A munkaerőpiaci szereplők, vagyis a szociális partnerek (munkaadói, szakszervezeti szövetségek) és a kormányzat közötti szorosabb együttműködés egyrészt a társadalmi kultúrától, a felek szándékától, másrészt a környezeti feltételektől függ, ezért nagyon nehezen jön létre. Ebben a szükség lehet az egyik legnagyobb hajtóerő. A Covid19 egy ilyen helyzet? Most jött el az idő egy paktumra?

A munkaerőpiacot kétségtelenül erőteljes és negatív sokként érinti a Covid19 járvány. A sokadik hullám már egy tartalékait felélt, legyengült gazdaságra érkezik, és hiába a bizakodás, igen valószínű, hogy közép- és hosszabb távon is érezni fogjuk a hatását. Ezért fontos, hogy ebből a szempontból is megvizsgáljuk a lehetőségeinket, azaz, hogy milyen stílusban és milyen eszközökkel lehet segíteni a károk enyhítését, a helyreállítást és egy új pályára állást. Természetesen ezt minden országban prioritásként kezelik a kormányok, és ennek során különböző megközelítéseket alkalmaznak. Most egy alternatív gondolatsort mutatunk be, amit érdemes lehet megfontolni.

Érdekek ütközése: konfliktus és szembenállás

A munkaerőpiac meghatározó szereplői, vagyis a munkaadókat képviselő munkaadói szövetségek, illetve a munkavállalók nevében fellépő szakszervezeti szövetségek egyaránt a saját oldalukat képviselik és védik. Márpedig ezek az oldalak nyilvánvalóan eltérő, sokszor egymással szembenálló érdekeket képviselnek: az egyik a gazdaság, az üzlet, a másik a szociális szféra, a munkavállalók érdekeit. Így természetes lesz közöttük a konfliktus, az ütközés, az ellenséges fellépés. És belép a képbe egy harmadik szereplő, a kormány is, amelyet mind a két fél a maga javára próbál befolyásolni. Az viszont saját társadalmi/gazdasági politikáját akarja megvalósítani a munkaerőpiaci szereplőkön keresztül, vagy azoktól függetlenül is. (Itt tartunk most.)

Van másik út!

Mindebből az látszik, hogy a konfliktus, az ütközés a szereplők helyzetéből és saját céljaiból következő adottság. Ugyanakkor azt is fontos kiemelnünk, hogy ez egy természetes állapot. Nem az a negatív, romboló hatású, ha valaki másképp tekint egy kérdésre, hanem az vezet feloldhatatlan ellentéthez, amilyen módon (ellenségként) tekintünk a másik oldalra, ahogy a másik oldal nélkül, annak ellenére is el akarjuk érni a saját céljainkat. Kétségtelen, hogy a másik legyőzése, a másik fél ellenségként való kezelése lehetséges és gyakori megközelítés, ugyanakkor kérdéses, hogy hosszabb távon ez mennyire járható út, mennyire hasznos akár a nyertes oldal számára is. Aki ma győztes lesz, az még erősebb ellenállást vált ki a másikban, pedig lehet, hogy már rövid távon is szüksége lenne erre a másikra. Nem lehetne együtt megnyerni ezt a játszmát? Úgy véljük, talán igen.

Az együttműködés alapja

Az együttműködéshez elengedhetetlen a másik fél partnerként, egyenrangú félként kezelése, az ő értékvilágának elismerése, a bizalom kialakítása. Nem csak egy-egy alkalommal, hanem folyamatosan, hiszen a szükség szülte, egyszeri alkalommal való közös fellépést a másik fél esetleg még úgy értékeli, hogy csak kihasználták. Az együttműködés a közös pontok megtalálását, az érdekek közös és kölcsönös érvényesítési lehetőségét és a megvalósítás közös, együttes aktivitását és felelősségét jelenti. Ez bizony nemcsak a pillanatnyi, saját érdekek érvényesítését, hanem kompromisszumokat is megkövetel, amit persze nehéz vállalni. Biztosan lesznek olyan helyzetek, ahol nem tudom teljes mértékben érvényesíteni az álláspontomat, valamiről le kell mondanom. Ez fájdalmas, viszont megnyerhető vele az együttműködés szinergikus hatása.

Paktum a megoldás?

Az együttműködés számos formája áll rendelkezésre, a társadalmi/szociális párbeszédtől, a társadalom- és gazdaságpolitika közös formálásán át a munkaerőpiaci és szociális intézmények közös irányításáig. Mi a jelenlegi helyzetben a paktumot emeljük ki. A paktum (megállapodás) kifejezi a kormány, a munkaadói és szakszervezeti szövetségek azon szándékát, hogy egy közösen megfogalmazott (jellemzően foglalkoztatáshoz, munkaerőpiachoz, szociálpolitikához vagy gazdasághoz kapcsolódó) cél elérése érdekében írásban rögzítik, hogy kinek milyen felelőssége van, ki mit vállal és tesz annak érdekében, hogy ezt elérjék. Hangsúlyozzuk, mindhárom fél, írásban, mindenki számára elszámoltatható módon, azaz a nyilvánosság is nyomon tudja követni annak megvalósulását, az ígéretek betartását.

A munkaerőpiac védelme Paktummal

Ma egy olyan helyzettel szembesülünk, ahol a kormánynak kiemelt szerepe van a veszélyhelyzet elhárításában, a károk mérséklésében, és ahol ehhez szükség van a másik két fél támogatására is. Nem elegendő a hallgatólagos egyetértés, a háttérből való drukkolás. Az erőforrások összehangoltabb felhasználása, az energiák egy irányba terelése hatékonyabbá teheti a közös cél elérését. Ez egy olyan pont, amikor nem csak muszáj, de kölcsönösen előnyös is, ha ez a három oldal közösen lép fel a járvány hatásainak csökkentése érdekében. Ez biztos, hogy átmeneti áldozatokkal jár mindenkitől. A szakszervezeti szövetségeknek például vissza kell venniük a bérnövekedési igényekből, segíteniük kell a gazdaság rugalmas alkalmazkodását; a munkaadói szövetségeknek törekedniük kell a munkahelyek megtartására, a nyitott kommunikációra; a kormánynak támogatnia kell az elesettek, rászorulók felemelését, a szociális partnerek erősödését stb. Ugyanakkor egy ilyen paktum az egymást gyengítő szembenállás helyett az együttműködést kínálja, és ennek révén egy olyan pályát, amelyet gyorsabban és közös megelégedésre tudunk majd bejárni. Ezért éri meg többletmunkát vállalni és átmeneti áldozatot hozni.

Kell egy paktum, ahol mindhárom fél partnerként tekint egymásra, ahol garanciát kapnak a másiktól a mostani lemondás későbbi ellentételezésére az együttműködés eredményeiből, ahol lefektethetjük a hosszú távú, hatékony együttműködés alapjait. Ha úgy akarjuk.

Szakértők:

Prof. Dr. László Gyula, munkaerő-piaci és társadalmi párbeszéd elemző, PTE KTK

Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK

#munkaeropiac #covid #tarsadalmiparbeszed #gazdasag #gazdasagpolitika