Dohányzók és nem dohányzók között örök lehet az ellentét, főleg, ha egy helyen, összezárva kell tartózkodniuk. Ma már sehol nem kell eltűrni a passzív dohányosnak a dohányfüstöt, hiszen az a kijelölt helyeken történhet meg, ha nem tilos. Mi a helyzet a munkahelyi dohányzással?
Nem arról van szó, hogy felülbírálná egyik dolgozó a másik egészséghez való hozzáállást. Sokkal inkább az időre, a munkára, a hatékony munkára kihegyezett ez. Teljesen normális, hogy a munkavállalóknak joga van szüneteket tartani. Az étkezések, a természetes szükségletek kielégítése nem kíván magyarázatot, de a dohányzásra szánt idő már igen.
A cigarettázás nemcsak azért szúrhatja azok szemét, akik nem élnek ezzel a káros szenvedéllyel, mert féltik a maguk egészségét, hanem úgy érzik és tapasztalják, hogy a munkára fordított időből többet lecsípnek azok, akik füstölnek.
Nem tilos, de nem biztos, hogy lehet
A dohányzáshoz való hozzáállás egyéni igény, azt betiltani nem lehet, azonban a munkaadó rendelkezhet annak szabályozásáról. Azt nem árt tudni, hogy a munkaadó nem tilthatja meg, hogy alkalmazottja dohányozzon vagy sem, annyit azonban tehet, hogy a nem cigarettázó alkalmazottakat megkímélje a füstöléstől. Lehetőség van nem dohányzó munkahellyé nyilvánítani a helyet. Ebben az esetben nem tiltott senki számára sem a dohányzás, csak annak a munkahely területén nem hódolhat. Létezik ennél kevésbé drasztikus megoldás is, ha egy olyan helyet biztosít füstölő alkalmazottjainak, amely nyílt légterű és ahová el tudnak különülni azoktól, akik nem élnek ezzel, kivéve ahol nincs ilyen terület vagy a dohányzás eleve tilos (például oktatási intézmények).
Füstös elvonulás
Az meghatározott, hogy a 6 órát meghaladó munka során napi 20 perc munkaközi szünet jár az alkalmazottaknak, 9 órán túli munkavégzés esetében ez 45 percet jelent. Csakhogy ez dohányzóra, nem dohányzóra egyöntetűen vonatkozik. A nagy dohányosok számára ez nem elegendő és általában sokkal többször járnak szünetre. Még, ha igyekeznek gyorsan hozzájutni a nikotinmennyiséghez, maga a cigarettázás egy folyamat és azzal is számolni kell, hogy a dohányzásra kijelölt hely nem a munkaterület szomszédjában van.
Kimondottan cigarettázásra megjelölt szünet nincs a Munka Törvénykönyvében és a kiszabott munkaközi szünetet sem akkor használja ki a munkavállaló, amikor kedve van. A munkát 3 vagy 6 óra múlva lehet megtörni egy szünettel. Ez a szabályozás merevnek tűnik, de jól tudjuk, hogy a valóságban és a gyakorlatban egészen máshogy is működhet. Ennek kulcsfigurája a munkáltató, aki a meghatározott szünet keretét több részletben is kiadhatja dolgozóinak. A lényeg, hogy kijöjjön a matek, azaz a 20 vagy 45 perc.
Égető számok
Egy lengyel kutatásban dohányzó és nem dohányzó dolgozókat kérdeztek meg a dohányzás kockázatairól, a céggel szembeni elvárásokról. Az anionim válaszadók adataiból kiderült, hogy mennyien dohányoznak és az is, hogy annak hosszú távú hatásától tartanak. A cigarettát szívó és egyáltalán nem cigiző munkatársak is úgy vélték, hogy a munkaadó feladata megvédeni a nem dohányzókat a füsttől. Ugyanakkor a cigit szívó dolgozók leszoktatásban is segíteni kellene a munkáltatóknak (válaszaik szerint). A dohányosok több, mint 10 százaléka vélte szinte támadásnak azt, ha a dohányzásról, mint káros szenvedélyről beszéltek nekik. Még akkor is, ha tervben van a leszokás.
Szerző: Rónai Márta