A job hopper egy olyan személy, aki viszonylag rövid időközönként vált munkát. Na, de vonzó ez egy munkáltató számára?
Amikor egy új pozíciót pályázunk meg, a kiválasztási folyamat során garantáltan a munkatapasztalat lesz az egyik döntő tényező. Láthatja a HR-es szakember, hogy az illetőnek papíron rengeteg szakmai tapasztalata van, több területen is dolgozott, több munkahelyet is megjárt. Ez akár pozitív hatást is kelthet, hiszen vélhetően egy ilyen ember könnyen illeszkedik be új helyre, és hamar felveszi a fonalat. Vagy épp ellenkezőleg? Sehol sem érzi jól magát és még mindig keresi a helyét? Nagyon nehéz tehát egy önéletrajz alapján dönteni, hiszen egyértelműen kétoldalú ez a jelenség. Érdemes mélyebbre ásni a témában, hogy vajon mi motiválja a job hoppert arra, hogy sűrű időközönként új munka után nézzen.
A rendszeres váltás előnyei és buktatói munkavállalói szempontból
Sokan ismerjük azt az érzést, amikor már összefolynak a napok, és mindegyik ugyanolyan. Hajnalban kelés, 8-tól 5-ig munka (az ebédszünet szigorú ledolgozásával), munka után haza, minimális családi élet, alvás. És ezt évekig minden hétköznap, de akár hétvégén is, ugyanilyen monoton rendszerben. Minden egyforma: a légkör, az emberek, a munkafolyamatok. Sokak számára ez egyenlő a biztonsággal, de másoknak ez egy idő után frusztrációt okoz. Ilyenkor szokott eljönni a gondolat, hogy mégis csak kéne váltani, hiszen egy életünk van, nem? És akkor megtörténik, és megtapasztaljuk, hogy mennyi előnye van annak, hogy nem maradtunk egy helyben, mertünk kilépni a komfortzónánkból és váltani.
Új környezetben találjuk magunkat, ami inspirál minket, megismerkedünk az új kollégákkal, kapcsolatokat építünk. Olyan feladatokkal találkozunk, amikkel eddig nem, és olyan felelősségi köröket kapunk, amivel eddig csak a mellettünk ülő kollégát ruházták fel, aki már 20 éve a cég szerves tagja. A sok pozitív mellett megtapasztalhatjuk persze a rendszeres váltás árnyoldalait is. Kapunk tehát még egy esélyt, ha váltásra kerül a sor? Igen, kapunk, csak a megfelelő ajtón kell kopogtatni.
Mit látnak a munkáltatók?
Nincs könnyű dolga annak az embernek, aki alkalmazottat keres, és látszólag meg is találta a számára majdnem megfelelőt. Szimpatikus, szakmailag tapasztalt, még egy-két plusz képessége is van, ami jól jöhet. Csak egy gond van: hogy ez lenne már a sokadik hely pár éven belül, ahol megfordul. Felmerül a kérdés, hogy miért? Talán nem csapatjátékos, semmi se jó neki, nem tudja mit akar, és még lehetne sorolni az előítéleteket, amikkel a job hopperek minden alkalommal szembesülnek. Egy munkáltató szemszögéből maximálisan érthető a félelem, hiszen a kiválasztásban és betanításban egyaránt rengeteg idő és energia van. Ám mégis érdemes néha félretenni a sztereotípiákat, és felismerni, hogy ezek a munkavállalók nem mindig a „jó dolgában nem tudja mit csináljon” kategóriájú emberek. Sokszor értékes tapasztalattal rendelkeznek, és szimplán el kell fogadni és bele kell kalkulálni, hogy talán innen is elmennek, ám olyan nyomot hagynak maguk után szakmailag, ami miatt megéri arra a pár évre magunk közé fogadni őket.
Fotó: Envato
Szerző: I.A.