A kreativitási szorongás skálája

A kreativitási szorongás fogalma Ian Lyons (Georgetown Egyetem) kutatójának nevéhez fűződik, aki az emberek számoktól való félelmét vizsgálta. Köztudott, hogy a matematikát sokan nehezebbnek, megterhelőbbnek tartják más tudományokhoz képest. Ezt a félelmet vizsgálva dolgozta ki a washingtoni kutatócsoport a matematikai szorongási skálát, illetve vizsgálták a félelmek okait és következményeit.

Megállapították, hogy a fokozott szorongás csökkenti a teljesítményt, és visszatartja az embereket attól, hogy olyan lépéseket tegyenek, amelyek javíthatják teljesítményüket.

A Lyons egyik végzős hallgatója, Richard Daker kezdte vizsgálni, hogy az alkotói folyamattal kapcsolatos félelmek hogyan befolyásolják az emberek eredeti és innovatív gondolkodási képességét. Lyons és Adam Green kreativitáskutatók kidolgoztak egy pszichológiai skálát, és arra kérték a kutatásban résztvevőket, hogy értékeljenek különféle, számukra szorongást keltő helyzetet, jelölve a megélt szorongás mértékét 0-tól (egyáltalán nem) 4-ig (nagyon).

Az alanyok a következő helyzeteket nevezték meg:

• Kreatív megoldást kell találni egy problémára
• Egyedülálló módon kell létrehozni valamit
• Újszerűen kell gondolkodni valamiről
• Improvizálni kell

Összehasonlításképpen a résztvevőknek értékelniük kellett a szorongást, amelyet olyan helyzetekben éreztek, ahol nem volt szükség kreativitásra:

• Pontosan úgy kell megoldania a problémát, ahogyan megtanították erre
• Pontosan követni kell egy már bevált módszert
• Előre rögzített rendszer szerint kell gondolkodni
• Gondosan követni kell az utasításokat

Daker megállapította, hogy az embereknek az eredeti gondolkodást és rögtönzést igénylő feladatokkal kapcsolatos aggodalmai általában korrelálnak egymással. Tehát, ha valaki a rögtönzést stresszesnek találta, nagyobb valószínűséggel szorongott attól is, ha újszerű perspektívából kellett gondolkodnia, vagy a probléma megoldásának eredeti módját kellett keresnie.

A vizsgálat megállapította azt is, hogy a kreativitási szorongás különálló entitás, amelyet konkrét helyzetek váltanak ki, és nem emberek általános stresszszintjét tükrözik.

Az eredmények alapján elmondható – írja David Robson, az Intelligencia csapdája című könyv szerzője, , hogy a magas kreativitás-szorongású emberek ritkábban számoltak be jelentős eredményekről a képzőművészet, a zene, az írás, a dráma vagy a gasztronómia területén.

A bizonytalanság okozta stressz

Daker vizsgálata többek között Ross Anderson, az Inflexion oktatási tanácsadó cég vezető kutatójának érdeklődést is felkeltette, aki az említett skálával vizsgálta a tanárok járványra adott válaszait.

Anderson rámutat, hogy ebben a szakmában rugalmas gondolkodásra és improvizálásra van szükség szinte a nap minden percében. A járvány okozta kihívások – a beleértve a távoktatást – a végsőkig tesztelték ezeket a képességeket.

A tanárok körében készített felmérés, amit a 2020 tavaszi iskolabezárás idején készítettek megállapította, hogy a kreativitási szorongás előrejelzést adott a tanárok általános jóllétéről is. A nagyobb kreatív szorongással küzdő pedagógusnak általában sokkal nagyobb stresszt okozott ebben a bizonytalan időszakban az, hogy folyamatosan új és ötletes módszereket kellett kitalálniuk azért, hogy fenntartsák a diákok figyelmét.

Anderson kutatásai hangsúlyozzák azt is, hogy a kreativitási szorongás a hagyományos művészetek mellett számos egyéb munkahelyen is korlátozó tényező lehet.

A kezelés

Daker szerint energiaforrásként is lehet tekinteni a félelemmel vagy szorongással járó izgalomra. “A cél az, hogy a szorongás hasznos legyen számodra” – mondja.

Más kutatások azt találták, hogy a „kifejező írás” – amely során az érintett leírja a stresszes élmény előtt a kapcsolódó nehéz érzéseit – megnyugtathatja az idegeket, jó stratégia lehet a a kreativitásban is.

