Hogy valaki kiváló vezető legyen, tisztában kell lennie saját magával, hogy hogyan hat emberekre, milyen értékek fontosak számára, mi energizálja. Angela Lee Duckworth amerikai pszichológus TED előadásában bemutatott koncepciója szerint a siker titka a gritben, azaz a kitartó ambícióban rejlik.

A vírushelyzet okozta változás bizonytalan helyzeteket teremt, lerombolja a felépített magabiztosságot.

A vezetők a teljes működési potenciáljuk körülbelül 40 százalékát használják ki, mert a többi megélésében visszatartja őket a félelem.

A kitartó erőfeszítés egyrészt előremozdítja az akadályok és kihívások leküzdését, másrészt hajtóerőként szolgál a cél megvalósításában, a megfelelő emberek kiválasztásában.

A „grit” erejét Albert Einstein életútja is bizonyítja. Einsteint, akit a zsenikultusz ikonjának szokás tartani, visszautasította, hogy a felfedezései mögött csakis a tehetség-faktor és heuréka-pillanatok állnak. Amikor arról kérdezték, hogy hogyan jutott el a relativitáselméletig, annyit válaszolt, hogy lépésről lépésre, kitartó munkával.

Vezetői intuíció: A bizonytalanság ellenszere

Napjaink gazdasági környezetére jellemző az ingadozó, bizonytalan, komplex és zavaros (volatile, uncertain, complex, ambiguous), röviden VUCA-légkör.

A bizonytalanságnak pedig van egy gyakran használt ellenszere: a vezetői intuíció. A mai világ komoly üzleti szemléletet, adatelemzői képességeket és hatékonyságot követel meg a vezetőktől. Mindezt egyszerre azonban lehetetlen elvárni. A tudatos, mérlegelő, adatalapú vezetési szemlélet és döntéshozatal mellett legalább ilyen fontos az intuíció is. Néha egy problémahelyzet hetekig, hónapokig érlelődik bennünk, míg máskor intuitíven érezzük a helyes vagy helytelen irányt egy-egy döntésünk előtt.

Malcolm Gladwell „Ösztönösen  ̶  a döntésről másképp” és Daniel Kahneman „Gyors és lassú gondolkodás” című könyvükben kifejtik, hogy vezetőként az tud ösztönösen jó döntéseket hozni, aki kiszűri a sok ezer információ közül azt a néhányat, ami fontos, és csak azokra fókuszál. A modern döntéselméletben heurisztikának nevezzük azokat a döntéshozatalt megkönnyítő ökölszabályokat (lehorgonyzás, keretezés, elveszett költségek, optimizmus és a veszteség elkerülése), amelyek lehetővé teszik, hogy gyorsan, hatékonyan és jól döntsünk.

Optimizmus, intuíció, előre!

Nagy Edit, a Market Építő Zrt. kommunikációs vezetője szerint:

„Bár a sikeres és sikertelen emberek közti különbség egy komplex kérdés, mégis úgy gondolom, ha tömören kell megfognom a két életút közötti különbséget, akkor

a siker esszenciáját leginkább az optimista attitűdben látom.

A pozitív gondolkodású ember kitartó, ambiciózus, hisz önmagában és fáradhatatlanul dolgozik kitűzött céljai elérése érdekében. Emberi irigység, negatív kritika vagy váratlanul felbukkanó kihívások – legyen az akár egy mindent borító világjárvány is – nem terelik zsákutcába. 

A koronavírus–járvány életünk minden területén változást generált. Ez az átrendeződés a vezetői kompetenciák rangsorát sem kímélte.

Egyes vezetői képességek hátrébb sorolódtak, míg mások, mint például az empátia, az EQ, a kommunikációs képességek, a rugalmasság vagy éppen a bizonytalanság kezelésére megoldást kínáló – és ugyancsak az önmagunk felé való bizalommal fordulást feltételező – intuíció előtérbe kerültek. 

A döntéshozók egyre gyakrabban nyilatkoznak arról, hogy döntéseik meghozatala során a megérzéseikre is hagyatkoznak. A szervezetek döntéshozatali mechanizmusát vizsgáló szakemberek sem a racionalitás ellentéteként, sokkal inkább a covid által bizonytalansággal is infektált világ egyik előtérbe került vezetői kompetenciájaként tekintenek az intuícióra. Ez nem valami tudománytalan hókuszpókusz, és nem is adják könnyen. Hosszú évek alatt felhalmozott szakmai tapasztalat, tudás és problémamegoldási gyakorlat eredményeképpen segítenek bennünket döntéseink során.”

A Media1.hu Trendreport rovatának támogatója a Republic Group, a Trendreport című kiadvány készítője és a Brandfestival konferencia szervezője. Az írást a Média1.hu hozzájárulásával közöljük.

Fotó: Envato

A Kitartó ambíció: Az újgenerációs menedzserek jellemvonása bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A 40 évvel ezelőtti, és sokszor most is jól bevett aranyszabály vezetők kezében, hogy a döntéselőkészítés fontos része a lehetséges opciók felmérése, azoknak értékelése egy adott közös kritériumrendszer alapján, annak mérlegelése, hogy mennyire fontosak az adott kritériumok, majd minden egyes lehetőség értékelése az egyes kritériumok alapján, végül összeadva az eredményt és az opciók összehasonlítása megadja, melyik a legjobb döntés.

