Az olvasás meglepően jó eszköz. Csendben fejleszti a szókincset, a koncentrációt, az empátiát és közben összeköti az embereket. Ha pedig ez a tevékenység a munkahelyen is jelen van, ugyanez a hatás váltható ki. A kérdés csak az, hogyan csinálunk belőle olyan szokást, ami nem erőltetett?

Kultúracsempész

A könyv olvasása egyszerre lehet egyéni és közösségi dolog. Magányos tevékenységnek tűnik, de ha van kivel megbeszélni a cselekményt, azonnal kultúrává válik. Közös pont lehet emberek életében.

Kutatások szerint az, aki kedvtelésből olvas, nemcsak a műveltségére van jó hatással, hanem összefüggést találtak a rendszeres olvasás és a kognitív, valamint pszichológiai előnyök között. Jó hatással van a szövegértési készségekre, amely a munka világában jól kamatoztatható.

Az új munkahelyi szokás

A könyv különös társa lehet az embernek. A magánéletben társat jelenthet akkor, amikor magunk alatt vagyunk és akkor is, amikor sínen van az életünk. Kellemes és agymozgató kikapcsolódási lehetőség. De nem kell az otthonunk falai közé szorítani. A munkahelyi szünetekben lopott nyugodt pillanatokban bátran elő lehet húzni az olvasmányunkat. Előbb vagy utóbb feltűnik a körülöttünk szédelgő munkatársaknak is. Ha kellő izgalommal és élvezettel nyilatkozunk a könyv tartalmáról, lehet, hogy társat találunk ebben a szórakozásban.

A könyv és amit nyújtani tud

Az olvasás által jobbá válhat az emberi kommunikáció és ennek eredménye lehet a nagyobb empátia, valamint a más nézőpontok elfogadása is. A különböző történetek átélése növeli az empátiát és bizony a munkahelyi hatékonyság egyik rejtett motorja lehet az, hogy képessé válunk más gondolatainak, érzéseinek megértésére, befogadására. Mindez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb konfliktus alakuljon ki, az esetleges félreértéseket könnyebben kezelni lehessen.

Az olvasás edzi a figyelmet, a szövegértést és a fogalmazást, ezek pedig napi szinten kellenek munkavégzés során.  

A OECD kutatásai szerint a felnőttek olvasási szokásai és a készségek közötti kapcsolat egyértelmű, ráadásul a munkaerőpiacon is kamatoztatható előnyökre tesz szert az ember.
Az olvasás nem csodaszer, de viszonylag olcsó stresszcsökkentő, ami könnyen bevethető akár a munkahelyi szünetekben is.

Nem csak könyv szolgálhat az olvasás eszközéül. Folyóirat, újság, esszé, cikk, bármi szóba jöhet, ráadásul a rövidebb írások egy-egy kávéivás mellé is beiktatható.

Munkahelyi könyvklub

Erőltetni nem lehet, de kedvet hozni már igen. Érdemes tematika alapján felkínálni az olvasás lehetőségét és rövid találkozók keretén belül megbeszélni az olvasottakat. Az se jelentsen gondot, ha valaki nem jutott az olvasmány végére. A lényeg az olvasás, annak megszerettetése. Így csupán az a fontos, hogy olvassanak.

A motivációhoz hozzájárulhat, ha a munkahelyen láthatóan támogatják az olvasást. Ennek eszköze lehet, hogy egy nyitott, bárki számára elérhető könyvespolc, amelyen az olvasható állomány szabadon választható és változtatható.

Nem fejlesztés, hanem élmény

Az olvasás tudjuk, hogy mennyi mindenre hatással van, ám, akinek nem tartozik az életéhez, az kevesebbnek érezheti magát olyan közegben, ahol olvasnak. Éppen ezért az a lényeg, hogy ne a fejlesztés legyen a cél, hanem az élményhez való jutás. Érdemes kicsiben, néhány oldal elolvasására biztatni azt, aki még csak most kezd bele. Sőt, legyen lehetőség a választásra. Romantikus történet? Természettudományos cikk? Kinek érdeklődése szerint.

Nemcsak az olvasás, de a könyvcsere is szokássá válhat a munkahelyen. Ha a vezetőségi szintről indul el ez a tevékenység, akkor havonta kitűzött dátumokon történhet meg a könyvklub vagy a könyvcsere. Ha a cég tényleg szeretné, hogy ez a szokás élő legyen, időt is kell arra adni, még, ha minimálisat is.