Hasznos lehet a kreatív gondolkodás gyakorlása olyan környezetben is, ahol nincs túl nagy tét – javasolja Daker.

Anderson szerint a kreatív szorongás csökkenthető, ugyanakkor valószínű, hogy a szorongás bizonyos szintje elkerülhetetlen a kreatív folyamatoknál – az újítás szükségszerűen magában hordozza az elutasítás és a kudarc kockázatát. De ha megtanulunk együtt élni a félelemmel, csodákra lehetünk képesek.

A A kreativitási szorongás skálája – hogyan legyünk innovatívak nyomás alatt? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

“A munka és a magánélet egyensúlya a modern munkavállaló szent grálja” – mondta Dr. Cortland Dahl a Centre for Healthy Minds szakértője a HRD-nek nyilatkozva.  

Évtizedek óta kutatják, hogy lehet megfelelni mind a munkában és a magánéletben úgy, hogy a mentális egészséget is fenntartsák. Manapság a fő kérdés az lett, hogy azok, akik otthoni munkát végeznek, hogy találhatják meg ezt az egyensúlyt a virtuális világ és az otthoni élet között.

„Az az előny, hogy képesek vagyunk könnyen összekapcsolódni a virtuális térben – annak ellenére, hogy egyre izoláltabban létezünk -, elhomályosíthatja a határt a munkaidő és a szabadidő között. A legmegterhelőbb érzés az, amikor úgy érezzük, hogy „a munkában élünk”.- mondja Dr. Dahl.

“Ahogy Dr. Richard Davidson, a Centre for Healthy Minds alapítója rámutat:

“az agy egy szokásgép. Az a szokása, hogy mintákat tanuljon … Ha ugyanazt a tevékenységet végezzük újra és újra, az agy áramköre megváltozik, hogy jobb legyen az adott tevékenységben. Minél több az ismétlődés, annál erősebbek lesznek ezek az áramkörök. Az agy tapasztalatból tanul. Rajtunk múlik, hogy eldöntsük, mire tanítsuk. Hagyhatjuk, hogy a körülöttünk lévő erők alakítsák a működését, vagy dönthetünk úgy, hogy az egészségre és kiegyensúlyozottabb életre fókuszálunk.”

A távmunkának megvannak az előnyei – és a legtöbb vállalkozás nem élte volna túl a jelenlegi válságot -, de káros hatással is lehet a pszichológiai egészségre, ha helytelenül műveljük.

Hogy védhetjük magunkat a távmunkában:

1. Hozzon létre otthon egy külön munkaterületet

“Ha nincs elég hely, használhatunk olyan tárgyakat, amik jelzik, hogy ez munkaterület”

• Tartson rendszeres szüneteket a nap folyamán

„Tudatosan időzítsük a munka és a pihenő hosszát. Akár meditálhatunk is a szünetekben.”

• Építsen be a napjába valódi mozgást

„Beépíthetünk kis sétákat, levegőzéseket a pihenőidőbe.”

• Keressen olyan örömforrásokat, amelyek nem kötődnek a munkához

„Az otthoni munkavégzés során könnyű belekerülni egy olyan rutinba, ahol közvetlenül a munkából megyünk aludni, majd ébredés után egyből dolgozni kezdünk.”

A Digital Ocean jelentése szerint a távmunkában dolgozók 82% -a úgy érzi, hogy „kiégett” – további 40% -uk azt állította, hogy több munkára kényszerülnek, mint az irodai kollégák.

A „Otthonról dolgozik” vagy a „munkájában él”? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Minden harmadik munkavállaló nagy valószínűséggel fel fog mondani a következő egy évben, miközben a cégek arra számítanak, hogy könnyebb lesz megtartani a kollégákat a jelenlegi gazdasági helyzetben – derül ki az EY 17 000 foglalkoztatott és közel 1600 munkaadó bevonásával készült nemzetközi felméréséből. A rugalmas munkavégzés feltételei is feszültséget keltenek a vezetők és az alkalmazottak között, az irodai dolgozók ugyanis csupán heti egyszer járnának be a cégükhöz.

Állást változtatna a következő egy évben a dolgozók 35 százaléka, miközben a munkáltatók közel kétharmada (58%) úgy gondolja, hogy a lassuló gazdasági növekedés hatására kevesebben mondanak majd fel – mutat rá az EY globális kutatása.

