Kétgyermekes édesanyaként tudom, az oktatási intézményekben általános szabály, hogy köhögő, tüsszögő, lázas gyereket nem küldünk az egészségesek közé. Minimum orvosnál kötünk ki, aki, ha ártalmatlannak ítéli meg a tüneteket, akkor küldi a gyermeket a dolgára. Más különben otthon a helye, gyógyuljon.

Mi felnőttek azonban már egészen másképp értelmezzük a tüneteket és a betegséget is.

Tüsszögve, köhögve és trombitálva is meló?!

A gyerekek óvodában, iskolában vannak, a szülők dolgoznak. Az általános felállást bonyolíthatja, hogy a közösségbe járás során hazavihetünk fertőzéseket és egymást lebetegíthetjük. Amikor érezhetővé vagy akár láthatóvá válnak a tünetek, a gyerekekkel doktorhoz sietünk. Felnőttként pontosan ugyanolyan cefetül érezhetjük magunkat, mint a beteg gyermekünk, mégsem keressük fel az orvosunkat.

Betegen is a „fronton”

Egy Profession.hu által lebonyolított 2014-es felmérésből az derült ki, hogy a munkavállók több mint fele betegen is bejár dolgozni és nem vesz ki emiatt betegszabadságot.

A kutatás adatai szerint a munkavállalók 57 %-a sosem vett ki betegszabadságot, 33 %-uk pedig a gyógyulásra maximum egy hetet adott magának. A nők nagyobb arányban dolgoznak akkor is, ha betegek. 

A „fronton maradt hős” nem is az

Arról is megkérdezték a válaszadókat, hogy mit szólnak ahhoz, ha egy munkatársuk betegen megy be dolgozni? A válaszadók 43 %-a egyáltalán nem örült az ilyen kolléga jelenlétének. Azonban ambivalencia van a rendszerben, ugyanis a munkáltatók sem díjazzák, ha betegen dolgozik egy alkalmazottjuk, ugyanakkor sok esetben nem megoldható a helyettesítés: marad a betegen dolgozás.

Miért maradjon otthon az, aki beteg?

Talán nem is érdemelne egy sort sem ez a kérdés, hiszen aki beteg, az nem érzi jól magát. Ezentúl még terjesztheti is a betegséget, amely egy cég életében komoly veszélyt hordoz magában. De betegen azért sem kellene dolgozni, mert nemcsak nem érezzük jól magunkat, de mindez kihatással van a tevékenységeinkre is. Nagyobb eséllyel hibázunk, nem tudunk megfelelően koncentrálni, a türelmetlenségünk az egekbe emelkedhet és esztétikailag sem emeljük a munkahelyi környezet látványát.

Miért dolgozunk mégis betegen?

A legfőbb indok persze a pénzben, valamint a munkahely megtartásában keresendő. Nagy nyomásnak vagyunk kitéve a magas munkahelyi elvárások miatt. A tartósan fennálló stressz csak tovább ronthatja a tüneteket, azonban a létbizonytalanság úrrá lehet rajtunk, ezért inkább félholt állapotban is a munkát választjuk a pihenés/gyógyulás helyett. No, de mielőtt siratni kezdenénk magunkat, álljunk csak meg!

Nem minden vezető hajcsár és ha fontos a csapata teljesítménye, akkor figyelembe veszi, ha valamelyik munkatársa nincs jól. Mindenki érdekében az a legjobb megoldás, ha pihenőre küldi a beteget és reméli a mielőbbi felépülést. 

Munkavállalói oldalról pedig azt kell megfontolni, hogy a tüsszögést megfázás, influenza vagy allergia okozza-e. Ha a tünetek csak ránk nézve kellemetlenek, de nem fertőzik meg a többieket, akkor felesleges otthon maradni, de más esetben érdemes fontolóra venni. Azt pedig véssük az eszünkbe, hogy a megfázás sem olyan betegség, amely nem fertőz. Vagyis arra ne hivatkozzunk, hogy ez csak egy kis nátha, nem tudjuk átadni. De! Vírusok okozzák a bajt és bizony mást is lebetegíthetünk.

A kínzó tüneteket megélni sem jó, hát még a munkahelyen kínlódni azokkal. Inkább válasszuk az otthoni, gyors felépülést, mint a többieket is lefertőző, munka hőseként dolgozó, akár szövődményekkel és a gyógyulás elnyúlásával járó magánakciót.

Szerző: Rónai Márta

A Mártír vagy mással nem törődő, aki betegen megy be dolgozni? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.