A mindennapokat és a munka hatékonyságát is nagyban befolyásolhatja egy hisztis kolléga, hiszen elképesztő energiákat emészthet fel, arról pedig már nem is beszélve, hogy mennyi felesleges idő megy el, a vele való parttalan vitákra. Ilyenkor persze jogosan merül fel a kérdés, mi tévők legyünk? Bár hirtelen felindulásból eszünkbe juthat a felmondás, de valójában nem ez az egyetlen alternatíva. Sőt! Az alábbiakban összeszedtük, milyen lehetőségeink vannak egy ilyen kényes helyzetben. 

Biztos, hogy ellenünk irányul? 

Amikor elkezdünk a probléma megoldásán dolgozni, akkor elsősorban mérlegeljük, hogy ezek a hisztik biztosan nekünk szólnak-e. Egyáltalán nem biztos, hogy ellenünk irányult, amit a másik tett, s az egész csupán nem más, mint egy félreértés. Nyilván azt is fontos megvizsgálni, hogy egyetlen alkalomról beszélünk-e, vagy rendszeressé válnak ezek a kitörések, hisztik, felesleges viták. Ha látunk rá esélyt, hogy ez az egész nem direktben nekünk szól, akkor mindenképpen érdemes lehet a másikkal megbeszélni a történteket és tiszta vizet önteni a pohárba. Az is lehet, hogy a másik azonnal bocsánatot kér és a probléma egy csapásra megoldódik. 

Ne tartsunk magunkban, ha problémánk van 

A vitás helyzetek feloldásán csak mi magunk tudunk dolgozni, pláne, ha a másiknak nem is tűnik fel, hogy baj van. Bátran legyünk mi azok, akik kezdeményeznek, akik a kommunikáció erejével igyekeznek rendezni a sorokat. Magunkban hiába mérgelődünk, vagy várunk bocsánatkérése, hiszen az is lehet, hogy a másik egyáltalán nem is érzékelte a bajt. A saját magunk nyugalmának érdekében ne fojtsuk el magunkban az érzéseket, bátran adjunk hangot a nemtetszésünknek. Persze kizárólag csak az asszertív kommunikáció elveit szem előtt tartva. 

Mi van akkor, ha kiderül, tényleg direkt szúrtak ki velünk? 

Ez már keményebb dió, de még ekkor sem kell azonnal nyúlcipőt húzni és beadni a felmondást. Viszont ebben az esetben semmiképpen sem szabad halogatni egy komoly beszélgetést, ugyanis ez a helyzet máskülönben valószínűleg csak rosszabb lesz. Fontos, hogy ne essünk neki a másiknak, igyekezzünk a lehető legdiplomatikusabban intézni az egészet, próbáljuk meg megtudni, mi lehet a gond. A beszélgetés alkalmával igyekezzünk észérveket felsorakoztatni, elmondani, nem kötelező egymást kedvelni, de ha már az sors úgy hozta, hogy együtt kell dolgozni, akkor a lehető legprofibb módon tegyük azt. Akár megoldási lehetőségeket is javasolhatunk, olyan alternatívákat, melyek nem csupán az aktuális feszültség feloldásában segítenek, de a jövőbeni gondokat is megelőzik, ezzel pedig hatékonyabbá teszik a hosszú távú együttműködést, a közös munkát.

Szerző: G.P.
Fotó: Envato

A Kiakasztó kollégák – Mi a teendő? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Nagy eséllyel már mindannyian éltünk át hasonló szituációt, hiszen a munkahelyi konfliktus valójában egy nagyon is hétköznapi jelenség. Nézeteltérés alakulhat ki a kollégánkkal, felettesünkkel, ezeket a feszültségeket pedig érdemes minél hamarabb kezelni. Legyen szó akár szakmai alapú vitáról, akár arról, hogy nem vagyunk szimpatikusak egymásnak a munkahelyi pozitív légkör biztosítása érdekében nagyon lényeges, hogy megpróbáljuk ezt helyesen lekommunikálni.

A kommunikáció hiánya

A Profession egy cikkében például Szerémi Péter, kommunikációs szakember beszél a munkahelyi konfliktusok feloldásáról, ő azt mondja sokszor a feszültséget nem maga a kommunikáció, sokkal inkább annak hiánya okozza. „Jellemző helyzet például, hogy sok vezető nem ad visszajelzést beosztottainak. Hasonlóan feszültséget szül az a gyakorlat is, hogy nem tudunk nemet mondani egy-egy feladatra, bár nem érezzük eléggé felkészültnek magunkat, vagy épp nincs elég kapacitásunk, mégsem akarunk csalódást okozni a másiknak.” – fogalmaz a szakember, aki azt mondja, általában ez a kommunikációs gát okozza a betelt pohár effektust, és ekkor robbannak a leggyakrabban azok a képzeletbeli bombák.

A vita helyett

A vita helyett azonban mennyivel célravezetőbb volna, ha ilyenkor beosztottként elmondanánk a vezetőknek, nagyon szeretnénk, ha adna valamiféle visszajelzést a munkánkat illetően, mert a fejlődésünk szempontjából ez meghatározó lehet. Továbbá arról is érdemes beszélgetni a főnökkel, hogy mikor és milyen feladatot delegál számunkra. Ha nekünk jellemzően ötig tart a munkaidő, de a vezető fél ötkor még ránk oszt egy feladatot, az hatalmas teher és feszültségforrás lehet. Ilyenkor fontos, hogy ne támadólag álljunk a kérdéshez.

