Fenntarthatóság, zöld gondolkodásmód, kék gazdaság, környezetvédelem, megújuló energiák, napjaink egyre népszerűbb, egyre olvasottabb, visszatérő és nélkülözhetetlen témái, hiszen a problémák egyre karakteresebben jelentkeznek és kiáltanak megoldásért. Professzor Doktor Wilhelm Mártával (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) taglaljuk a hátteret, a lehetőségeket. Vajon mit tehetünk, hogy a figyelemfelhívó tartalmak ne álljanak meg a „lájkvadászat” szintjén, hanem valódi, építő megoldásokat generáljanak.
Az ember kiemelkedésének oka az állatvilágból többek között az eszközhasználat és a nyelv használata. Az állatoknak is van nyelve, ugyanakkor az övék nem többrétegű, önmagára is visszautalni képes jelrendszer. Az állatok nem ismerik a jövő időt és ilyenformán a távoli jövőtől való félelmet sem. Természetesen ismerik a veszély okozta szorongást, a fenyegetettség érzését, de mindig a jelenben léteznek, reagálnak.
Az ember szeretné biztonságosnak tudni a jövőjét, gyakran aggódik. Egzisztenciális szorongásai a Maslow piramis legalsó fokán található alapvető szükségleteit érintik. Szeretné ugyanis úgy önmaga, mint szerettei jövőjét legalább valamilyen jellegű, számára megnyugtató biztonságban tudni… Az utóbbi idők történései viszont látensen, vagy manifeszt módon a legtöbbeknek feladják a leckét.
A fenyegetettséget, kitettséget egyre többen, egyre markánsabban érzékeljük, jó ideje reagálni is igyekszünk rá… Kérdés, hogy ezek a kezdeményezések, fenntarthatósági törekvések hogyan lehetnek a leghatékonyabbak.
Az ember, különös módon pontosan azzal tette kiszolgáltatottá magát hosszú távon, ami rövid távon jó megoldásnak tűnt biztonságérzetének növelésére… Kiszakadt a természetből. Az időjárás viszontagságainak kitett barlanglakó Homo sapiens még állati ösztöneivel keresett fedezéket magának, és már tudatos lényként terítette magára az állati szőrméket a hideg ellen. Megtanulta az eszközöket, a környezet bizonyos elemeit önmaga hasznára fordítani, elvette amire szüksége volt (és csak annyit), s nem gondolta tovább… Miért is tette volna, elvégre csak védekezni akart, csak biztonságot akart…. Sokszor úgy érezte, pontosan a természet erőinek való kitettségén kell változtatnia. Akkor és ott logikus lépésnek tűnt falakat, épületeket, később városokat emelni, jó ötletnek tűnt civilizálódni, és exponenciálisan növekvő ütemben fejlődni. Honnan is sejthette volna „Lucy”, „Samu”, honnan sejthették volna az ősi civilizációk polgárai, hogy mindez hova vezet majd?
Az ember tehát megmaradt épített környezetében. Nemcsak biztonságosabbnak tűnt, kényelmesebbnek is. A saját építésű közeg nemcsak ragadozóktól védett, hanem rossz szándékú fajtársaktól is. Egyre több eszközt állított szolgálatába, egyre újabbakat talált ki, fejlesztett, gyártott… Egy ponton olyannyira elszakadt természetes környezetétől, hogy arra gyakorolt hatását már egyáltalán nem érzékelte.
Ne rójuk fel neki, akkor és ott ezt még nem tudhatta. Innen nézve látszik csak jól, hogy a természet mindig visszajelez. Lélegző, élő entitás, ami a saját nyelvén szól hozzánk, és ha megtanuljuk ezt a nyelvet időben dekódolni, ha figyelünk rá, ha időben együttműködünk vele, a problémák jelentős része elkerülhető. Persze ki gondolt erre akkor, és miért is gondolt volna? Mire a természet óvatos jelzései után elkezdte fülünkbe ordítani, kiabálni, sokkoló eszközökkel jelezni, hogy baj van, addigra a folyamat átlendült azon a ponton, amikor még könnyebben visszafordítható lett volna.
Most aztán lázasan vakarjuk a fejünket, mert valamit tenni kellene. No de mégis mit? A fenntarthatósági törekvések zöme remek kezdeményezés, amit egy korábbi fázisban és jóval nagyobb számban kellett volna bevetni, hogy mostanra eredménye legyen. Vannak irreverzibilis folyamatok. Vannak olyan ívek, amiken már nem tudunk visszafelé elindulni. Legalább álljunk meg, nyerjünk időt! Ha időt nyerünk, lehetőségeket is nyerünk a menekvésre. Bátran mondjuk ki magunkban, hogy mitől.
Egyéni szinten tehát a legszerencsésebb, ha tesszük a tőlünk telhető legjobbat. Ha sok kicsi sokra megy alapon nagyon vigyázunk a magunk környezetében. Nem szemetelünk szükségtelenül, nem folyatjuk a vizet feleslegesen, nem pazarolunk, óvjuk a növényeket, tiszteljük a környezetet, ha nem veszünk el szükségtelenül sokat. Ha megelégszünk, ha beérjük kevesebbel. A szó legnemesebb értelmében vett alázattal és együttműködési szándékkal.
Szerző: B.E.
Fotó: Envato
#fenntarthatosag #kornyezetvedelem #gazdasag