Ennek a klasszikus módszernek megvan a vonzereje, hisz mérhető, mondhatnánk tudományosan alátámasztott eredményt kapunk, amire nyugodtan alapozhatjuk a döntésünket. Ez mind megnyugtató, mivel szisztematikus, racionális és tudományos eljárást használtunk. Az egyedüli probléma, hogy ez a módszer használhatatlan a való életben. Kutatólaborokban nagyon jól alkalmazható, ahol a döntés triviális, de a valóságban, ahol az eldöntendő és kihívásokkal teli problémák komplexek, a megfelelő mennyiségű és megbízhatóságú információ nem áll rendelkezésre, nincs idő elemezni az opciókat és a tét nagy, ott ezt a módszert a sutba lehet dobni.

Miért fordulnak el a vevők a cégünktől? Miért nem fizetnek a megrendelőink? Rábízzunk-e egy fontos projektet egy kezdőre, vagy adjuk a tapasztalt munkatársuknak? Mi is az, ami alapján el tudjuk dönteni mi a helyes megoldás ezekre a komplex kérdésekre?

A tapasztalaton alapuló intuíció az, ami segít a legtöbb esetben

A tapasztalatok alapján mintázatokat hozunk létre, amiket előhívva az adott szituációt mérlegelni tudjuk és a döntésünket meghozhatjuk.

A mintázat egy adott jelhalmaz, melyek általában együtt fordulnak elő. Így amikor csupán néhány jelet tapasztalunk, abból nagy valószínűséggel ki tudjuk egészíteni a lehetséges mintázatot. Ekkor mondjuk azt, hogy „Ezt már láttam valahol, tudom, hogy mi a megoldás!”, és bár nem mérlegeljük az opciókat, és hasonlítjuk egymáshoz őket, a legtöbb esetben döntésünk helyes. A döntést egy cselekvésmintázat lejátszása követi, aminek az eredménye a helyzet helyes vagy rossz megoldása, mely visszajelzésként beépül a tapasztalatrendszerünkbe. Az agyunkban képződő és raktározott mintázatok halmazát tapasztalattal lehet bővíteni.

Ha egyszer felismerjük a mintázatot, akkor megértjük a helyzetet: tudjuk milyen jelek lesznek fontosak amire figyelni kell, tudjuk mi a cél, amit el kell érnünk és azt is tudjuk, mire számíthatunk a következő lépésben.

Ha nincs elég mintázatunk, akkor minden lehetőséget ki kell próbálnunk, vagy legalábbis agyban végigmenni a teljes folyamaton. Mivel a mintázatfelismerés egy pillanat alatt a tudatalattinkban történik, ezért az intuíción alapuló döntéshozatal sokszor misztikusnak tűnik. Egyszerűen fogalmazva, az intuíció az a folyamat, amivel a tapasztalatot mérlegeléssé és döntéssé formáljuk.

Már a 80-as évek közepén kutatók vezető beosztású katonákat és tűzoltókat vizsgáltak abból a szempontból, hogy kevés információ alapján, rövid idő alatt mi alapján tudnak helyes döntést hozni. Mivel szorult helyzetben nincs idő a klasszikus analitikus eljárást követve végigmenni az összes opción, az volt a feltételezés, hogy minden egyes döntéspontnál csupán két lehetőséget hasonlítanak össze, és így mérlegelnek. Meglepetésre az volt az eredmény, hogy egyáltalán nem hasonlítanak össze lehetőségeket, csupán intuitív módon tudták, „érezték” a helyes választ.

De mi is volt a parancsnokok intuíciója?

Az első megérzésükre hallgattak, ami alapján meghozták a döntést, és nem mérlegeltek további lehetőségeket. Mivel már nagy tapasztalattal rendelkeztek, azaz sok mintázat volt a fejükben, ezért az első mintázatot, amit elővettek a tárházukból, már sokszor látták és tapasztalták. Ezért annak a valószínűsége, hogy az első „behívott” mintázat által kiváltott cselekvésnek hatékony eredménye lesz, igen nagy. Ezért van az, hogy az első megérzésre hallgatni igenis lehet, feltételezve, ha elég tapasztalattal rendelkezünk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az analitikus gondolkodásnak és a döntés előkészítő elemzésnek nincs meg a helye. Abban az esetben, amikor elég idő áll rendelkezésre, és a szükséges információt megbízható forrásból be lehet szerezni, ez a tudományos módszer nagyon hasznos. De a való életben hányszor fordul ez elő? Éppen ezért: „Sherlock, ki van rúgva!”

Szakértő: Dr. Sík Attila, Transzdiszciplináris Kutatások Intézete, PTE ÁOK

Fotó: Envato

A Dönteni egy pillanat alatt – avagy hogy használják az intuíciójukat a profi vezetők? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.