Pozitív légkör

Mivel eddig sosem mondtunk nemet, a főnök joggal feltételezi, hogy pikk-pakk megoldjuk, amit kért, ha azonban úgy érezzük, nem fog beleférni, akkor arról beszéljünk nyíltan. Persze tudjuk, hogy az első lépést nagyon nehéz e tekintetben megtenni, sokan valamiért mumusként tekintenek a főnökeikre, pedig ők is csak emberek, ugyanolyan érzésekkel, gondolatokkal. Ha pedig nem találunk megértő fülekre, akkor bizony érdemes elgondolkodni, hogy a megfelelő helyen dolgozunk-e. Nyilván nem azt mondjuk, hogy akkor mindenki szaladjon felmondani, de a megfelelő és pozitív munkahelyi légkör nem kiváltság, hanem igenis alanyi jog.

Szeretnél még a munkahelyi konfliktusok kapcsán olvasni? Akkor maradj velünk, ugyanis még bőven vannak tippek a tarsolyunkban!

Szerző: G.P.

Fotó: Envato

A Így kezeljük a munkahelyi konfliktusokat 1. rész bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Nem hiszem el, már megint ezt csinálod! Miért nem tudod megjegyezni, hogy ezt nem így kell összerakni? Most már jó lenne felállnod a gép mellől, hiszen már három órája bámulod egyfolytában a monitort! Ismerősek ezek a mindennapi mondatok? Mi is hangoztatjuk őket nap mint nap? Persze, hiszen valahogy ki kell fejeznünk a nemtetszésünket. De célra vezetnek-e ezek a kérdések, megoldják-e adott helyzetben a vitát?

A konfliktus lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, vagy épp eltávolodjunk a másiktól

Amikor egy konfliktushelyzettel szembesülünk, első lépésként gondoljuk végig, hogy valójában mi is a szándékunk a közlésünkkel. Az, hogy kritikamentesen őszinték legyünk? Vagy hogy jól beolvassunk a másiknak? Esetleg az, hogy nyitott szívvel és kritikamentes elmével igyekezzünk gyakorolni az empatikus jelenlétet, azaz próbáljuk megérteni a másikat?

Ha képesek vagyunk eszközként használni a kritikamentes őszinteséget és az empatikus jelenlétet ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy minden érintett szükségleteivel törődünk, az azt is jelenti, hogy ugyanúgy odafigyelünk önmagunkra, mint a másik félre is.

Lépésenként az egyetértés felé

Ha megtanuljuk megfigyelés formájában kimondani azt, ami nem tetszik, kisebb eséllyel fogunk ellenállást generálni, és nagyobb eséllyel együttműködést. Első lépésként írjuk le az adott helyzettel kapcsolatos megfigyelésünket. Második lépésként tudatosítsuk a megfigyeléssel kapcsolatos érzésünket. Ez esetben igen fontos, hogy hol keressük az érzésünk gyökerét. Ha egyet értünk azzal, hogy „csak azért vagyok felelős, amit irányítani tudok”, nem mondhatjuk a másiknak, hogy te dühítettél fel, miattad vagyok csalódott. Hiszen hogyan vádolhatom a másikat egy olyan valamiért, ami bennem történik és én magam sem tudom irányítani?

Amikor azt mondjuk, hogy miattad vagyunk csalódottak, akkor még nem jutottunk el az érzelmi felnőtté válás állapotába. Akkor tudunk kilépni az érzelmi rabszolgasorsból, ha már nem másokat hibáztatunk a saját érzéseinkért.

És hol kereshetjük az érzéseink gyökerét?

Arra kell koncentrálnunk, hogy milyen szükségletünk érintődött meg adott helyzetben. A Földön minden embernek ugyanazok a szükségletei, és minden szükségletet végtelen számú megoldási stratégiával tudunk kielégíteni. Mindannyian szoktunk lelkesek és csalódottak lenni, megtapasztaltuk az örömöt és a bánatot is és kortól függetlenül mindenkinek szüksége van biztonságra, kalandra, megértésre, szeretetre, összetartozásra stb. Tehát érdemes azonosítanunk a helyzethez kapcsolódó szükségletünket.

A hídépítés kulcsa

Az életszerű cselekvési tervet akkor tudjuk megtalálni, amikor képesek vagyunk tudatosítani a négy lépést: mi a megfigyelésünk, az érzésünk, a szükségletünk, a kérésünk, majd mi lehet a másik érzése, szükséglete. Ha rájöttünk, hogy mi a saját és mi a másik legdominánsabb szükséglete, akkor megtaláljuk azt is, amivel mindkettőnkre reflektálhatunk.

Megszólalás előtt tudatosítsuk magunkban: a szeretetemet akarom kifejezni, így nagyobb eséllyel találnak rám azok a szavak, amik segítenek hidat építeni a kettőnk szíve között.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

A Te hogy fejezed ki a nemtetszésedet? Ezt gondold át a munkahelyi vitás helyzetekben! bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.