„A vállalatok jellemzően alábecsülik a kollégák lehetőségeit a munkaerőpiacon”

– hangsúlyozta Farkas Margit, az EY munkaerő- és emberi erőforrással foglalkozó területének partnere. A szakember hozzátette, hogy a dolgozók jólléte ma kritikusan fontos ahhoz, hogy a cégek kontrollálni tudják a fluktuációt. Ebben kulcsszerepe van a szervezeti kultúrának és az emberközpontú vezetésnek, amit akár rövid távon is eredményesen lehet fejleszteni. Azok ugyanis, akik érzik a megbecsülést és a bizalmat sokkal kisebb eséllyel fognak váltani.

A munkáltatók és a munkavállalók között azonban fontos kérdésekben hatalmas nézeteltérések vannak. Az EY felmérése szerint az alkalmazottak alig 54 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy a vezetők törődnek a beosztottjaikkal, miközben a döntéshozók 76 százaléka igaznak tekinti ezt az állítást. Hasonló a helyzet, ha azt nézzük, érzik-e a megbecsülést a dolgozók (64% vs 81%) vagy azt, nincsenek-e túlterhelve (61% vs 82%). A megkérdezett szervezetek vezetői tehát jelentősen jobbnak látják a helyzetet, mint ahogyan azt a kollégáik megélik.

A foglalkoztatók és a szellemi munkát végző alkalmazottak igényei a távmunkával kapcsolatban is merőben eltérnek. A munkavállalók fele (50%) maximum egy napot töltene az irodában egy héten, miközben a munkáltatók nagy része (47%) legalább heti két-három napot preferál.

„Továbbra is fennáll az a dilemma, hogy milyen mértékben befolyásolja a távoli munkavégzés a munkahelyi kapcsolatokat és a szervezeti kultúrát. Ma már azonban ismerjük azokat a jól strukturált megoldásokat, amik a legjobbat hozzák ki a hibrid munkavégzés lehetőségéből”

– tette hozzá Farkas Margit.

A rugalmas munkavégzés jelentőségének túlértékelése is kockázatot jelenthet a vállalatoknak, mivel a tehetséges szakemberek elcsábításához ennél többre van szükség. Tízből nyolc foglalkoztató (84%) szerint a flexibilis körülmények megkönnyítik a toborzást, de a munkavállalóknak alig kétharmada (63%) osztja ezt a véleményt.

A Munkahelyet váltana az alkalmazottak harmada, a vezetők pedig nem is sejtik bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A sorrendet olyan tényezők alapján állították fel, mint például a biztonság, a távmunka lehetősége, a levegőminőség és az infláció. Egy friss elemzés szerint

a norvég főváros, Oslo a világ legjobb városa a munka és a magánélet egyensúlya szempontjából.

A listát összeállító KISI nevű cég szerint a munka és a magánélet egyensúlya szempontjából legjobb hat város mind európai és egyetlen amerikai város sem került be az első tízbe.

Szempontok a munkában és a magánéletben

A rangsort olyan tényezők alapján állította fel, mint

a biztonság, az egészségügyi ellátás, a távmunka-lehetősége és a fizetett szülői szabadság napjainak száma.

A sorrend összeállításánál figyelembe vették a parkok és a szabadtéri kikapcsolódási lehetőségek számát, a levegőminőséget és az inflációt is.

Ezek alapján a 10 legjobb város sorrendje így alakult: Oslo, Bern, Helsinki, Zürich, Koppenhága, Genf, Ottawa, Sydney, Stuttgart és München. 

A lista első 30 városának közel egyharmadát németországi városok teszik ki. Az USA városai között a 32. helyen végzett Seattle bizonyult a legjobbnak, Budapest pedig az 54. helyen van.

De nézzük, hogy miért is lett Oslo a legjobb?

A KISI adatai szerint az oslói munkavállalók évente átlagosan 25 nap szabadságot vesznek ki, és akinek van gyermeke, az 20-30 nap fizetett szülői szabadságot is kaphat. A városban számos cég kínál lehetőséget a távmunkára, magas színvonalú az egészségügyi ellátás és nem utolsósorban mindenki számára elérhető. Oslo a levegő minősége terén is magas pontszámot ért el. Ehhez persze az is kell, hogy a közösségi közlekedés is kitűnő, minden ágazatot – metró, busz, villamos és komp – lefed a közös jegyrendszer, amely a vonaljeggyel korlátlan számú átszállást tesz lehetővé egy órán belül. 

