Saját példámat tudom felhozni. Sosem dohányoztam, mégis volt valami vonzó ebben a káros szenvedélyben. Nem a cigaretta márkája, nem is a dohányfüst. Sokkal inkább az tetszett, hogy ez egy csoportos tevékenységgé nőtte ki magát a munkahelyemen. Nem mondom, hogy egyedül nem voltak képesek elszívni azt a cigarettát, de ha csak tehették, összevárták egymást. Sok esetben ez a csoportos tevékenység mély beszélgetésekkel, nevetéssel vagy épp sírással volt fűszerezve. Én, a passzív dohányos meg maradtam magamra. Egészen addig, amíg nem csatlakoztam a dohányosokhoz. Dohányzás nélkül is részese szerettem volna lenni annak a titkos kis csevejnek. Nem bántam meg, akkor sem, ha füstös lett a ruhám.

Munkahelyi stressz

Folyamatos stressz ér bennünket, amelyeket teljes mértékben lehetetlen kiiktatni az életünkből. Annak minimalizálására kell mindenkinek megtalálnia a hatékony módszerét, mert ha nem, akkor olyat tehetünk, ami (negatívan) kihat az egészségünkre: alkohol, túlzásba vitt evés, drog vagy cigaretta.

Függő játszma

A dohányzás káros szenvedély, vagyis függőség. Nemcsak a nikotin teszi az embert a rabjává, hanem az az érzés, amelyet a cigarettázáshoz fűz. Azaz nemcsak a szokáshoz is ragaszkodunk.

Naná, hogy jobb lenne nélküle, mint vele, azonban amilyen könnyű rákapni, annyira nehéz megszabadulni attól. Még akkor sem vagyunk képesek letenni végleg a bűzrudat, ha tisztában vagyunk azzal, hogy évente milliók halálát okozza.

Munkahelyi stressz + függő játszma = ?

A munkahely nem a csend, nyugalom és béke helyszíne. Persze lehet(ne) az, de nem azért kapjuk a fizetést, hogy a csendet és a nyugalmat élvezzük. Határidőre kell feladatokat megoldanunk, a több, együtt dolgozó ember nagyobb konfliktusforrás lehetőségét tartogatja és akkor még nem is beszéltünk a főnökökről. Aztán a munkahelyünkre magunkkal cipelhetjük a magánéleti vagy anyagi problémáinkat. A stressztől való megszabadulás reményében pedig elvonulunk pöfékelni. Az egyik ok tehát pontosan ez, amiért a munkahelyen is dohányzunk.

Ugyanakkor tekinthető kis csoportos tevékenységnek is, azaz a társas kapcsolatok ápolásában segíthet. A dohányosok egy csapatot alkotnak, az összetartozás élményét adhatja még akkor is, ha a dohányzáson kívül más kapcsolatot nem ápolnak a dolgozók.

Arról nem is beszélve, hogy amíg a munkavállaló elvonul a maga „sok plusz egy” cigarettáját elszívni, addig az a kellemes érzése támadhat, hogy időt szán saját magára. Ha csak néhány percre, de megszabadulhat a terhektől, szabályoktól, kötöttségektől.

Stresszes állapotban nem vagyunk egyensúlyban, mert valami annyira hat ránk, hogy minden mástól elveszi a figyelmünket. A cél tehát a balansz visszaállítása, vagyis kellően lehiggadjunk. Egy ideig talán uralkodni tudunk a stressz felett, de ha ezt tartósan kell képviselnünk, akkor belefáradunk. Kell valami, ami lenyugtat. Sokak számára a legelérhetőbb módja ennek a cigaretta.

A munkahelyi stressz és a dohányzás dupla atombomba az egészség ellen. Ugyanakkor a leszokás legalább olyan stresszfaktor.

Joga van, de jobb lenne, ha letenné

Egy munkavállalótól sem lehet megvonni a dohányzást, de arra már lehet motiválni, hogy letegye a cigarettát. Könnyű annak papolni erről, aki sosem dohányzott, de azt még a legtöbb dohányos is úgy gondolja, hogy árt az egészségének és meg kellene szabadulni a káros szenvedélyétől. Még akkor is, ha a cigarettát szívók teljesen elkülönülnek, amíg elszívják a dohányterméket, hatással vannak a többi, passzív dohányosra. Az egész munkaközösséget érintő pszichoszociális kockázatot hordoz a munkahelyi dohányzás, ezért a leszokás támogatása is közös érdek.

Tudományosan nézve

A munkahelyi stressz hatással lehet a dohányzási szokásokra, mivel a cigaretta elszívása enyhítheti a feszültséget. Azt azonban egy kutatásban taglalták, hogy a munkahelyi stressz hogyan befolyásolja a dohányzásról való leszokást. Azt találták, hogy sok idős, aki fiatalként dohányzott, leszokott. Ettől függetlenül a dohányosok száma magas, de életük során nagyban módosulhat a dohányzás mértéke. Aki viszont 22 éves koráig nem dohányzott, az szinte biztos, hogy aztán sem teszi. Aki azonban korábban cigizett, az később visszaeshet.

