A COVID-19 világjárvány, valamint az egészségügyi intézkedések miatti gazdasági leállás példátlan mértékben megnövelte a munkából kiesők számát. Az Eurostat tanulmánya azt vizsgálta, mekkora a foglalkozásból származó jövedelem kiesésének mértéke az egyes uniós tagországokban.
A válság hatása nagyon eltérő az egyes tagországok között, és különösen kiszolgáltatottá teszi a kétkezi munkából élők alcsoportjait. Az uniós tagállamok felében az alacsony keresetűek vesztesége 3-6-szor nagyobb, mint a magas keresetűeké.
A nemzeti kormányok rövid távú munkaprogramokat vezettek be a válság kezelésére, melyek között különösen nagy hangsúlyt kapnak a munkahelyek megőrzésére irányuló politikák, bérkompenzációs rendszerek. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy valamennyi uniós országban mérsékeljék a jövedelemkiesést – a kompenzációk hatására a teljes jövedelemveszteség a felére csökkent.
Általánosságban elmondható, hogy a munkavállalók uniós szintű állami kompenzáció előtti becsült bevételkiesése, a teljes kereset körülbelül 5 %-a, nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az országok között. Az egyenlőtlen munkaerő-piaci hatásokat enyhítik az ideiglenes politikai intézkedések, melyek a világjárvány által leginkább érintett munkavállalókat hivatottak támogatni.
A dokumentumban a foglalkozásból származó jövedelemkiesést három típusra bontják:
(1) a munkavállalók, akik elveszítik állásukat, vagy nem újítják meg a szerződésüket;
(2) a munkavállalók, akik továbbra is foglalkoztatottak maradnak, de ideiglenes szüneteltetésre kényszerülnek;
(3) a munkavállalók, akik továbbra is foglalkoztatottak maradnak, de szokásos munkaidejüknek csak töredékét dolgozzák le.
A tanulmány csak a munkából származó jövedelemre összpontosít, és nagyrészt modellekre és becslésekre támaszkodik. Az eredmények a 2019–2020-as éves változására utalnak, de a becslések nem veszik figyelembe az egészségügyi válság második hullámát.
Forrás: Eurostat
#statisztika #berkompenzacio #jovedelem #munkavallalok #EU