Szerző: K.T.
Fotó: Envato

A Munka és magánélet egyensúlya – ez a 10 legjobb város a világon bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

Az őszinte, természetes nevetésről régóta tudjuk, hogy nagy szerepe van a lelki egészség megőrzésében, csökkenti a stresszt és pozitív változásokat idéz elő a szervezetünkben is. Arról azonban alig mond valamit a tudomány, hogy az irányított, öngerjesztett nevetés is képes-e előidézni ezeket a pozitív hatásokat. Pedig maga az elképzelés már a 90-es években megszületett, és mára hahota jóga vagy más néven nevető jóga formájában az egész világon elterjedt.

A módszer lényege, hogy a résztvevők kacagást kiváltó gyakorlatokat kombinálnak a jógából ismert légzőgyakorlatokkal. Nagy előnye, hogy az öngerjesztett nevetés könnyen átfordul valódi kacagásba, főleg, ha társaságban művelik.

Az ELTE kutatói két kísérletben mérték fel a hahota jóga egészségre és pszichés jóllétre gyakorolt hatásait

Az első vizsgálatban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a nevetés puszta vizuális élménye is képes-e a pozitív érzelmek kiváltására. Az eredményekből megállapították, hogy a hahota jóga puszta nézése is jótékonyan hat a lelki állapotra, miközben figyelemreméltó szív- és légzőrendszeri reakciót vált ki. A kisfilmek nézése közben a résztvevők annyi energiát használtak fel, ami megfelel egy enyhe fizikai testmozgásnak, és nagyjából a hetente 1-3 alkalommal sportoló emberekre jellemző.

A második kísérletben egy valós, budapesti jógakurzus résztvevői körében vizsgálták, hogy mire képes a mosoly ereje. A hahota jógán huszonöt 60 év körüli nő vett részt, akiknél szintén elvégezték az előző kísérletben is használt méréseket. Az eredmények igazolták, hogy mindössze egy foglalkozás javította a hangulatot és csökkentette a negatív érzelmek megjelenését. A jókedv kedvezően hatott az egészségre is: a tesztalanyok többségénél nőtt az elégetett kalóriamennyiség és a pulzusszám is. Más fizikai tevékenységekkel összehasonlítva, a jógázók valamivel kevesebb energiát égettek el, mint ugyanennyi idő alatt biciklizéssel, de többet, mint például főzéssel.

A két vizsgálatot összegezve a kutatók úgy látják, hogy habár a hahota jóga önmagában nem elegendő mozgásforma az egészséges életmód fenntartásához, számos pozitív pszichés és fiziológiai előnye miatt biztonságos, kellemes fizikai aktivitást és kikapcsolódást jelent az ötven év feletti nők számára.

Forrás: MTI

Fotó: Envato

A Így segít egy jó nevetés a női egészségen bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A Gallup nemrég készített kutatása szerint a távozó dolgozók több mint fele úgy érezte, hogy a menedzsment megakadályozhatta volna a felmondásukat, ha időben megkérdezték volna, hogy érzik magukat a munkahelyen. – írja a  Harvard Business Review.

Elemzők szerint fontos, hogy a vezetők ne csak kérdezzenek, hanem meg is hallgassák a választ, és igyekezzenek biztosítani az igényelt előrelépési lehetőséget, illetve támogassák a munkatársakat a karrierépítésben.

A kutatás szerint hasonló fontossága van annak, hogy az alkalmazottak tisztában legyenek azzal, hogy az ő munkájuk hogyan járul hozzá a cég fejlődéséhez. A vízió tisztázása segíthet a motiváció megerősítésében, visszaszerzésében is.

Az írás szerint a jó főnök ismeri a beosztottak személyiségét, értékeli a teljesítményüket, örül a sikereiknek, és rendszeres visszajelzést ad az elvégzett munkáról. Fontosnak tartják a szakértők, hogy a vezető rendszeresen vizsgálja felül, hogy mindenki a megfelelő munkakörben van-e és a hozzá leginkább illő feladatot végzi-e, a feladatkörök jó strukturálásával ugyanis elkerülhető lesz sok felesleges teher.

A céges kultúra és a jó munkahelyi légkör feltétele a transzparens kommunikáció is. Ahol őszintén elmondhatja mindenki a véleményét, ott hatékonyabban megy a munka és ritkábban mondanak fel a dolgozók.  – állítják a szakértők.