Egy másik tanulmányban a leszokást, mint stresszfaktor vizsgálták. A cigarettázás káros az egészségre és ezzel mindenki tisztában van. A dohányzásról leszokás pedig jót tesz az egészségnek. Azonban a leszokás nehéz és ha az nem jár sikerrel, újabb stresszt vált ki. 488.417 résztvevő adatait elemezték. A vizsgált személyek 78%-a vallotta magát stresszesnek, akik sikeresen elhagyták a káros szenvedélyt 73%-uk számolt be stresszről. Akik kudarcot vallottak a leszokással 83%-ban panaszkodtak stresszre. Vagyis a kudarcot vallott leszokás még nagyobb stresszfaktort jelent a dohányosok számára.

Szerző: Rónai Márta

A Munkahelyi stressz és a dohányzás bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Nem arról van szó, hogy felülbírálná egyik dolgozó a másik egészséghez való hozzáállást. Sokkal inkább az időre, a munkára, a hatékony munkára kihegyezett ez. Teljesen normális, hogy a munkavállalóknak joga van szüneteket tartani. Az étkezések, a természetes szükségletek kielégítése nem kíván magyarázatot, de a dohányzásra szánt idő már igen.

A cigarettázás nemcsak azért szúrhatja azok szemét, akik nem élnek ezzel a káros szenvedéllyel, mert féltik a maguk egészségét, hanem úgy érzik és tapasztalják, hogy a munkára fordított időből többet lecsípnek azok, akik füstölnek.

Nem tilos, de nem biztos, hogy lehet

A dohányzáshoz való hozzáállás egyéni igény, azt betiltani nem lehet, azonban a munkaadó rendelkezhet annak szabályozásáról. Azt nem árt tudni, hogy a munkaadó nem tilthatja meg, hogy alkalmazottja dohányozzon vagy sem, annyit azonban tehet, hogy a nem cigarettázó alkalmazottakat megkímélje a füstöléstől. Lehetőség van nem dohányzó munkahellyé nyilvánítani a helyet. Ebben az esetben nem tiltott senki számára sem a dohányzás, csak annak a munkahely területén nem hódolhat. Létezik ennél kevésbé drasztikus megoldás is, ha egy olyan helyet biztosít füstölő alkalmazottjainak, amely nyílt légterű és ahová el tudnak különülni azoktól, akik nem élnek ezzel, kivéve ahol nincs ilyen terület vagy a dohányzás eleve tilos (például oktatási intézmények).

Füstös elvonulás

Az meghatározott, hogy a 6 órát meghaladó munka során napi 20 perc munkaközi szünet jár az alkalmazottaknak, 9 órán túli munkavégzés esetében ez 45 percet jelent. Csakhogy ez dohányzóra, nem dohányzóra egyöntetűen vonatkozik. A nagy dohányosok számára ez nem elegendő és általában sokkal többször járnak szünetre. Még, ha igyekeznek gyorsan hozzájutni a nikotinmennyiséghez, maga a cigarettázás egy folyamat és azzal is számolni kell, hogy a dohányzásra kijelölt hely nem a munkaterület szomszédjában van. 

Kimondottan cigarettázásra megjelölt szünet nincs a Munka Törvénykönyvében és a kiszabott munkaközi szünetet sem akkor használja ki a munkavállaló, amikor kedve van. A munkát 3 vagy 6 óra múlva lehet megtörni egy szünettel. Ez a szabályozás merevnek tűnik, de jól tudjuk, hogy a valóságban és a gyakorlatban egészen máshogy is működhet. Ennek kulcsfigurája a munkáltató, aki a meghatározott szünet keretét több részletben is kiadhatja dolgozóinak. A lényeg, hogy kijöjjön a matek, azaz a 20 vagy 45 perc.

Égető számok

Egy lengyel kutatásban dohányzó és nem dohányzó dolgozókat kérdeztek meg a dohányzás kockázatairól, a céggel szembeni elvárásokról. Az anionim válaszadók adataiból kiderült, hogy mennyien dohányoznak és az is, hogy annak hosszú távú hatásától tartanak. A cigarettát szívó és egyáltalán nem cigiző munkatársak is úgy vélték, hogy a munkaadó feladata megvédeni a nem dohányzókat a füsttől. Ugyanakkor a cigit szívó dolgozók leszoktatásban is segíteni kellene a munkáltatóknak (válaszaik szerint). A dohányosok több, mint 10 százaléka vélte szinte támadásnak azt, ha a dohányzásról, mint káros szenvedélyről beszéltek nekik. Még akkor is, ha tervben van a leszokás.

Szerző: Rónai Márta

A A dohányzóknak több szünet ‘jár’? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.