Az olvasás olyan csendes készségfejlesztő és közösségépítő eszköz, ami a kommunikációtól az együttműködésig sok mindent javíthat és hozzájárulhat a munkahelyi jólléthez.

Szerző: Rónai Márta
Kép forrása: Pixabay

A Könyv a kávé mellé? Csinálj belőle közösségi szokást bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Útmutató a jó hírnévhez

A hírnév millió apró, egymáshoz kapcsolódó darabkából áll össze és csak akkor látjuk a teljes képet, ha az utolsó puzzle is a helyére került. De milyen színeket válogassunk össze, hogyan találjuk meg, és hogyan illesszük egymáshoz az összeillő darabkákat, hogy a végén egy nekünk tetsző, mások számára pedig vonzó képet kapjunk? Erről szól magyarországi PR-szakma egyik nagy öregjének Az egymillió darabos puzzle címmel megjelent könyve.

Otthon a puzzle-t a legtöbben a szélein kezdjük. Megkeressük a többitől legkönnyebben megkülönböztethető darabokat és összeállítjuk belőle a majdani kép peremét. Ezzel rögtön keretek közé is szorítjuk magunkat, a szigorú négyszögformát kirajzoló, elvágólagos darabkák meghatározzák, milyen és mekkora képet fogunk kapni a munka végén.

Ami egy fix darabszámú készletnél még jó stratégia is lehet, hírnévépítésnél messze nem az. A másoktól készen kapott sarkok és élek elfogadásával megnehezítjük a dolgunkat, hogy egyedit alkossunk. A hírnév építését már csak emiatt is belülről kell kezdeni, az alapvető értékeinknél. Munka közben aztán szisztematikusan új és új dolgokat illesztve hozzájuk.

A FERLING alapítójának legújabb könyve római mozaikokból, beszédek jegyzetlapjaiból, celebek letépett ruhafoszlányaiból és a Sagrada Família soha a helyükre nem kerülő tégláiból rakosgatja össze a világegyetem-komplexitású nagy képet. A színes történelmi, kulturális és persze kommunikációs példák mögül pedig kirajzolódnak a PR legfontosabb jelenlegi trendjei a storytellingtől a közösségi oldalakon át az employer brandingig. Helyenként részletekbe menő szakmai útmutatásokkal, másutt inspiráló gondolatokkal alátámasztva fejti ki a szerző ügynökségvezetőként már több mint három évtizede képviselt filozófiáját. A puzzle-darabokból – ezúttal egymilliónál valamivel kevesebből – pedig egy olyan olvasmányos könyv áll össze, ami a rutinos szakmabelieknek, pályakezdő fiataloknak és abszolút kívülállóknak is érdekes és tanulságos olvasmány.

A Ki ne szeretné, hogy utcát nevezzenek el róla? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Persze jogosan merülhet fel a kérdés, pontosan mit is árul el rólunk az, hogy mely szereplőket érezzük közel magunkhoz egy-egy történet során. Személyes tapasztalatom, hogy a kedvenc sorozatomból, amit már többször újranéztem az évek során nem mindig ugyanazok a karakterek fognak meg, sőt van, hogy olyan szereplővel kezdek el sorsazonosságot érezni, akit korábban egyáltalán nem is kedveltem. Az, hogy mely történetek, mely szereplők kerülnek hozzánk közel sokat megmutat arról, aktuálisan hányadán is állunk magunkkal. Kérdés: miként fordíthatjuk ez a javunkra? Hogyan inspirálódhatunk a könyvekből, filmekből, ha éppen elakadtunk a karrierünkben vagy az életünk egy pontján? Mutatjuk! 

A történeteknek bizony ereje van 

Ha önismereti kérdésekről kezdünk el beszélni, akkor jó ha tudjuk, hogy a tanácsokkal, ötletekkel, motivációs üzenetekkel Dunát lehetne rekeszteni. Amikor szóba kerül az önismeret, akkor mindenki egy nagyon rögös, nagyon hosszadalmas, kihívásokkal teli utat képzel maga elé, s valahol persze ez igaz is, hiszen megtalálni magunkat nem mindig könnyű, de ki mondta, hogy ezt nem lehet akár játékossá vagy élvezetessé tenni? A saját sorsunk kovácsai mi magunk vagyunk, s ahogy azt már egy korábbi cikkemben is említettem, gyakran az álmaink megvalósításának egyetlen akadályai saját magunk vagyunk, éppen ezért nem biztos, hogy árt az önismeret kérdését is más oldalról megközelíteni. A filmek és könyvek általi inspiráció azért lehet nagyon hasznos, mert játékossá teszik az önismereti folyamatot. Egy történet, egy karakter, egy szituáció által teljesen új oldalról ismerhetjük meg saját magunkat, egészen új felismeréseket kaphatunk, a történetek új nézőpontokat adhatnak nekünk. 