Fotó: Envato

A A te főnököd mit tesz azért, hogy ne veszítsen el? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A vizsgálatokból kiderült, hogy az összhalálozás terén 12 százalékos, a kardiovaszkuláris halálozás terén 17 százalékos, az újonnan kialakuló stroke terén pedig 21 százalékos relatívkockázat-csökkenést figyeltek meg a kávét mérsékelt mennyiségben fogyasztók körében, összehasonlítva adataikat azokéval, akit egyáltalán nem fogyasztanak kávét – idézi a tájékoztató Simon Juditot, a tanulmány első szerzőjét, a Semmelweis Egyetem PhD hallgatóját. A budapesti és a londoni egyetem eredményei a közelmúltban láttak napvilágot a European Journal of Preventive Cardiology orvosi szaklapban.

A rendszeres, mérsékelt mennyiségű kávéfogyasztás előnyös hatással van a szívre, visszafordítja a korral járó szívelváltozásokat.

A jelenlegi tanulmányban csaknem félmillióan vettek részt. Ez az eddigi legnagyobb volumenű kutatás, ami a kávéfogyasztás szív- és érrendszerre gyakorolt hatásaira fókuszált. Azonban nem mindegy, hogy milyen típusú kávét fogyasztunk. A kutatásban résztvevők közül legtöbben vagy őrölt kávét vagy instant kávét ittak rendszeresen – mondta Zahra Raisi-Estabragh, a Queen Mary Egyetem kutatási ösztöndíjasa.

“Miközben az őrölt kávé mértékletes fogyasztása és a halálozási esélyek csökkenése között találtunk összefüggést, ugyanezt már nem tudtuk kimutatni a rendszeresen instant kávét fogyasztók körében. Ennek oka valószínűleg a két kávétípus feldolgozásában keresendő, mert különböző kémiai anyagok mutathatók ki bennük” – tette hozzá.

A kutatócsoport a brit UK Biobank adatbázisát felhasználva 468 629 olyan felnőtt adatait elemezte, akik a vizsgálat kezdetén nem szenvedtek szív- és érrendszeri betegségben. A kávézási szokásokat, valamint az életmódbeli sajátosságokat (dohányzás, fizikai aktivitás) részletes kérdőív segítségével térképezték fel.

Minden második munkahelyi kávé ingyen van

Becslések szerint a világon naponta több mint 2 milliárd csésze kávét isznak az emberek, a legtöbbet a skandinávok, miközben Afrikában és Közép-Amerikában alig fogyasztják; a magyarok a mezőny közepe táján találhatók, közülük minden második a munkahelyén is kávézik. A magyarok fele kávézik munkahelyén. Minden második ingyen van.

Egy brit felmérés arra az eredményre jutott, hogy azokban a szakmákban magas a kávéfogyasztás, ahol nagy a kiégés kockázata: az újságírók, a rendőrök, a tanárok, a cégvezetők, a kórházi dolgozók vezetik a sort.

Forrás: MTI

Fotó: Envato

A Jó a munkahelyi kávé, de nem mindegy, milyen fajta bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A koronavírus járvány előtt a távmunkások (az egyszerűség kedvéért szinonimaként kezeljük a home office és a távmunka kifejezéseket) aránya az Eurostat 2017-es felmérése alapján Kelet – és Közép-Európai államokra a 4%-os átlag a jellemző, hazánkban a 2017-es adatok alapján még az összfoglalkoztatottak 3%-át sem teszi ki a távmunkában dolgozók aránya, az elmúlt évek során sem volt számottevő változás.

Az otthoni munkavégzés/távmunka számokban

Az Eurostat 2018-as felmérése alapján (vagyis a koronavírus járvány előtt) az Európai Unióban a 15 és 64 év közötti korosztálynak csupán 5,2%-a dolgozott rendszeresen otthonról. Magyarország jelentősen le van maradva az atipikus foglalkoztatás terén a többi európai országtól, különösen Nyugat-Európától, ahol már évtizedek óta élen járnak az alternatív munkavégzési formák bevezetésében, alkalmazásában.

Magyarországon az elmúlt öt évben (2014–2019) a rendszeresen vagy alkalmanként távmunkát végzők aránya az összes foglalkoztatotthoz képest 2 és 3% között mozgott, 2019-ben 2% volt. A KSH adatai alapján a koronavírus járvány kitörése után azonban fordult a helyzet. 2020 áprilisában dolgoztak a legtöbben (730 ezer fő) távmunkában, ami az összes foglalkoztatott 16,7%-a volt. Ez a szám augusztusra 249 ezer főre csökkent (5,5%) (vélhetően sok munkahelyen addigra visszaállt a megszokott munkarend). A koronavírus hatására 2020. novemberben a távmunkában vagy home office keretében dolgozók aránya 8,2% volt, 9,1 százalékponttal alacsonyabb a májusi csúcsnál, viszont közel négyszerese az egy évvel korábbinak.

