Hollywoodban számos tehetséges színész van, de sokan újra és újra besorolódnak ugyanolyan típusú karakterek eljátszásába, vagy azért, mert annyira jól tudnak egy bizonyos személyiséget sugározni, vagy azért, mert egy adott karaktert kiemelkedően alakítanak.

 Betöltés ...

Ha ezekre a színészekre gondolunk, talán a legtöbb embernek Adam Sandler jut eszébe, aki minden egyes filmjében egy infantilis felnőttet, vagy ha úgy tetszik, egy felnőtt testbe zárt gyereket alakít. A gyerekes viselkedésű felnőtt szerepe elsőként a Billy Madison – A dilidiák című, a nézők többsége szerint borzalmasan rossz filmben találta meg. Innentől kezdve nem tudott kiszabadulni a karakterből, valószínűleg nem is akart. Némi árnyalat különbség mindig van a filmjeiben, lehet félénk, jószívű, lusta, vagy rosszindulatú de a komikum forrása mindig az, hogy a karaktere éretlen és gyerekes. Nézd meg az Apafejtől a Nagyfiúkig bármelyik filmjét, ez az a szerep, ami a legjobban illik hozzá. 

Van amikor egy kultuszfilm, vagy sorozat ejt csapdába egy karriert, erről tudna mesélni a Harry Potter, vagy a Csillagok Háborúja főszereplője is. Daniel Radcliffe 2001 és 2010 között nyolc filmben alakította a népszerű gyermekirodalmi karaktert, Harry Pottert. De amióta Radcliffe eljátszotta a varázslótanoncot, nehezen tudja elhitetni a közönséggel, hogy ő valójában más szerepekre is alkalmas. Bár a Potter-filmek óta is voltak szerepei, Radcliffe még mindig nehezen rázza le magáról az ikonikus szerepet, valószínűleg azért, mert a közönsége a Harry Potter és a bölcsek köve óta együtt nőtt fel vele. 

Hasonló problémákkal küzdött a Csillagok háborúja Luke Skywalker-e, Mark Hamill is. 2001-ben a Der Stern című német magazinban arra kérdésre, hogy ártott-e a karrierjének Luke Skywalker, a következőt válaszolta:

“Bizony, voltak problémáim, mert mindenki az akcióhős szerepével azonosított. Amikor kicsit később New Yorkban, a Broadwayen elfogadtam az Elefántember című színdarab főszerepét, senki sem hitte, hogy megbirkózom vele. Azonban a premier után dicsértek a kritikusok és újabb előadásokra is kaptam ajánlatokat. Igaz, a színházigazgatóimnak furcsa volt, hogy mindig voltak olyan nézőink is, akiknek fénykard világított az oldalán.”

És hogy ne csak férfiakat említsünk, itt van mindjárt Michelle Rodriguez, aki az ügyeletes „kemény csaj”. A Girlfight című filmben nyújtott szerepe óta Michelle-nél csörög a telefon, ha valaki a hollywoodi filmesek közül hasonló karaktert keres. Amikor éppen nem bokszol, akkor illegális utcai autóversenyeken száguldozik és rugdossa seggbe az embereket a Halálos iramban filmekben, vagy gyilkos erejét engedi szabadjára a a Machete filmekben. Karaktere nem túl bonyolult, mindenben az ellentéte a hagyományos női karaktereknek, nem érdekli a divat és nem bocsátkozik felesleges beszélgetésekbe. 

Ha egyszer beskatulyázzák, akkor még az olyan sokoldalú, kiváló művészeknek is nehéz kizökkentenie a karrierjét a megszokott kerékvágásból, mint Benedict Cumberbatch, aki a Sherlock című filmben játszott szerepe óta a rendezők kedvence lett, ha meg nem értett szociopata zsenit keresnek. A Sherlock karaktert hozza a Doctor Strange-ben is, ahol egy világhírű idegsebészt alakít. Még akkor is, amikor olyan valós személyeket alakít, mint Alan Turing a Kódjátszmában vagy Julian Assange A Wiki-leaks botrányban, karaktere úgy van megírva és megrendezve, hogy önelégült, gúnyos zseniként viselkedjen. 

Visszatérve a színésznőkre, végül nem mehetünk el szó nélkül a mindig a „szexi és kegyetlen” karakter királynője, Angelina Jolie mellett sem. Játsszon szexi bérgyilkosnőt, szexi kémnőt, vagy szexi kalandornőt, ő pontosan eltervezett módon, profin és jéghideg fejjel cselekszik és hullákat, valamint összetört férfi-szíveket hagy maga után. Ha egy rendezőnek olyan főszereplőnőre van szüksége, aki úgy tud lőni, hogy közben jól néz ki, Jolie-ra esik a választása. Először a Lara Croft: Tomb Raider franchise-ban mutatta meg ezt a karaktert, amit tovább csiszolt olyan filmekben is, mint a Mr. és Mrs. Smith, a Salt ügynök és Wanted.

Szerző: K.T.