„Olyan világban élünk, hogy nem tudjuk, mi lesz 10 év múlva, de tudjuk, hogy más lesz. Ki kell találni, hogy hogyan bánunk az új világban az adatainkkal. Erre még nincsen egységes szabály, de az európai etika fix”. – mondta Posset László, akivel a hiteles kommunikációról, adatbiztonságról, jövőtállóságról, mesterséges intelligenciáról és a személyes érintésről beszélgettünk – kérésére nem videoplatformon.
– Több mint 3 évtized a cégnél. Szoftverfejlesztőből Vice President. Európa több országa, USA, Ázsia – végtelen projekt. Mi van ma?
10 évet töltöttem Indiában. 1,5 éve jöttem vissza Európába. Jelenleg Németországból a feladatom Lengyelországban és Romániában szoftverfejlesztő cégeket, ún. digitális hub-okat felépíteni, és ezen keresztül a cégünk globális termelőegységeit digitális szakemberekkel bővíteni. Tehát mindig úton vagyok a három ország között.
– Sőt, most Pécsett. És ragaszkodott ahhoz, hogy személyesen beszélgessünk, ne online. Ez meglepő, tekintve a témánkat és az Ön hivatását.
A jelenlét értékes. A digitális technológia többek között azt is szolgálja, hogy a távolság áthidalható legyen. De a legjobb technológiai megoldásokat is emberek készítették. Igazán jó megoldások akkor születtek, amikor jó koponyák együtt tudtak lenni, és megosztották egymással az ötleteiket, gondolataikat.
– Rendben. Innen nézve, ha ez egy valós igény, melyik digitális megoldásnak van igazán értéke Ön szerint?
Annak, ami hasznot nyújt, amivel az érték megsokszorozható. Társadalmilag és etikai szempontok szerint is értékesnek kell lenni. Az érték viszont nagyon gyakran a személyes találkozásból jön ki, azzal, hogy megosztjuk egymással azt, amink van és amit tudunk. Segítünk egymásnak, kicseréljük a gondolatainkat, terveinket, javítjuk egymás hibáit.
– Mi szüli az igényt a fejlesztések során? Kreálunk, manipulálunk szükségleteket, vagy valós igényekre reagál a szakma? Mi van előbb? Merthogy olyan, mintha önálló életet élne már a technika.
Gyakran próbálkoznak azzal, hogy a technikát fejlesszék csúcsra, a fókusz ezen van. De az ilyen próbálkozások jellemzően nem mindig és nem hosszú életűek. Azok a megoldások az igaziak, amelyek valós igényekre épülnek. Internet, mobilkommunikáció, felhőmegoldások – ezek valós kérdések, létező felhasználói igények, amiket először pontosan meg kell értenünk. Tudnunk kell, mire is van szükség. Itt van például a mesterséges intelligencia, ami nem egy új dolog. De úgy kezeljük, mintha az lenne. Mindenki hallott a Chat GPT-ről, de félünk tőle, mert nem ismerjük, nem tudjuk hatékonyan használni. A mi feladatunk, a szakembereké, hogy megtaláljuk a módot arra, hogy ezt közelebb vigyük a felhasználókhoz. Ha megismerjük, nem fogunk félni tőle, hanem megtanuljuk használni. És arra is tudunk vigyázni, hogy ezekből ne váljanak veszélyes fegyverek.
– Mi garantálja a biztonságot? Hol a kontroll? Hol a határ?
Erdélyben születtem, ott nevelkedtem. Emlékszem, akkoriban nem gondolkodtam el azon, hogy mit jelent az, hogy információhoz való hozzáférés, vagy hozzá nem jutás. Abból az információból épültek fel a gondolataink, tetteink, világunk, amit közöltek velünk, valamint amikhez saját forrásainkból hozzáfértünk. Ha ma visszanézek arra, hogy miket írt a sajtó a nyolcvanas évek végéig, mit tanítottak az iskolában, látom, hogy mennyire az akkori rendszer irányítása alatt voltunk. Ma viszont szabadon férünk hozzá mindenféle információkhoz. Én ezt tekintem az elmúlt évszázad legnagyobb evolúciójának. Az internet mindenkinek ablakot nyit a világra. A mobilkommunikáció pedig kapcsolatban tart bennünket, bárhol járunk. Ez tanulást jelent, szabad döntéseket jelent, és lehetőséget ad arra, hogy kialakítsuk a saját preferenciáinkat, igényeinket, döntéseinket.