A home office hatására fókuszáló kutatás

Sok munkaadónak félelme a home office-szal kapcsolatban, hogy ha a munkavállalója nincs állandóan jelen az irodában, nem végzi ugyanolyan hatékonyan a munkát. Ezen kívül problémaként jelenik meg az ellenőrzés kérdése is, valamint a munkahely iránti elköteleződés csökkenése is.

A Szerzők 2021 tavaszán folytattak le egy átfogó kutatást azok körében, akiknek (a járványtól függetlenül) legalább 3 hónapos home office tapasztalatuk van. A 600 fős online felmérés fő témája a home office-szal való elégedettség, amelynek egy fontos aspektusát képezte a szervezet iránti elkötelezettség és ezen munkavégzési forma kapcsolata.

A kutatás során azt vizsgáltuk, hogy ki mennyi időt töltött home office-ban – legalább 3 hónapon keresztül legalább hetente 1 napot, illetve, hogy a COVID világjárvány előtt dolgozott-e legalább 6 hónapon keresztül legalább heti 1 napot home office-ban.

A szervezet iránti elkötelezettség a home office-ban eltöltött idő függvényében

A szervezet iránti elkötelezettség kapcsán arra voltunk kíváncsiak, hogy amióta otthonról dolgozik a válaszadó, fontosabb-e számára a munkahelye, továbbá, ha a jövőben is otthon dolgozhatna a jelenlegi munkahelyén, kevésbé szívesen válna-e meg tőle. A kutatás során rákérdeztünk a home office-ban dolgozó munkatársak fluktuációjára is.

Az eredmények alapján azok a leginkább elkötelezettek a szervezet iránt, akik a COVID kezdete óta dolgoztak home office-ban legalább 3 hónapon keresztül legalább hetente 1 napot, és a COVID világjárvány előtt is dolgozott legalább heti 1 napot legalább 1 féléven keresztül home office-ban. Tehát volt korábbi tapasztalat, ami a járvány során pedig erősödött.

A szervezet iránti elkötelezettség tekintetében utánuk következnek azok, akik a Covid kezdete óta dolgoztak home office-ban legalább 3 hónapon keresztül legalább hetente 1 napot, viszont a Covid világjárvány előtt nem dolgoztak legalább heti 1 napot legalább 1 féléven keresztül home office-ban. Tehát nem volt korábbi tapasztalat, szinte első alkalommal szembesültek ezzel hosszabb időn keresztül.

A legkevesebb elkötelezettséget azok mutatnak, akik a Covid előtt nem dolgoztak legalább heti 1 napot legalább 1 féléven keresztül home office-ban, és a Covid kezdete óta sem dolgoztak home office-ban legalább 3 hónapon keresztül legalább hetente 1 napot, ugyanakkor az élete során vagy a jelenlegi, vagy a korábbi munkahelyei közül bármelyiken dolgozott legalább heti 1 napot legalább 3 hónapon keresztül home office-ban. Ebbe a kategóriába valószínűleg azok sorolhatóak, akik valamilyen negatív élménnyel rendelkeznek, továbbá a járvány alatt sem volt lehetőségük ennek megtapasztalására.

Az eredményekből látható, hogy akinek a legtöbb tapasztalata van a home office-ban, azok mutatnak nagyobb elkötelezettséget a szervezetük iránt, vagyis a home office munkavégzés nem gyengíti a szervezet iránti elkötelezettséget. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az elkötelezettség a munkahelyhez (szervezethez) köthető, és nem a munkavégzési formához (home office-hoz).

Tapasztaljuk, hogy a munkaadók sokszor félnek a home office alkalmazásától, míg a munkavállalók szeretik az otthoni munkavégzés lehetőségét. Véleményünk szerint ezen kutatás eredményei kapcsán alaptalan az a gondolat, hogy a home office miatt csökken a vállalat iránti lojalitás, már csak azért is, mert a home office során is számos eszköz áll a rendelkezésre, amellyel a szervezeti elkötelezettség erősíthető.

