A „légkondi-kultúrával” nagyjából annyian találkozhattunk, mint Columbo feleségével. Azért nem értünk a berendezések helyes használatához, mert ez „nekünk még nagyon új”? Kertész Csaba munka-és tűzvédelmi szakértővel firtattuk az okokat és latolgattuk a szebb jövő esélyét.
Bizonyára mindannyian átéltünk már néhány „klímahasználat körüli konfliktust” és megtapasztaltuk a saját preferenciánkat. Ilyenformán értek minket nagyszerű élmények, amikor a nyári forróságból a kellemesnek érzett klimatizált helyiségben landoltunk, és kellemetlenek is, amikor harminc fok után hirtelen épületen vagy autón belül homlokunkba süvítő 18 fokos mesterséges széllel találtuk szemben magunkat és ezzel voltunk kénytelenek dacolni órákon át.
Azokban az országokban, ahol régebb óta használják a klímaberendezéseket, vélhetően az optimális működtetés is inkább bevett gyakorlatnak számít már, mint nálunk. Itthon körülbelül 10-15 évre nyúlik vissza a lakossági felhasználás, az elérhető árú és könnyen kezelhető rendszerek tömeges elterjedése. Nem így a használatukra vonatkozó szabályok betartása.
A külső és a belső hőmérséklet közötti maximális hét fokos eltérést nem azért hangsúlyozzák a szakemberek, mert puhány banda találta ki ezt a limitet, akik nem bírják a kiképzést, hanem mert ezek a szabályok létező és vizsgált élettani hatások mentén íródtak. Na jó, legyen ez esetleg a gyakorlatban tíz, de az már tényleg a maximum! Hiába hisszük hát mindentudónak magunkat, amikor fittyet hányva minderre alultemperálunk, ennél sokkal több fokkal, a következmények sajnos jelentkezni fognak. Ráadásul nem csak nálunk, hanem a társaságunkban tartózkodó úgynevezett többieknél is, akiknek az esetleges kéréseire, valljuk be, sokszor nem annyira szeretünk figyelni, mint a magunk igényeire. Elvégre mindannyian emberből vagyunk, kinek jobban, kinek kevéssé, de sokszor kihívásszámba megy a csapatban gondolkodás. Ilyenek vagyunk, mit van mit tenni, észre sem vesszük és a másik tyúkszemére lépünk… ugyanakkor szerencsére a fejlődésre is képesek vagyunk, elegendő információ, tapasztalat motiváció tükrében. Ne nevessünk hát ezen a hét fokon, próbáljuk komolyan venni!
Nézzük, mi mindennek tehetjük ki magunkat és embertársainkat egy-egy ilyen túlkapással. A külső hőmérséklethez jobban-rosszabbul alkalmazkodott fizikum hirtelen, egyik pillanatról a másikra egy jóval hűvösebb közegben találja magát. Ezt le kell reagálnia a testnek fizikai szinten is, és erre egyéni érzékenységünknél fogva különböző mértékben leszünk csak képesek. Ha órákon keresztül kitesszük magunkat ennek a nagy mértékű hőmérséklet-különbségnek és az állandó ingásoknak, az akár érezzük , akár nem , igénybe veszi az ízületeket…. a légzőszervrendszert, az orrnyálkahártyától kezdve a szájüregen át egészen a tüdőhólyagocskákig: ezek a szervek nem képesek ugyanis ilyen gyorsan átállni, és csúnyán megfázhatunk. A nyálkahártya huzathatásnak köszönhetően kiszárad, többeknél orrvérzésig is fajulhat a dolog. A huzathatás a bőrünket, szemünket is szárítja, sokan érzékenyek rá, általában minél idősebb valaki, annál jobban – mint minden esetben, itt is jelentkeznek pluszban a generációk közötti eltérések, amelyekre a közösség tagjaként ismét csak kénytelenek vagyunk figyelni.
Hogyan lehet hát igazságot tenni, amikor a kollektíva egyik tagjának nagyon melege van, a másik pedig nagyon fagyos? Egyik vékonyka, a másik megtermettebb… Az egyik az egyik szélsőségtől, a másik a másiktól szenved? Mindenre igaz, így erre a helyzetre is, hogy a legtöbbre a konszenzussal megyünk. Egy picit mindkét fél engedhet és középen találhatnak egy mindenkinek megfelelő megoldást.
Nem beszélve a klímák külső hőmérsékletre gyakorolt hatásáról. A berendezések a belső térből elvont hőt kifelé adják le, így lokálisan (és mostanában már egymást érik a klímaberendezések a városokban) hatalmas mértékben emelik a hőmérsékletet. Odakinn tehát egyre melegebb lesz. A klíma imigyen segít növelni azt a hőt, ami elől aztán a klimatizált térbe menekülünk. Nem túl logikus és nem is túl környezetbarát. Keressük az egyensúlyt, a fenntartható megoldásokat!
Fotó: Envato
Szerző: B.E.
#munkavedelem #egeszseg #legkondicionalas #munkahely