Gyere el, egy kávé mellett megbeszéljük! – valószínűleg milliárdos nagyságrendű számot kapnánk, ha egyszer felmérnénk, hogy nap mint nap hányszor hangzik el ez a mondat az üzleti életben vagy a munkahelyeken. (Nem beszélve a magánéleti célú meghívásokról.) Az aromás fekete ital fogyasztása sok esetben csak egy jó alkalom arra, hogy elintézzük a különböző ügyeinket, megbeszéljünk, megvitassunk, egyeztessünk folyamatban lévő projekteket, tájékozódjunk, kapcsolódjunk, üzleti kapcsolatot építsünk, vagy csak néhány percre kiszakadjunk a mindennapi pörgésből. Amikor valakit kávézni hívnak, nem feltétlenül kell magára az ital fogyasztására gondolnunk, sokkal inkább egy olyan alkalomra, amely lehetőséget teremt a másik társaságában való időtöltésre. Ami persze lehet üzleti jellegű is. Számos munkahelyen bevezették a kávéidőt, a munkatársak közös kávézását, ami jelentősen elősegíti a kapcsolatépítést, a kollégák közötti kohézió erősítését.
Az 1550-es években nyíltak az első kávéházak Isztambulban, Európába a 17. században érkezett meg a kávézás szokása. Az ital fogyasztása jellemzően a kávéházakra szorítkozott, Budapesten a 19. század második felében terjedtek el ezek a vendéglátóhelyek. A kávéházak látogatása a polgári életmódhoz kapcsolódott, az akkori rossz lakáshelyzet miatt sokan szinte az egész napjukat ott töltötték, ott is dolgoztak. E helyeket ugyan a történelem bedarálta egy időre, ám ez nem befolyásolta a fekete népszerűségét. A kávéfőzőberendezések könnyű elérhetőségével otthon és a munkahelyeken is sokan hódoltak ennek a szenvedélyüknek.
Üzleti tárgyalás, vendégség, de a mindennapok sem múlhattak el az isteni aroma nélkül, sokan a frissen főzöttre esküdtek, mások a kotyogós kávéért rajongtak, itták szimplán, duplán, eszpresszóként, rummal, tejjel, ünnepnapon tejszínhabbal, egy, két vagy több cukorral. Amíg csak kevés vagy egyáltalán nem volt elérhető információ a kávé kedvező, avagy káros hatásáról, sokan szinte korlát nélkül fogyasztották:nem volt ritka a napi 6-7 csészényi adag sem. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban önmérsékletre szorítanak bennünket, maximum 3 csésze kávét javasolnak az egészség jegyében.
A munkahelyi kávézásnak hazánkban is nagy hagyománya van, míg korábban a cégeknél kávéközösségek működtek, azaz a munkatársak adták össze a kávé, a cukor és a tej árát, addig ma mind több cég biztosítja ingyen a fekete nedűt a munkavállalói számára. Az ipari csarnokokban kávéautomaták állnak rendelkezésre, korlátlan fogyasztással, az irodaházakban is találhatók automaták, ill. kávéfőzésre szolgáló berendezések. Sokan egy sóhajtásnyi szünetet iktatnak be kávézással egybekötve két feladat között a napba, amikor néhány percig kizökkenthetik a gondolataikat a munkából, így kissé megpihenten rugaszkodhatnak neki a következő kihívásnak. Van, ahol a cég dedikált kávéidőt tart fenn a munkatársak számára, ez a rövid pauza kiváló ismerkedésre, beszélgetésre, a másik új oldalának megismerésére, véleménycserére, a stressz levezetésére. Egyfajta csapatépítésnek is felfogható, hiszen lehet, hogy egyes kollégák a munkájuk révén nem kapcsolódnak egymáshoz, viszont itt összefuthatnak és akár a cég számára hasznos kooperációk születhetnek.
Egy brit felmérés arra az eredményre jutott, hogy azokban a szakmákban magas a kávéfogyasztás, ahol nagy a kiégés kockázata: az újságírók, a rendőrök, a tanárok, a cégvezetők, a kórházi dolgozók vezetik a sort. Ha egy kellemes illatú és ízű ital biztosíthatja a felfrissülést, a néhány percnyi kiszakadást a stresszes mókuskerékből, akkor egyszerre több haszna is van a kávénak. Ma már léteznek az ital úgynevezett egészséges változatai is: koffeinmentes és gyógynövényekkel dúsított, zöldkávé és genodermás kávé, esetleg nem is valódi babkávéból, de az eredeti itallal megegyező aromával, pótkávé… Mindegy is, hogy melyiket isszuk, a lényeg, hogy általa olyan lendülethez jutunk, amivel újult erővel folytathatjuk a (munka)napunkat. A kávé tehát lehet alibi, de minek mentséget keresni, amikor egyszerűen imádjuk!
Szerző: K.T.
Fotó: Envato
#hr #munkahely #munkahelyikultura #csapatepites