Egy ügyfélszolgálat esetében mindig lesz elégedetlen, agresszív ügyfél, az ellenőröknek sem örülnek sok helyen, a munkacsúcsok sok szakma szükségszerű velejárói. Ezt felismerve jelentek meg azok a szolgáltatások, amelyek a szervezetet és a munkatársakat segítik abban, hogy könnyebben küzdjenek meg a kikerülhetetlen, sőt sokszor előnyös stresszt okozó tényezőkkel.

A rezilienciát növelő tréningek az ilyen típusú szolgáltatásoknak talán a leginkább felkapott formái napjainkban. A kutatások felismerték ugyanis, hogy vannak olyan emberek, akik igazán nehéz körülményekkel is hatékonyan küzdenek meg, és ezek között az emberek között vannak bizonyos hasonlóságok. Ezeknek a hasonlóságoknak a gyűjtőfogalma lett a reziliencia kifejezése, a reziliencia tréning pedig a levont tanulságok átadásának a színtere.

Kitartás a nehéz környezetben is

A rezilienciával kapcsolatos kutatások azonban azt mutatják, hogy a rezilienciának van egy kevésbé etikus, sötét oldala. Sokszor előfordul, hogy egy rosszul működő szervezetben reziliens, magas stressztűrő képességgel rendelkező embereket keresnek a kiválasztás során, és/vagy a munkatársak rugalmas ellenálló képességét igyekeznek fejleszteni, ahelyett, hogy felszámolnák, minimalizálnák a problémás működést okozó tényezőket.

A legegyszerűbb példa: a szervezet ésszerűtlen mennyiségi és minőségi kihívásokat támaszt a munkavállalói felé, egyszerűen túl sokat vár el a munkatársaktól. Ilyen esetben a magas stressztűrő képesség és reziliencia a munkatársak ellen fordul, hiszen az ilyen tulajdonságokkal rendelkező munkatársak hosszabb ideig tartanak ki a nem megfelelő körülmények ellenére is. A probléma az, hogy ez a kitartás hosszú távon a munkatárs ellen fordul: a szervezet testi és lelki energiáinak túlhasználása valamilyen formában (fizikai megbetegedés, pszichoszomatikus megbetegedés, kiégés) végül biztosan megköveteli az árát.

Irreális célok üldözése

Egy másik probléma, hogy a reziliencia fogalmának az előtérbe kerülése azt sugallja, hogy a célok elérése leginkább attól függ, hogy egy adott személy mennyire tud megküzdeni a kihívásokkal. A siker és a kudarc ekkor teljesen egyéni felelősségé változik, miközben vannak olyan, az egyén számára nem befolyásolható körülmények, amelyek a siker elérését jelentősen nehezítik. A szakirodalomban ezt a jelenséget „hamis remény szindrómának” nevezték el, amikor egy személy annak ellenére tart ki a céljai mellett, hogy azoknak az elérése nem reális a számára. Ekkor a reziliencia részeit képző elemek -magabiztosság, mentális keménység, magas énhatékonyságba vetett hit- több kárt okoznak, mint amennyi előnnyel járnak.

Shackleton, a kedvelt példa és a történet egyéb értelmezései

Magyarországon is ismert sokak számára Ernest Shackleton csodálatos története, ami gyakran elhangzik vezetői tréningeken. Shackleton 1914. augusztus 4-én indította útjára a birodalmi transzantarktiszi expedíciót, amelynek célja az volt, hogy a Déli-sark érintésével átkeljen a teljes kontinensen. Az expedíció nem járt sikerrel: Shackleton hajóját a jég összeroppantotta, és ezt követően a legénység két éven át a túlélésért küzdött. Shackletont egyedülálló hite és kimagasló optimizmusa miatt felkapta a modern vezetéstudomány: példája lett a kitartásnak, a bátorságnak, az inspirációnak és a követők (beosztottak) iránt érzett felelősségvállalásnak.

Mahdiani és Ungar mutatnak rá nemrég megjelent tanulmányokban, hogy a Shackleton történetnek van azonban egy másik értelmezése is. A Shackletonnál alacsonyabb rezilienciával rendelkező vezető egyszerűen jóval korábban visszafordult volna, ezzel megóvva mind a hajót, mind a legénységet. Van egyfajta észlelési eltolódás ebben: a magas rezilienciával rendelkező személyek nagyszerű tettei egyértelműen pozitív keretben jelennek meg, viszont az alacsonyabb rezilienciával járó óvatosabb, de az adott helyzetben jobban illeszkedő döntések nem.

