A legtöbben időalapon szervezzük a napunkat. A legtöbb esetben már a nap elején van valami fogalmunk arról, hogy mi vár ránk aznap – persze váratlan helyzetek és feladatok mindig adódhatnak. A probléma az, hogy az energiaszintünk nincs egyensúlyban a teendőinkkel. Az ugyanis nem lineárisan működik. Vannak az energiakapacitásunknak csúcspontjai és visszaesése is. Az energiaalapú időbeosztás szerint nem az számít, mennyi időd van, hanem hogy milyen minőségű az az idő.

Az energiaalapú időbeosztás

Egy olyan munkaszervezési módszerről van szó, amely a feladatokat a mentális és fizikai energiaszintedhez igazítja. Egy reggeli, fókuszált óra többet érhet, mint egy délutáni, szétesett másfél óra. A módszer lényege az, hogy felismerd, a te saját csúcsteljesítményed időszaka mikor van, és mikor éled meg nehezebben a munkát? Ha ezeket felismered az életedben, akkor sokkal jobban tudod az energiádat hasznosítani és a feladataidat felosztani. Az energiaalapú időpontbeosztáshoz szükséged van:

Ismerd a saját energiakészletedet

Első lépésként figyeld meg magad legalább egy héten keresztül, hogy mikor tudsz a legjobban koncentrálni, mikor vagy kreatív és mikor érzed a nap folyamán leginkább a mentális és/vagy fizikai fáradtságot. Nem vagyunk egyformák és nem is mindenki reggel van ereje teljében. Épp ez a lényeg, hogy megismerd saját magadat.

Feladatok energiaszint szerint

Ha már megismerted a saját ritmusodat, akkor kategorizáld a feladataidat magas, közepes és alacsony energiaszintet igénylő kategóriákba. Amikor tele vagy energiával, akkorra időzíts nehezebb, nagyobb koncentráció igénylő feladatokat és amikor kevésbé érzed magad dinamikusnak, akkor jöhetnek a könnyebb, kisebb fókuszú munkafolyamatok.

Megszakítás nélkül

Az energiaalapú időbeosztás azt jelenti, hogyha tudod magadról, hogy mikor vagy a leginkább hadra fogható, semmiképp se a könnyű végét fogd meg a feladatoknak. Arra törekedj, hogy ebben az időszakban tényleg igazán hatékony tudj lenni és semmi se szakíthassa meg a tevékenységedet. A munkatársakkal való beszélgetést hagyd későbbre. Lehetőség szerint kapcsold ki az értesítéseket, hogy a munkádra tudj koncentrálni. Az ilyen fókuszblokkok minőségi teljesítményt eredményez és a túlórák számát csökkentheti.

Idő- és energiamenedzsment

A saját energiaszintünket mi magunk is befolyásoljuk. Azaz hatással van rá az, hogy mennyit alszunk, mennyit mozgunk, mit és milyen mennyiségben eszünk, tartunk-e szüneteket. A munka közben beiktatott rövid szünetek – akár könnyed mozgással színesítve – segíthet visszaállítani a fókuszt.

Hatása a jelenben

A digitális túlterheltség, a folyamatos elérhetőség ma a mindennapjaink részévé vált. Az egyik legnagyobb versenyelőny az, ha fenntartható teljesítményt tudunk mutatni. A magas produktivitás nem jellemző a teljes munkaidő alatt. Inkább sávokban tapasztalható és ezt kell jól kihasználnunk. Ehhez pedig nagyobb önismeretre van szükségünk.

Szerző: R. M.
Kép forrása: Pexels

A Ne az órát nézd, az energiád! Így működik az energiaalapú időbeosztás bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Az az érzés, hogy a hideg évszakban lustábbak vagyunk télen, nem teljesen alaptalan. A sötétebb, hidegebb napok valóban megváltoztatják a testünk és az agyunk működését is. A napfény hiánya csökkenti a szerotoninszintet, amely a hangulat és motiváció egyik kulcsfontosságú mozgatórugója. Emellett a belső óránk is könnyebben felborul a rövid nappalok miatt, ami fáradékonysághoz vezethet. Ezek a tényezők együtt hatnak arra, hogyan érezzük magunkat és mennyire tudunk fókuszálni a munkára.

Ez az állapot azonban nem lustaság, csupán más belső és külső feltételek mellett kell működnünk. A szervezetünk egy új ritmusra áll át a téli időszakban.

Több, mint lustaság

A szezonális hatások a hangulatunk mellett érintik az energiaszintet, a figyelmet és a motiváció is hullámzik az év során. A hangulatunkat befolyásoló tényezők – úgymint a fény mennyisége és a környezet – hatással vannak az agyi működésre, koncentrációra és mentális éberségre is. Vagyis nem feltétlenül lustaságról van szó, hanem inkább arról, hogy a testünk és az agyunk is takarékra kapcsol. A kulcs abban rejlik, hogy mennyire tudjuk és akarjuk a munkát olyan módon szervezni, amely illeszkedik ezekhez a természetes ritmusokhoz.

Reális terhelés

Az egyik legnagyobb téli produktivitási mítosz az, hogyha a munka nem megy olyan gyorsan, akkor lusták vagyunk. Csakhogy mindez inkább tervezési hibából fakad. A napok követik egymást és mi elvárjuk, hogy ugyanazzal a lendülettel és fókusszal működjünk, mint más évszakokban. Ez olyan, mintha egy termosztátot télen is a nyári hőmérsékletre állítanánk. Ahogy azt sem éreznénk komfortosnak, ugyanez lehet igaz a téli működésünkre is.  