Annak idején nem is tudtuk, hogy milyen igényeink vannak, hogy lehetnek egyáltalán igényeink.
– Ezzel tudatosságot feltételez a felhasználásban. Mintha tisztában lennénk azzal, milyen lehetőség van a birtokunkban és képesek lennénk ezt okosan használni. De tudjuk, a szabadság és hitelesség kérdése napi téma a virtuális tér kapcsán.
Egyetértek azzal, hogy kételkedhetünk sok mindenben, ami körülöttünk van. De azt gondolom, hogy minél informáltabb vagyok, annál jobban el tudom dönteni, hogy mit hihetek el, mitől féljek, vagy mitől ne.
Ha van lehetőségem információt gyűjteni, azt leellenőrizni, és végül van lehetőségem azt befolyásolni, akkor beszélhetek arról, hogy az az információ vagy adat veszélyt jelent számomra vagy sem.
Nyilván olyan világban élünk, ahol vevőként az adatainkon keresztül átlátszóvá válunk, amit sajnos sokan kihasználnak. Ezért kell ismerni az eszközöket, azt, hogy kivel mit közlök.
– Hol a bizalom?
Azt kell eldöntenünk, melyik szolgáltatóban és ennek szolgálatában bízunk, illetve melyik platformon merjük megosztani a bizalmas információinkat. Ha egyikben sem, akkor le kell mondanom a kommunikációnak erről a fajtájáról, vagy nagyon meg kell szűrnöm a közzétett információimat. Ezzel viszont csökkentem azokat az előnyöket, amiket hozhatna. Ugyanis épp a távolság leküzdésében hivatottak ezek az eszközök szolgálni bennünket. A kapcsolódásunk iránti vágyat elégítik ki.
– Az etika akkor nagyon fontos pillére ennek.
Ez is fogja megkülönböztetni a jövőben egymástól a szolgáltatókat. A technikai megoldások nőnek, mint a fű, és az információ komoly fenyegetettséget tud jelenteni.
– Szakmai etikáról beszélünk vagy jogról?
Egyik technológiai cég sincs jelenleg abban a stádiumban, hogy tudna olyan megoldást, vagy lenne olyan terméke, ami abszolút biztos. Csak összefogással tudunk innen tovább menni. Ez egy nagy szükség. A cégek, a felhasználók és a politikai döntéshozók is részei a folyamatnak.
Ki kell találni, hogy hogyan bánunk az új világban az adatainkkal. Erre még nincsen egységes szabály.
Az adatok születése, továbbadása, tárolása, kiértékelése, biztonsága még mind kérdés. Ezért is vagyunk szoros kapcsolatban az EU közösségével, hogy kialakítsuk a szabványokat. Az a világ, amit eddig éltünk, nem sokáig futtatható. Az adatok egy új generációt építenek fel. Adatok persze mindig voltak, de ma exponenciálisan több keletkezik belőlük. A tárolt adatokhoz való biztonságos hozzáférés a nagy kérdés. Aztán az, hogy kinek van kulcsa hozzá és mit csinál vele.
– Mi tesz féket az „adatokkal száguldókra”?
Egyelőre egyedi megoldások léteznek csak. Itt van most szerepe a kormányzatoknak is, mert egységes standardok kellenek, ennek geopolitikai súlya is van. Ha ma összehasonlítjuk magunkat például a kelet-ázsiai térséggel, látnunk kell, hogy nagyon le vagyunk maradva. Ez pedig komoly veszély lehet számunka, ezt figyelembe kell venni, amikor biztonságról beszélünk. Az etikai kérdések Európában abszolút fixek. Arra kell figyelni, hogy ne konkuráljunk olyan megoldásokkal, amelyek más politikai irányítás alatt jöttek létre. Az információ birtoklása fegyver. A manipuláció a veszély.
– Vannak-e távlatok? Van-e értelme a hosszú távú tervezésnek, ha ilyen nagy a tempó?
Kell távlatokban gondolkodni. Van, amire én sem vagyok felkészülve, és ez így jó. Másfél évente megduplázzuk az információ mennyiségünket. Ezen keresztül új döntéseket is hozunk.
Olyan világban élünk, hogy nem tudjuk, mi lesz 10 év múlva, de tudjuk, hogy más lesz.