Táncolni a határokon

Félreértés ne essék, a legtöbb helyzetben a stressztűrő képesség és a reziliencia növelése pozitív következményekkel jár! Ebben a cikkben néhány olyan esetet mutattam be, amikor ez nem igaz. Ilyen például a kedvezőtlen körülmények ellenére való kitartás, az irreális célok üldözése irreális költségek mellett is, vagy éppen a lehetetlen körülmények között az egyéni felelősség implikálása.

Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI

Fotó: Envato

A Meddig érdemes kitartani? Avagy a magas sressztűrés sötét oldala bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Nem könnyű megszabadulni a problémától, de Carola Kleinschmidt biológus, a stresszmegelőzés szakértője, aki a témában könyvet is írt, lépésre vezet minket egyszerű gyakorlatokkal az öngondoskodás ismereteihez, a stressz elkerüléséhez, illetve megelőzéséhez.

Mint a Karriere.at cikkéből kiderül, a szerző nem sokra tartja az olyan fogadalmakat, mint a „mostantól kevésbé görcsösen fogok élni”, sokkal inkább arra hívja fel a figyelmet, hogyan lehetséges boldogan elkezdeni például egy új esztendőt: azt a kérdést kell feltennünk magunknak, mi volt jó az előző 12 hónapban, miből szeretnénk többet magunknak. Ha ezt aztán feljegyezzük és időpontokat, határidőket határozunk meg a magunk számára, ezáltal pedig olyan időtöltéseket írunk a naptárba, melyeket várunk, így is stresszmentesebbé varázsolva az addig eltelő szürkébb órákat, napokat. A lényeg, hogy mindenképp arra irányítsuk a figyelmünket, amit többször vagy jobban szeretnénk az életünkben.

Amennyiben viszont mégis ragaszkodunk a hagyományos, nagyon határozott és sok esetben szigorú fogadalmakhoz, fontos, hogy ezekben is inkább azt döntsük el, mi az, amit elvárunk magunktól. Például a „szeretnék kevésbé stresszesen élni” így átalakulhat „szeretném kevésbé túlterhelni magam a munkában” gondolattá. A következő lépésben aztán arra kell fókuszálnunk, miképpen tudjuk elérni az adott célt. Minél konkrétabbak ezek a törekvések, annál jobb. Például kitalálhatjuk, hogy minden második napon fél órát csak magunkra szánunk, hétvégente mondjuk kettőt is. Ha lebeszéljük ezt a környezetünkkel és mindenki partner benne, máris van egy kis játékterünk a stresszkezeléshez.

Egyáltalán miért része ennyire a mindennapjainknak a stressz?

Carola Kleinschmidt szerint könnyű megkülönböztetni a kétféle stresszt. Az egészségtelen verziója általában akkor ér minket, ha rágörcsölünk egy cél elérésére, a kimenetelben azonban bizonytalanok vagyunk. Ilyenkor minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elvégezzük a feladatot, azonban nincs igazi megkönnyebbülés a végén. Az egészséges stressz ezzel ellentétben azt jelenti, hogy aktívnak és ébernek érezzük magunkat, amiért van egy célunk, melynek érdekében ugyan meg kell erőltetnünk magukat, de nagy a valószínűsége a sikernek. Ezután eltölthet minket a büszkeség, ami erőt is ad a következő kihíváshoz.

Mit jelent „egészségesen dolgozni”?

A szakember erre azt mondja, az egészséges munka az, mely során olyan feladatokat kapunk, amiket képességeink szerint jól el tudunk végezni. Melyek igénybe vesznek, de nem kell hozzá túlerőltetni magunkat. Ideális esetben a munkavállaló maga dönthet arról, milyen pontosan kell elvégezni a dolgát. A túlzott elvárások és nagyon szigorú szabályok gyakran vezetnek stresszhez. Ahhoz, hogy jól és stresszmentesen végezhessük a munkánkat, jó csapatra és olyan főnökre van szükség, aki konkrét elképzeléseit megosztja velünk, hogy tudjuk, egy feladat mikor tekinthető elvégzettnek. Amennyiben mindehhez még jó fizetés is társul, a meló egészségesnek mondható.

Fotó: Envato

Szerző: T.M.

A Nagy a munkahelyi stressz? Így lazíthatsz a szorításán – öngondoskodási tippek a mindennapokra bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.