a következő generációt, vagyis a jövőt. Az ő munkájuk révén alakulnak a jövő vezetői, tudósai, művészei és polgárai. Ez nem kis felelősség.

Nemcsak a diákokat támogatják, hanem a pedagógusok együtt is erős közösséget alkotnak. A pedagógusok egymás támogatásával és tapasztalataik megosztásával fejlesztik az oktatási módszereket és segítik egymást a nehézségek leküzdésében. Most nincs könnyű dolguk.

Oda a nagy durranás?

A 2023/2024-es tanév kezdésétől sokan tartottak, mert attól féltek, hogy az új életpályatörvény bevezetésével a pedagógusok nagy része nem fog egyet érteni, vagyis pályaelhagyás lesz a vége. Ehhez képest az 1%-uk döntött úgy, hogy nem fogadja el a törvény. Az előre beharangozott nagy számú pályaelhagyó pedagógusok száma a valóságban minimális lett. Ehhez nem kell különösebb logika. Csak gondoljunk bele, hogy az akár évtizedek óta tanító pedagógus hogyan is hagyná el a pályát, ha világ életében azt csinálta?! Persze, ha van egy jól menő magánvállalkozása és az új törvényben foglaltak nem tetszenek neki, akkor „második lábként” még mindig ott a vállalkozás. És olyan is volt, aki egy teljesen új terepre merészkedett… Csakhogy ők vannak kevesen.

A legtöbb pedagógus maradt annál, amit ezelőtt is csinált és valószínűleg nagyon sokan ragaszkodnak az intézményükhöz, a pedagógustársaikhoz, de leginkább a diákokhoz. 

Ha az új életpályatörvény miatt nagy pályaelhagyás történt volna, akkor a magyar közoktatás alapjaiban semmisült volna meg, hiszen a pedagógushiány az új törvénytől függetlenül is magas.   

Szerző: Rónai Márta

A A krétaporos hősök, akik a beharangozás ellenére is maradtak bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.