A munkához való viszonyra is igaz lehet, hogy a balansz, az arany középút megtartása a legkívánatosabb: társadalmilag hasznos tevékenységünket lehetőleg élvezzük, szeressük, egyidejűleg ne vigyük túlzásba sem, nehogy egészségünk, vagy a környezetünkben élők rovására menjen. Csakhogy ennek befolyásolása csak részben akaratlagos. F. Galló Béla pszichoterapeuta, pszichogenetika szakértő mutat rá, mennyire így van.

Ha lustának érezzük magunkat, lehet, hogy hajlunk az önostorozásra, de az is lehet, hogy éppen mások ostoroznak érte. A munkamániával, munkaalkoholizmussal is hasonló a helyzet. Munkamorál, munkakedv, munkamánia, flow, lustaság… a munkához való viszonyunk, hozzáállásunk ezerféle lehet, mindannyiunké más és más, ráadásul egy személy esetében is változhat az idők folyamán, vagy a végzett munka jellegétől függően.

Hogy ki mennyire elkötelezetten és elhivatottan végzi munkáját, mennyire érték számára a lojalitás, a munkamorál, nagyon sok mindenen múlik, így természetesen az illető saját attitűdjén, beállítódásán, csakhogy ez szerves összefüggésben van nemcsak a neveltetésével, a környezeti mintákkal, hanem a génjeiben rejlő információkkal is. Itt nem csak az egyén által ismert rokonokra kell gondolnunk, akik viselkedésükkel befolyásolhatták munkához való hozzáállását, hanem olyan ősökre is, akikkel egyáltalán nem is találkozott.

F. Galló Béla évtizedek óta kutatja azokat az epigenetikus, pszichogenetikus összefüggéseket, amelyek a generációkat egy időegyenesre felfűzve rendszerszerűen sejlenek elő. Az információmegmaradás törvényszerűségei, a DNS spirál működésének egyre pontosabb megközelítése megannyi érdekes, akár meglepetésszámba menő felfedezést rejt. Ezek közé tartoznak az olyan finomárnyalások is, hogy az egyént, mint genetikai territóriumot egy markáns varióval családdá majd társadalommá szélesítve pókhálószerűen újra és újra egymást átszövő hatások fraktálszerűen elénk táruló, végeláthatatlan szövevényét kapjuk, amelyek mind befolyással bírnak a jelen pillanatban megnyilvánuló cselekvőre.

Imigyen, forgassuk vissza az idő kerekét mondjuk száz évvel, és láthatjuk, hogy hazánk, és a Kárpát-medence egész területén a cselédvilág, a cselédsors karaktere hagyta ott máig ható jellegzetes lenyomatát. A cselédgőg, a cselédirigység, a cselédszégyen, mint az akkori munkával kapcsolatos attitűdök nagyszámú csoporton végighullámzó, jellegzetes érzésvilágot hordozó és kialakító indikátorai pillérként épültek be és adódtak tovább generációról generációra. Hogy az ükanyám jól szolgálta-e a gróf urat, elkötelezett-volt-e, hű cselédje volt-e, az most meglátszhat az én napjainkban nyújtott teljesítményemen, lojalitásomon, egyéb, munkához fűződő paramétereimen, és az is előfordulhat, hogy ezek miatt válok a munka rabszolgájává – állítja a szakértő.

A DNS-hez kötődő fehérjék sajátos módon hordozzák azokat az információkat, amelyek a valamelyik ős számára egykor sikeres megküzdési stratégiát biztosították és bizonyos részeik rugalmasan alkalmazkodnak, változnak a jelen kihívásai mentén.

A családi mintákat, a viszonyrendszer manifeszt és látens megnyilvánulásait se hagyjuk figyelmen kívül! Az apa-gyermek kapcsolatnak nagy szerep jut a munkához való viszony formálódásában, szerencsés esetben az apát tisztelő, ezért annak (ismét szerencsés esetben) tiszteletreméltó példáját annak elismerése mellett követő gyermek nyilván hatalmas előnnyel indul ezen a téren. Ám, ha például az anya felől nyilvánvaló vagy rejtett kritika érkezik az apa irányába, akkor ez közvetlenül az apával való kapcsolatot, és közvetetten a munkához fűződő (alapvetően tesztoszteron-vezérelt) viszonyt is befolyásolhatja, tekintve, hogy az emberek jelentős része olyan erős egységet él meg az anyával, amely a tudatalatti tartományokban jelentősen meghatároz egy csomó egyéb dolgot.

Az epigenetika a generációkon átívelő jelenségeket vizsgálja, a pszichogenetika pedig azokat az információtorzuláshoz vezető, újrajátszásra kényszerítő okokat, hatásokat tárja fel és igyekszik oldani, amelyek maguktól csak az ősökhöz fűződő láthatatlan viszonyrendszerek mentén, az általuk meghatározott determinisztikus mederben képesek csak tartani a velünk kapcsolatos történéseket is, úgy, hogy nekünk a felszínen halovány fogalmunk sincs ezekről a rejtett mechanizmusokról.

Természetesen ezek lehetnek ránk nézve pozitív, vagy annak tartott hatások is, szakemberhez általában akkor fordulunk, ha mi, vagy esetleg a környezetünk nem elégedett az életünk alakulásával. Ha például hajlunk a munkaalkoholizmusra, vagy lustának bizonyulunk, lehetőleg ne elégedjünk meg azzal, hogy a pszichogenetika nevében rákenjük az egészet az ükanyánkra vagy a nagyira, mert ettől még, azon kívül, hogy találtunk egy kifogást, nemigen vagyunk beljebb.

Érdemes azonban szakember segítségével belefogni ebbe az izgalmas közös nyomozásba, generációs távolságokat bejáró önismereti kalandba, közös munkába, hogy vajon mit tartogat számunkra a „bennünk kódolt jövő”.

Szerző: B.E.

Fotó: Envato

#karrier #pszichologia #onismeret