Ha több nem is, a koronavírus-járványnak mindenképpen volt egy mindenkire nézve jelentős haszna: megtanultunk kezet mosni, alaposan és gyakran. Egy munkahelyi közösségben, mondhatni, ennek természetesnek kellene lennie, mint ahogy számos más viselkedési szabálynak is: például, hogy nem beszélünk rágózás közben, hogy zsebkendőbe illik tüsszenteni vagy nem matatjuk a telefonunkat beszélgetés alatt. Ezek az apróságok ugyan közvetlenül nem jelentkeznek a munkahelyi teljesítményben, viszont hatnak a mindennapi közérzetünkre, így a vállalati együttélésünkre.
Sok évvel ezelőtt fordult elő az az eset, amikor kb. egy hétig nem sikerült felfedni egy munkahelyi közös használatú helyiségben terjengő bűz eredőjét. Mígnem valakinek eszébe jutott, hogy szétnéz a felső polcokon is, amire csak székre állva lehetett rálátni. Szinte az első próbálkozáskor sikerrel járt: egy korábban ott hagyott ebéd maradéka díszelgett egy tányérban, valaki félrerakta és ott felejtette a már nem kifejezetten ínycsiklandó ételt. Ezzel úgymond megszegte azt az íratlan munkahelyi szabályt, hogy nem étkezünk a szobában, illetve mindenki elmosogat saját maga után. Valószínűleg minden munkahelyen megvannak a helyi előírások, amelyek garantálják a rendet és a rendszert, a békés egymás mellett élés érdekében. Nyilvánvalóan nem jár börtönbüntetéssel, ha valaki megszegi ezeket a szabályokat, de ha rendszeresen felrúgja azokat, számíthat a közösség „viszonzására”. Ugyanígy érdemes figyelni az alap illemszabályokra is, amelyek be nem tartása szintén nemtetszést válthat ki a kollektívából.
Egy vendéglős azt mesélte, hogy sok esetben figyelmeztetni kell, de még többször inkább megtanítani a fiatalokat, a szakmát tanulókat az alap higiéniai szabályokra, így a kézmosásra, a tiszta ruha viselésére, a lányokat az intimtermékek megfelelő használatára. Hogy figyelmeztetni kell őket arra, legyen náluk zsebkendő, és ha tüsszentenek, használják is (majd mossanak utána kezet). Hogy igyekezzenek feltűnés nélkül, orrukat, szájukat eltakarva tüsszenteni, lehetőleg csukott szájjal, és ha megkörnyékezné őket az ásítás, azt minél diszkrétebben, csukott szájjal végrehajtani. Jó azt is tudni, hogy tüsszentést követően csak a közvetlenül mellettünk ülőnek kívánjuk egészségére, azt is csak halkan, és ha szükség van orrfújásra, azt minél halkabban, lehetőleg a többi embertől elfordulva (és nem zavarva) tegyük meg. (Sokszor elég, ha diszkréten megtöröljük és nem fújjuk az orrunkat.) A köhögés viszont olyan inger, amelyet nem tudunk elfojtani, ezért társaságban a szánk elé tett kézzel vagy zsebkendővel nyugodtan engedjük meg magunknak, de ha köhögésroham tör ránk, hagyjuk ott a többieket, és ahol nem zavarunk mást, köhögjük ki magunkat. (Egy tárgyaláson vagy munkaebéden, rendezvényen elvonhatja a figyelmet a lényegről, ha valaki hosszan köhög.)
Ma már a protokoll talán megengedőbb a rágógumi-használattal kapcsolatban, mint elterjedésének hajnalán, azonban ma is illetlenség rágózva beszélni a másikkal, főleg nem előadást tartani (sajnos erre is volt már példa). A rágógumit köpjük egy zsebkendőbe és dobjuk ki, mert az aztán nemcsak, hogy nem szép, de gusztustalan (és nem higiénikus) is, ha odaragasztjuk valahová, mondjuk az asztallap aljára.
Ha már az asztalról esik szó, előfordul, hogy megkínálnak bennünket egy kávéval. Gyakran látni, hogy az ital megkeverése után megnyalja a kávéskanalat a fogyasztó, amit ugyanúgy ajánlott mellőzni, mint azt, hogy a csészében/pohárban marad a kanál, miközben felhajtjuk az italt. Ha nincs kistányér, csészealj a feketéhez, a feleslegessé vált kanalat tegyük szalvétára vagy tartsuk a kezünkben, amíg megisszuk az italt, majd tegyük vissza a csészébe/pohárba.
Érdemes szót ejteni a kulturált telefonhasználatról is. Ma már a munkahelyek egy részén kifejezetten telefonos szünet is van, ezt főként a fiatalabb korosztály igényli, hiszen lételemük az online jelenlét. Társas eseményen csak sürgős esetben és rövid ideig illő elővenni a telefont, egy beszélgetésben pedig elnézést kell kérni a használatára. A telefonálás csak arra tartozik, akik egymással beszélnek, ezért lehetőleg diszkréten folytassuk le a hívást. Társaságban csak akkor tegyük az asztalra a készüléket, ha fontos hívást várunk, egyébként a táskánkban, a zakónkban a helye. Sokan le is halkítják a telefonjukat az esemény előtt, hogy az üzenetjelző hangok se zavarják meg őket más emberek társaságának élvezetében.
Szerző: K.T.
#etikett #szervezetikultura #kommunikacio #hr