Ki ne várná a nyári, jól megérdemelt pihenést? De ha így van, akkor miért nem tudjuk elengedni a munkát még a szabadság ideje alatt sem? Pláne, ha nyaralni mentünk…
A nyaralás célja a feltöltődés. Mégis sokan a szabadság első napjaiban nehezebben tudnak elszakadni a munkától. Nem feltétlenül azért, mert erre van igényük, de úgy érzik, hogy a pihenőnapokon érkező munkahelyi e-mailre nem válaszolni bűn. Ez az állandó készenlét és a munkához való kötődés annyira belénk ivódott, hogy még akkor is dolgozunk, amikor hivatalosan már nem kellene.
Csak egy e-mail, csak egy telefonhívás. Időben tényleg nem nagy kunszt foglalkozni a munkahelyi üggyel, ám mentálisan visszavisz az irodába, a munkahelyünkre.
A leállás nehézsége
Sokan attól tartanak, hogy ha nem figyelnek a munkára, lemaradnak valami fontosról, vagy helyettesíthetővé válnak. Ez a FOMO munkában megjelenő változata. A szabadság elején ezért gyakran jelentkezik bűntudat vagy bizonytalanság és fordul meg olyan gondolat a fejünkben, hogy mégiscsak válaszolunk az üzenetekre, felvesszük a telefont.
Az önértékelés sokaknál szorosan összefonódik a munkateljesítménnyel. Amikor még csak alig néhány órája intettünk búcsút a munkának, akkor még nehéz az agyat ráállítani a pihenésre. Ha a magas elvárás a mindennapjaink része, annak következménye az lehet, hogy még a pihenést is a produktivitás szemüvegén keresztül nézzük.
Az állandó készenléti állapot a munkában természetes. Idővel alapértelmezett működéssé válik. Éppen emiatt a szabadság elején sokan nem a nyugalmat, hanem az ürességet és nyugtalanságot érzik. Ez készteti őket arra, hogy valami hasznosan csináljanak, és ez a munka.
Tovább erősíti bennünk ezt az érzést, hogy akarva és akaratlanul is magunkon hagyjuk a digitális bilincset. Ha a telefon mindig a kezünkben van és a laptop is előkerül, akkor nem szakítjuk meg az állandó elérhetőséget. Ha a céges megkeresésekre folyamatosan reagálunk, az mentális energiát és figyelmet von el a pihenéstől.
Íratlan szabályok
A céges normák és elvárások sokszor még akkor is működnek, amikor az alkalmazott megérdemelt pihenését tölti. Ha a vezető egy kéréssel, kérdéssel fordul hozzánk valamilyen csatornán, akkor általában ennek igyekszünk megfelelni azért, hogy nehogy kilógjunk a sorból. Pláne akkor, ha tudjuk, hogy a munkatársak is szabadságon vannak. Ez a kollektív teljesítménykényszer hosszú távon nemcsak kimerítő, de mentálisan is ártalmas.
Munkáról való tudatos leválás
A szabadság előtti hetekben nemcsak a határidős feladatokra kell koncentrálni, hanem érdemes tervezni, a feladatokat delegálni és mentálisan is ráhangolódni a pihenésre. Egy tanulmányban is arról írtak, hogy a munkától való pszichológiai elszakadás segíti az erőforrások feltöltését, amely védi a dolgozók munkahelyi jóllétét. Ha nem akarunk még a nyaralás alatt is a munkatársaknak, vezetőnek dolgozni, akkor tudatosan jelöljük ki a digitális határokat. Azaz szabjunk meg magunknak egy időkorlátot, amikor átnézhetjük a levelezést. Ahol pedig lehetőség van, alkalmazzuk az automatikus választ.
Végsősoron pedig el kell fogadnunk azt, hogy a pihenésre nagyon nagy szükségünk van. Az egybefüggő, munkamentes napokat tényleg kikapcsolódásra kell fordítani annak érdekében, hogy fizikálisan és mentálisan is regenerálódni tudjunk. Ez nem lustaság, hanem szükséglet. A valódi szabadság pedig ott kezdődik, ahol az e-mailek, hívások nem érkeznek.