A kutatás mellett a járvány során kényszerűségből alkalmazott home office tapasztalatokat érdemes mérlegelnie mind a munkaadóknak, mind a munkáltatóknak. Ennek függvényében az alaptalan előítéletek ledöntése mellett sikeresen lehet azonosítani az ehhez kapcsolódó értékeket mindkét oldalon, és el lehet dönteni, hogy a jövőben mit részesítenek előnyben. Dönthet egy munkaadó, hogy nagyobb teret ad a home office-nak, mivel fontos számára az alkalmazottak jólléte, ugyanakkor az is lényeges szempont lehet, hogy vajon a munkavállalók mennyire lesznek hajlandóak visszatérni a régi kerékvágásba, miután megtapasztalták az otthoni munkavégzést.

Szakértők:

Venczel-Szakó Tímea, munkaerő-piaci szakértő, PTE KTK

Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK

Fotó: Envato

A Akkor most rombolja a home office a munkahelyi lojalitást vagy nem? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A kutatási eredmények szerint az éjszaka minősége előrejelezte a nappali tüneteket, viszont ezek nem jelezték előre a következő éjszaka alvás minőségét. Az viszont, hogy az adott napon a médiában milyen halálozási adatokról olvastak az érintettek, valamelyest meghatározta mind a nappali tüneteket, mind az éjszakai alvást.

A home office is nagyobb hatással van az alvásunkra, mint azt gondolnánk

Fontos faktor az alvás szempontjából a munka és a pihenés elkülönítése térben is időben is, ami a home office elterjedésével sokaknak nehézségbe ütközik. A kutatók úgy vélik, ha a fizikai lehetőségeink nem is engedik meg, hogy az éjszakai pihenés és a munkavégzés más-más helyiségben történjen, legalább a napi rutinokkal meg kell próbálnunk határt szabni annak, hogy az életünk különböző szférái teljesen összemosódjanak és még este az ágyban fekve is az előző és a következő napi munkahelyi feladatok uralják a gondolatainkat.

Amerikában is kutatják az alvási szokások megváltozását és annak következményeit

Russell Foster, az Oxfordi Egyetem cirkadián idegtudományának professzora elmondta közölte, hogy alváslaborokban végzett kísérletek szerint, ha az embereknek lehetőséget adnak arra, hogy hosszabb ideig aludjanak, alvásuk kétfázisúvá vagy akár többfázisúvá válhat. Foster szerint az egyértelmű, hogy a megszakított alvást a múltban kevésbé tekintették problémának, és hogy a modern elvárások a jó éjszakai alvással kapcsolatban – nyolc órán át aludni – nem feltétlenül hasznosak.

Az alvás mennyisége egyéni szükséglet

Foster szerint az éjszakai ébredés kulcsfontosságú pontja nem jelenti az alvás végét. Példaként említette, hogy a Covid járvány óta többen panaszkodnak arra, hogy felébrednek éjszaka. Foster javaslata, ilyenkor mellőzzük a telefont, az internetet, a közösségi médiát és minden olyan tevékenységet, ami éberebbé tesz vagy aktiválja a stresszre adott választ. A legtöbb alvásszakértőhöz hasonlóan ő is azt javasolta, ha frusztrációt okoz az álmatlanság, keljünk ki az ágyból, és keressünk pihentető tevékenységet, ami kis fény mellett végezhető. És gondoljunk arra, hogy az alvás is egyéni szükséglet, nincs követelmény azzal kapcsolatban, hogy hány órát kell aludni, és jó-e az, ha felébredünk az éjszaka közepén.

Fotó: Envato

A Nem hagy aludni a munkahelyi stressz? Így gondold újra az álmatlanságot! bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.

A 40 évvel ezelőtti, és sokszor most is jól bevett aranyszabály vezetők kezében, hogy a döntéselőkészítés fontos része a lehetséges opciók felmérése, azoknak értékelése egy adott közös kritériumrendszer alapján, annak mérlegelése, hogy mennyire fontosak az adott kritériumok, majd minden egyes lehetőség értékelése az egyes kritériumok alapján, végül összeadva az eredményt és az opciók összehasonlítása megadja, melyik a legjobb döntés.

Ennek a klasszikus módszernek megvan a vonzereje, hisz mérhető, mondhatnánk tudományosan alátámasztott eredményt kapunk, amire nyugodtan alapozhatjuk a döntésünket. Ez mind megnyugtató, mivel szisztematikus, racionális és tudományos eljárást használtunk. Az egyedüli probléma, hogy ez a módszer használhatatlan a való életben. Kutatólaborokban nagyon jól alkalmazható, ahol a döntés triviális, de a valóságban, ahol az eldöntendő és kihívásokkal teli problémák komplexek, a megfelelő mennyiségű és megbízhatóságú információ nem áll rendelkezésre, nincs idő elemezni az opciókat és a tét nagy, ott ezt a módszert a sutba lehet dobni.