A jobb működés és hatékonyság érdekében a környezeti tényezőknek megfelelőenérdemes igazítani a terhelést. Azaz sokkal jobban teljesíthetünk a rövidebb, fókuszáltabb munkablokkokban, mert az energiaszint hullámzó lehet. A napi feladatok közé ékelődjön be több, rövidebb pihenő is.  A hatékonyság érdekében pedig szükséges a reális célok kitűzése és megvalósítása. Ezzel is alkalmazkodni lehet a szezonális belső ritmushoz. A természetes fény maximális kihasználása mellett a mesterséges is segíthet pótolni a hiányzó napfényt.

Újraszervezés

A téli produktivitás kulcsa nem a lustaság leküzdése, hanem a munka és erőforrások megfelelő szervezése. Ehhez az szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, a nap melyik részében érezzük magunkat a legproduktívabbnak, mikor jár csúcsra a mentális erőnk. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkora időzítsük a legnehezebb feladatokat is akkorra. Ösztönző lehet, ha a napot is kisebb célokra osztjuk fel. Azok elérése motiváló lehet és kevésbé meríti tovább az energiaraktárunkat.

A hideg időszak lehet a magunkba fordulás ideje is, de ne feledkezzünk meg a kapcsolataink ápolásáról, a pihenésről, amelyek ugyancsak hozzájárulnak a produktivitáshoz.

Szerző: Rónai Márta
Kép forrása: Pexels

A Téli produktivitás-mítoszok bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A téli fáradtság és a kiégés tünetei sok szálon érintkezhetnek egymással, emiatt nehéz is felismerni, hogy mikor melyik fenyeget. Ám a hátterük, következményeik és kezelési lehetőségeik különbözőek, ezért a határ felismerése kulcsfontosságú mind az egyén, mind a munkaadó számára.

A téli fáradtság

A szezonális állapot hátterében jellemzően nem a tartós stressz, hanem a csökkenő napfény, a rövidebb nappalok és a változó hormonális-cirkadián ritmus állhatnak. Ezek hatására a szervezet kevesebb szerotonint termel és ez okozza a hangulati hullámzást, az alacsonyabb energiaszintet és a levertséget. Hiába ügyelünk a minőségi és mennyiségi alvásra, mégsem biztos, hogy pihenten ébredünk. Szerencsére az ilyenkor jelentkező szezonális depresszió (SAD), gyakran átmeneti jellegű és viszonylag gyorsan rendeződik, ahogy a napfény mennyisége nő, vagy tudatosabban odafigyelünk magunkra.  

A kiégés

A téli fáradtság átmeneti, ezzel ellentétben a kiégés nem egyszerűen fáradtság vagy téli lelassulás. A nyomasztó állapot a krónikus munkahelyi stressz hosszú távú hatásaként kialakuló jelenség, amely fizikailag, érzelmileg és szakmailag is kimerít. Ez nem egy átmeneti hangulati hullám, hanem olyan többdimenziós állapot, amely negatív hatást gyakorol az élet minden területére. Olyan jellemzői vannak, mint a mély, hosszan tartó kimerültség, amely pihenéssel sem múlik el. Emellett jelentkezhet a munkától vagy feladatoktól való érzelmi eltávolodással, csökkent szakmai hatékonyság és motiváció formájában.

A kiégés nem múlik el magától, hanem idővel akár súlyosabbá is válhat, ha nem ismerik fel időben és nem kezelik. A tartós stressz, a túlterheltség, a támogatás hiánya vagy az értelmetlen feladatok mind kockázati tényezők lehetnek.

Honnan tudod, melyik?

A tél hatása és a kiégés tünetei között számos átfedés lehet, ugyanis az indokolatlan fáradtság, a motiválatlanság vagy az alvászavar mindkét állapot esetében feltűnhet. Ám vannak fontos megkülönböztető jelek:

A téli fáradtság tünetei szezonális mintát követnek és enyhébbek, amelyek odafigyeléssel, jobb alvással és több szabadban töltött idővel (ha úgy adódik napfény társaságban) javulhatnak.

A kiégés gyanúja akkor merülhet fel, ha a kimerültség hosszabb ideje fennáll és a pihenés sem hoz érdemben javulást az állapotra. Valamint mindez már kihat a hétköznapi életre, beleértve a munka világát és a magánéletet is. Ha a munkához való viszony annyira negatívan változik, hogy az már komoly frusztrációt okoz, érdemes komolyabban foglalkozni a jelenséggel, mert biztosan túlmutat a tipikus téli hangulatzavaron.

Segítség!

Nem kell megvárni az összeomolást. Ma már az a ciki, ha valaki a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyja és elhanyagolja magát. Kiégés esetén érdemes lehet a vezetőkkel, a HR-csapattal, pszichológussal vagy más szakemberrel beszélgetést kezdeményezni az egyéni problémáról.

A változást azonban nemcsak mástól kell várni és remélni, hanem segíthetjük magunkat azzal, hogy több időt töltünk a szabadban, különösen akkor, ha a nap is süt. Emellett odafigyelünk az egészséges és változatos táplálkozásra, tudatosan betartjuk a munka és magénélet határait.

Tény, hogy több ponton hasonló tünetekkel jelentkezhet a téli fáradtság és a kiégés is, ám a felismerésük és kezelésük felgyorsíthatja és megkönnyítheti azt, hogy ebből az állapotból sikerrel kilábaljunk.

Szerző: Rónai Márta
Kép forrása: Pexels

A Téli fáradtság versus kiégés? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.