bioritmus, produktivitas, biologiai ora, cirkadian ritmus
bioritmus, produktivitas, biologiai ora, cirkadian ritmus

Bioritmus és produktivitás: Hogyan befolyásolja a biológiai óránk a munkavégzés hatékonyságát?

blank
blank

Életünk alakulását magunk is kezünkbe vesszük, de rajtunk kívül annyi minden más befolyásoló tényező van, amelyre nem vagyunk hatással, azaz nem mi irányítjuk. Mégis a gyeplőt szeretnénk a saját kezünkben tudni. Legalábbis erre törekszünk.

Az emberi szervezet működése a cirkadián ritmustól függ, azonban ez egyénekre nézve egyedi lehet. Ez az a szabályozó „eszköz”, amely hatással van a hormontermelésre, az éberségre, az álmosságra, de még a hangulatra is. Egy olyan belső óra, amellyel mindenki rendelkezik, de mások az egyéni igények és életünk során is változhat. Másra van szüksége egy pici baba szervezetének, mint egy kamasznak vagy idősödő személynek. Ha csak az alvást vesszük figyelembe, akkor az újszülöttek a nap nagy részében alszanak, aztán ez módosul és már több lesz az ébrenléti időszak. Azonban a tiniknek, valamint az idősebbeknek ugyancsak nagyobb az alvásigényük. A cirkadián ritmus nagyjából egy 24 órát foglal magába. Cirkán!

Egyéni bioritmus

A „mindannyian mások vagyunk” közhelynek tűnik, de tény. És ez még a bioritmusunkban is megmutatkozik. Jól példázható azzal, hogy kinek, hogyan indul a reggele. Ugyanis van, aki csak az ébredéstől számított bizonyos idő – na meg két kávé, esetleg cigi – után mutat bármi nemű aktivitást. Mások pedig azonnal ugrásra készek, szinte átmenet nélkül ébrednek, válnak éberré és azonnal képesek a pörgésre. Ezt mindenki hozza magával a génjeiben. Nem eltanult folyamat, hanem a test diktálja a tempót. Kinél gyorsabbat, kinél lassabbat.

A lendület (vagy annak hiánya) azonban nincs mindig összhangban a társadalommal elvártakkal. Ez azoknál jelentkezik, akik például éjjeli baglyok és hajnalokig képesek fent maradni, ami természetesen az alvás rovására megy. A kialvatlanság nemcsak a munkavégzésben eredményezhet problémát, de az egészségben is. Ezért kénytelenek az életmódjukon módosítani, hogy a kívánt elvárásoknak megfeleljenek, ne veszítsék el a munkájukat, tudjanak teljesíteni. Ez azonban egy olyan kényszerű életmódot eredményez számukra, amelyben az általános frusztráltság és a feszültség válik jellemzővé. Esetleg olyan munkakört és lehetőséget keresnek, amelyben szabadon gazdálkodhatnak az idővel és így nem kell megerőszakolniuk saját bioritmusukat. 

A pacsirta típusúak a nappal együtt ébrednek, de ezzel együtt azt is jelenti, hogy akár a gyerekek, már korán ágyba fekszenek. 

Alvás-ébrenlét vizsgálat alatt

A cirkadián ritmus nem véletlenszerűen, de nem is a napfénytől függő szabályozó eszköze a szervezetünknek. Erre Nathaniel Kleitman és Bruce Richardson kutatása a bizonyíték. A két férfi ugyanis elvonult hat hétre egy barlangba, hová a napfény sem szűrődött be. Élelmiszeren és vízen kívül csak ágyat, na meg jó sok vizsgálati eszközt vittek magukkal. Kutatásuknak az volt a célja, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha kimaradnak a ciklikusan jelentkező nappal és éjszaka és csak a teljes sötétség marad? Vajon mindez befolyásolja az alvási-ébrenléti időszakokat?

Összesen 32 napot töltöttek sötétségben, de olyan fontos válaszokat kaptak, minthogy fény hiányában is megmarad a ciklikusság, vagyis azt nem a napfény szabályozza.
Egy másik fontos következtetés az volt, hogy ez a cirkadián ritmus nem pontosan 24 órát, azaz egy napot ölel magába, ugyanis az függ a kortól, egyéni adottságoktól is. A cirka kifejezés tehát azt fejezi ki, hogy nagyjából 24 órás a napi bioritmus – fiataloknál jóval több, idősebbeknél kevesebb lehet.

Zavar a rendszerben

Habár egyensúlyra törekszünk az életünkben, azt megtalálni igencsak nehéz, főleg, hogy számos ponton nem mi irányítunk. A bioritmusunkat akár magunk is megvétózhatjuk, de külső tényezők is hatással lehetnek rá. Ha ez a ritmus megsérül, az komoly gondokat okozhat az egészségünkben. Ennek legjellemzőbbje, ha az alvás és ébrenlét időszakában erős változás mutatkozik. A túl kevés alvás nappali fáradságot, aluszékonyságot, a munkavégzésben pontatlanságot, ingerültséget, koncentrációzavart eredményezhet.

Az éjjeli műszak például felborítja az alvási fázist, vagyis aki éjszaka dolgozik, az átdolgozza azt az időszakot, amikor aludnia kellene. Hasonlót élnek meg azok, akik időzónákon át utaznak valahová.

A fiatalok a hormonális változások mellett az okos eszközök használata miatt jóval később alszanak, mint kellene. Ám, ha reggel korán kell ébredniük, az azt jelenti, hogy akár több órát lecsípnek a pihenésükből, amely természetesen hatással van a napjukra, a teljesítményükre.

Ugyanakkor az idősebbekre jellemzőbb, hogy már délután vagy kora este elaludhatnak, de így meg hajnalban felébrednek és a visszaalvás nem megy.

Bármelyik zavar is lép fel, ha az hosszú távon érvényesül, akkor hormonális probléma, az immunrendszer teljesítményének csökkenése, szív- és érrendszeri, valamint pszichés betegségek léphetnek fel. Egyre több a bizonyíték arra nézve, hogy a felborult bioritmus rontja a viselkedést, a megismerést, negatívan hat az érzelmekre. Egy vizsgálat során arra keresték a választ, hogy a bioritmus zavara hogyan hat az egyénre. A pszichológiai betegségek, az alvászavar, valamint a cirkadián ritmus zavara között összefüggéseket találtak. Az alvászavart pszichiátriai rendellenességek tünetének gondolták, pedig azt a biológiai óra zavara éppúgy okozhatja.

Szerző: Rónai Márta