Mire gondolok pontosan? 

Mondok egy példát: Idén 31 éves leszek, de még mindig az egyik kedvenc könyv/film sorozatom a Harry Potter. Annak idején, amikor a könyvek és a filmek megjelentek a magyar piacon pontosan egyidős voltam a főbb karakterekkel, ezáltal együtt is nőttem fel velük. Bár az ő varázslatos világukban számos mágikus problémával kellett megharcolniuk, de ha figyelmesen olvastunk a sorok között, akkor rengeteg olyan hétköznapi gonddal is szembesültünk, ami nekünk “mugliknak” jelent kihívást. Problémák a szülőkkel, baráti kapcsolatok, harc a rendszer ellen, a hogyan tovább kérdése, mi leszek, ha nagy leszek és még sorolhatnám. A Harry Potter könyvek által jöttem rá, hogy a gyerekkoromban kötött barátságok mennyire fontosak, ezek azok a kapcsolódások, amik életem végéig elkísérnek majd azt hiszem. 

Oké, de hogy jön ez a karrierhez? 

Jogos a kérdés, de máris megválaszolom. A Harry Potter könyveknek köszönhetem azt, hogy elhittem: meg tudom valósítani az álmaimat. Azt hiszem Ron Weasly egyik jelenete inspirált a leginkább, amikor a kis vörös fiú az első kviddics mérkőzésére készült és attól rettegett elbukik. Akkor Harry titokban bájitalt adott neki, elhitette vele, hogy a bájital hatására teljesített kiválóan, pedig valójában semmit nem kapott. Placebo volt az egész, Ron mégis hinni kezdett magában. Mi ebből a tanulság? Természetes a hit. Az önmagunkba vetett hit és az, mások bíznak bennünk. Fontos, hogy elsősorban saját magunkról elhiggyük, képesek vagyunk rá. Képesek vagyunk előrelépni a karrierünkben, képesek vagyunk akár egy egészen más utat választani, de egyáltalán nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy mások, a család, a barátok biztatnak és támogatnak minket az álmaink megvalósításában.

Milyen történeteket válasszunk? 

A fenti sorokkal senkit sem arra szeretnék kötelezni, hogy akkor csapja fel a Harry Potter könyveket és kizárólag abból merítsen ihletet. Dehogy, ez csupán a személyes tapasztalásom, ráadásul sok egyéb más könyv és film és adott már nekem olyan válaszokat, amik alapjaiban változtatták meg a nézőpontomat. Dan Millman: A békés harcos útja példának okán máig olyan könyv/film, amit a nehezebb időszakaimban előveszek, de az Ízek, imák, szerelmek is rengeteg nehézségen segített már át, adott löketet egy-egy döntés meghozatalában. Az, hogy milyen jellegű történet a legmegfelelőbb a számunkra nagyban függ attól is, hogy aktuálisan mi az elakadásunk tárgya. Ha a karrierünk kapcsán elbizonytalanodtunk, akkor érdemes lehet magunknak néhány egyszerű kérdést feltenni, úgymint:

„Mire keressük a választ? Az okoz nehézséget, hogy megtaláljuk, miben lehetnénk jók, vagy éppen félünk kilépni a taposómalomból és netán karriert váltani?”

A jól megfogalmazott kérdésekből lesznek a jó válaszok 

Ahogy sikerült a kérdések által leszűkítenünk mi is a saját problémánk, máris neki állhatunk a témába vágó műveket keresni. Ha szívesen olvasunk, merülünk el hosszabb távon is egy-egy történetben, akkor érdemes ezt az opciót választani, azonban ha nem vagyunk valódi könyvmolyok, akkor a filmnézés kiváló alternatívát jelenthet. A lényeg, hogy mindkét esetben figyeljünk az érzéseinkre, mit vált ki belőlünk egy-egy történet, hogyan reagálunk a karakterek cselekedeteire, bele tudjuk-e képzelni magunkat az adott szituációba, mi hogyan reagálnánk. Mélyüljünk el bátran, adjuk át magunknak a sztorinak, hiszen a végén a jól megfogalmazott kérdéseinkből, nagyszerű válaszok születhetnek. 

Szerző: Gerber Petra 
Fotó: Envato

A Így segíthetnek a könyvek és a filmek, ha elakadtunk a karrierünkben  bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.