Az online interjúztatás kihívásai nemcsak a jelöltet érintik, sokszor a másik oldalon ülő kollégáknak is feladják a leckét.
Jelentős különbségek adódnak ugyanis a személyes és az online interjúk között. Ha a jelölt személyesen jelenik meg, azonnal kiderül, hogy megtalálja-e az irodát, pontosan érkezett-e, milyen az öltözéke, járása – a covid-helyzet előtt a kézfogása –, a parfümfelhőről vagy egyéb karakteres illatélményekről nem is beszélve.
Amikor belép, egy small talkkal teremthetünk bizalmi légkört. Például biztathatjuk, hogy tegye le nyugodtan a kabátját, megkérdezhetjük, hogy kér-e egy pohár vizet. Ezekkel az apró interakciókkal elő lehet készíteni az interjút, meg lehet törni a jeget.
Online a bemelegítő rész sokkal nehézkesebb. Egyszer csak felbukkan valaki a képernyőn, akinek csak a feje látható, néha egészen megdöbbentő szögekben vagy fényviszonyok között. Ne adj’isten fejjel lefelé.
Ezektől meg kell próbálni elvonatkoztatni. Kivéve, ha extrém rosszak a képviszonyok, ekkor érdemes instruálni a jelöltet, hogy ne az ablak elé üljön, emelje feljebb a kamerát, ha kell, fordítsa meg a képet. Ha nem elég gyors a net és folyton lefagy, az nagyon megakasztja a gondolatmenetet, és beárnyékolja az eleve nehezebben létrehozott bizalmi légkört.
A folyamat tartalmilag ugyanúgy zajlik, mint egy személyes interjú, ám mivel a jelölt az otthonából, komfortos, megszokott körülmények közül jelentkezik be, két irányba mehet el a dolog. Lehet, hogy nagyon befeszül, frusztrálja a helyzet, nem örül annak, hogy az interjúztató „belát” a személyes terébe. Fokozottan figyelni kell tehát az interjú során, hogy oldódni tudjon és az érdemi információ elhangozzon. A másik reakció ennek éppen az ellenkezője: a saját környezetében jobban megnyílik, bizalmasabb lesz, többet mond el, mint egy személyes találkozón. Ebben az esetben nem „interjú persona” szerepben marad, hanem emberközelibb oldalát mutatja. A HR-esek számára ez azért fontos, mert még inkább meg lehet ismerni, és prognosztizálható a csapatba történő illeszkedése.
Ha az interjúztató is az otthonában van, nehezebb lehet professzionális benyomást keltenie. Az öltözék, frizura, némi smink, ékszer segíthet ezen. ugyanakkor a teljes „harci dísz” nem javasolt, érdemes megtalálni az arany középutat.
Ha sikerül megteremteni a megfelelő légkört, gyakran jobban megnyílnak a jelöltek a saját otthonuk kényelmes körülményei között, mint egy irodai környezetben. Akár egy felsővezető is hamarabb mutatja az emberi oldalát, ha nem öltönyben-nyakkendőben érkezik egy idegen céghez interjúzni.
Mivel az online beszélgetés egyre megszokottabbá válik az emberek mindennapjaiban, a jelölteken sem látszik extra lámpaláz. Ha a kezdeti kapcsolatteremtés megfelelően lezajlik, néhányan hajlamosak akár el is feledkezni magukról, és olyan lazasággal viselkedni, ahogy egyébként megszokták.
Az interjú célja egyrészt, hogy megjósolja, mennyire válna be a jelölt a munkakörben, másrészt hogy mennyire lenne képes beilleszkedni a szervezetbe. Az elsőt könnyebb online megvizsgálni, talán e tekintetben nincs is különbség a személyes és az online interjú között, a másodikat viszont jóval nehezebb.
Az online interjú a „puskázás” melegágya is lehet: nyelvi felmérésnél több kolléga észrevette, hogy a jelölt egy előre megírt szövegből próbál olvasni. Ezt nem érdemes megpróbálni, mert elég feltűnő.
A technikai kihívások pallosa is folyamatosan az interjú felett lebeg: ha lefagy a rendszer, maximum háromszor érdemes megkísérelni videohívással újra felvenni a kapcsolatot, ha harmadszor is megszakad, akkor telefoninterjúra kell áttérni, amit az első megszakadás után jelezni kell. Ha akár csak pár percre is láttuk egymást személyesen, és a többi telefonon zajlik, akkor is teljesebb képet ad az interjú, mintha csupán telefonon zajlott volna.
Esetleg, ha valamelyik programon belül nehézség adódik, érdemes áttérni egy másikra. Szerencsére több lehetőség közül is lehet válogatni.
Szerző: B.E.
#HR #onlineinterju #allaskereses