Az én „Himalájám” az, hogy amit a hegycsúcsokon láttam, tanultam, azt az információt továbbadjam, a tudásomat és tapasztalatomat másokkal megosszam. Engem a technológiai megoldások lebilincselnek. Az még számomra is időben belátható dolog, hogy olyan változásokat hoz mindez, amiket nem látunk, de biztos, hogy bekövetkezik. És sokkal gyorsabb ez a változás, mint az elmúlt 30 évben, ami alatt mi megismertük az internetet, a mobilkommunikáció és a felhőmegoldások által felajánlott lehetőségeket. Az ember tanulóképessége sajnos nem olyan gyors, mint ahogy ezek az új dolgok és megoldások születnek.
– Nem csoda, hogy bizonytalanság és néha szorongás van.
Az újtól mindig félünk, de most tényleg szorít az idő, túl nagy a tempó. Jönnek a megoldások, és valamelyikben meg kell bízni – technológiában, szolgáltatóban. És itt tevődik fel komolyan az etika kérdése. A jövőtálló megoldásokat kell keresni.
Grémiumokat kell kiépítenünk a technológiai cégek között, ki kell találni, melyek azok a megoldások, mesterséges intelligencia csomagok, amiket úgy szűrünk meg, hogy védettek legyünk.
Itt van fontos szerepük a kormányoknak – hogy hogy szűrjük le az internet használatát. Mert valahol el kell fogadni a szabályokat. Szerintem ez a következő évek egyik nagy feladata. Ehhez az kell, hogy a felhasználó is informálva legyen.
– Szóval szabadság vagy szabály? Mert a szabadságtól indultunk…
A szabályok között találjuk meg a saját szabadságfokunkat, és ezt nevezzük majd szabadságnak.
– Melyek az Ön kulcsszavai a hiteles és hatékony kommunikációra?
Őszinteség a partner szemeiben – ez elixír, hogy a témát bővíteni lehessen mindkét irányba. Legyen autentikus. Ez új dimenziókat nyit. És a saját hatásom is fontos.
– Szóval hatás – ehhez kell a fizikai jelenlét. Érintés, egymás megfigyelése, érzékelése? Mi lesz ezekkel a készségeinkkel?
Minden technológiai megoldás mellett annak fognak örülni 10-20 év múlva, ha lesz lehetőség személyes beszélgetésben részt venni. Eljön az idő, amikor annak fogunk örülni, hogy leülhetünk valakivel, megfoghatjuk a másik kezét, egymás szemébe nézhetünk, átölelhetjük egymást technológia nélkül – ez lesz a TOP. Itt van ez az elhidegülés, ami egy olyan fenomén, amit nem veszünk észre, mert lassan történik. De ha a mélyére nézünk, sok betegséget okoz, amit ma még nem is tudunk – pszichés betegségek, szociofóbiák…stb.
A digitális szmog elkülönültséghez vezet. Ez egy nagyon rossz fegyver. Ezért kell erre felkészültnek, tudatosnak lenni.
Az egész életünk tud már szinte gombnyomásra működni, megrendeljük, letöltjük, elutaljuk, meg sem kell mozdulnunk szinte. Ez az interjú egy jó példa arra, hogy a személyes találkozásnak ereje van. Ez minden videoplatformnál jobb. Tudtam, hogy így lesz, ezért ragaszkodtam hozzá.
Posset László Kolozsváron végzett fizikusként 1987-ben, majd Németországban szerzett informatikai diplomát. Pályakezdőként Romániában és Magyarországon gimnáziumokban tanított, majd 1991-ben bejutott a németországi Deutsche Telekom-hoz, ahol jelenleg is dolgozik a T-Systems International leányvállalatnak. Induláskor szoftverfejlesztőként és vállalati megoldások alkalmazásán dolgozott európai és amerikai piacra. 2004-től COO-ként felépítette a T-Systems indiai rendszer integrációs üzleti cégét 1.250+ alkalmazottal. 2008-ban a T-Systems International Sales APAC alelnöke lett. 2010-től termékvezető és értékesítési tanácsadóként többek között innovációs IKT projekteket, mint pl. a helyfüggő hirdetést Magyarországon 2014-ben, vezetett új globális üzletek és piacok kiépítéséhez. 2016-tól a T-Systems újraindított indiai vállalatának vezérigazgatójaként szolgáltatási, üzleti, valamint kiválósági központokat hozott létre Indiában 3.000 dolgozóval. 2022 óta a cég GLOBAL DELIVERY & SOURCING alelnökeként Romániában és Lengyelországban dolgozik új szoftverfejlesztő központok – ún. Digitalis Hub-ok – felépítésén és a T-Systems európai digitális kapacitásainak kibővítésén.
Gombár Gabriella