Miért fordulnak el a vevők a cégünktől? Miért nem fizetnek a megrendelőink? Rábízzunk-e egy fontos projektet egy kezdőre, vagy adjuk a tapasztalt munkatársuknak? Mi is az, ami alapján el tudjuk dönteni mi a helyes megoldás ezekre a komplex kérdésekre?

A tapasztalaton alapuló intuíció az, ami segít a legtöbb esetben

A tapasztalatok alapján mintázatokat hozunk létre, amiket előhívva az adott szituációt mérlegelni tudjuk és a döntésünket meghozhatjuk.

A mintázat egy adott jelhalmaz, melyek általában együtt fordulnak elő. Így amikor csupán néhány jelet tapasztalunk, abból nagy valószínűséggel ki tudjuk egészíteni a lehetséges mintázatot. Ekkor mondjuk azt, hogy „Ezt már láttam valahol, tudom, hogy mi a megoldás!”, és bár nem mérlegeljük az opciókat, és hasonlítjuk egymáshoz őket, a legtöbb esetben döntésünk helyes. A döntést egy cselekvésmintázat lejátszása követi, aminek az eredménye a helyzet helyes vagy rossz megoldása, mely visszajelzésként beépül a tapasztalatrendszerünkbe. Az agyunkban képződő és raktározott mintázatok halmazát tapasztalattal lehet bővíteni.

Ha egyszer felismerjük a mintázatot, akkor megértjük a helyzetet: tudjuk milyen jelek lesznek fontosak amire figyelni kell, tudjuk mi a cél, amit el kell érnünk és azt is tudjuk, mire számíthatunk a következő lépésben.

Ha nincs elég mintázatunk, akkor minden lehetőséget ki kell próbálnunk, vagy legalábbis agyban végigmenni a teljes folyamaton. Mivel a mintázatfelismerés egy pillanat alatt a tudatalattinkban történik, ezért az intuíción alapuló döntéshozatal sokszor misztikusnak tűnik. Egyszerűen fogalmazva, az intuíció az a folyamat, amivel a tapasztalatot mérlegeléssé és döntéssé formáljuk.

Már a 80-as évek közepén kutatók vezető beosztású katonákat és tűzoltókat vizsgáltak abból a szempontból, hogy kevés információ alapján, rövid idő alatt mi alapján tudnak helyes döntést hozni. Mivel szorult helyzetben nincs idő a klasszikus analitikus eljárást követve végigmenni az összes opción, az volt a feltételezés, hogy minden egyes döntéspontnál csupán két lehetőséget hasonlítanak össze, és így mérlegelnek. Meglepetésre az volt az eredmény, hogy egyáltalán nem hasonlítanak össze lehetőségeket, csupán intuitív módon tudták, „érezték” a helyes választ.

De mi is volt a parancsnokok intuíciója?

Az első megérzésükre hallgattak, ami alapján meghozták a döntést, és nem mérlegeltek további lehetőségeket. Mivel már nagy tapasztalattal rendelkeztek, azaz sok mintázat volt a fejükben, ezért az első mintázatot, amit elővettek a tárházukból, már sokszor látták és tapasztalták. Ezért annak a valószínűsége, hogy az első „behívott” mintázat által kiváltott cselekvésnek hatékony eredménye lesz, igen nagy. Ezért van az, hogy az első megérzésre hallgatni igenis lehet, feltételezve, ha elég tapasztalattal rendelkezünk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az analitikus gondolkodásnak és a döntés előkészítő elemzésnek nincs meg a helye. Abban az esetben, amikor elég idő áll rendelkezésre, és a szükséges információt megbízható forrásból be lehet szerezni, ez a tudományos módszer nagyon hasznos. De a való életben hányszor fordul ez elő? Éppen ezért: „Sherlock, ki van rúgva!”

Szakértő: Dr. Sík Attila, Transzdiszciplináris Kutatások Intézete, PTE ÁOK

Fotó: Envato

A Dönteni egy pillanat alatt – avagy hogy használják az intuíciójukat a profi vezetők? bejegyzés először Karrier Trend-én jelent meg.