Talán csak a saját kishitűségünk akadályoz meg abban, hogy a számunkra legmegfelelőbb állást megtaláljuk. Hiszen sok esetben a munkahelyváltás, az új irány megtalálása már azelőtt meghiúsul, hogy egyáltalán elindult volna a folyamat. Mutatjuk, mely gondolkodási minták blokkolnak minket általában.
Kezet a szívre, és nézzük: hányszor beszéltük le magunkat valami új kipróbálásáról a következő kifogásokat hajtogatva? „Most épp nem tudok…”, vagy „Túl öreg vagyok hozzá.”, esetleg „Ki tudja, mi fog történni…”. Ismerős mondatok, ugye? Sajnos ez a hozzáállás gyakori oka annak, hogy az ember nem abban az állásban van, ahol szakmailag lenni szeretne. Petra Baumgarthuber, német szakmai tanácsadó a következő, előrelépést gátló mondatokat hallja leggyakrabban.
“Egyetemre csak 18 évesen mehet az ember“
Tévedés! Az egyik leggyakoribb blokkoló hiedelem a merev, szabályalapú gondolkodásból származik. Eszerint az ember például már nem kezdhet 27 évesen tanulmányokba, hiszen akkorra már a családalapítás szakaszába kellett lépnie. Szerencsére mára egyre kevésbé jellemző ez a hozzáállás, a társadalom sokat fejlődött. Vagyis sosem késő átképeznünk magunkat, váltani, ha nem érezzük jól magunkat az adott pozícióban.
„Ezt kell tennem”
Gyakori, hogy a munkavállaló arra hivatkozik, hogy a váltás következményeit nem látja előre, ezért nem meri meglépni azt. E mögött természetesen a bizonytalanság áll, az „akadályokat” azonban a legtöbb esetben el lehet távolítani az útból azzal, hogy utánajárunk a kérdéses információknak. Vagy igény esetén a hiányzó készségek elsajátításához szükséges képzéssel.
Utcára kerül, aki kilép a biztonságot adó munkahelyről?
Habár a mostanihoz hasonló labilis gazdasági helyzetben nem csoda, ha ezzel a hozzáállással találkoznak a szakemberek, azért az is jellemző, hogy a dolgozó sokkal ingatagabbnak látja a szituációt, mint amilyen valójában. A nagy számok törvénye azt mutatja, hogy habár előfordulnak gondok, a legtöbb esetben minden jól alakul, ha bele merünk vágni a váltásba.
Felelősségvállalás másokkal szemben
Szép – de nem túl hasznos – dolog mások érdekeit a sajátjaink elé helyezni. Petra Baumgarthuber szerint sokszor hallani, hogy a kollégákkal vagy a családtagokkal „nem teheti meg” valaki, hogy továbblép. Ez azonban ahhoz vezethet, hogy a saját maga boldogsága útjába áll.
Túlzott perfekcionizmus
Nincs olyan, hogy százszázalékosan tökéletes munka. Ahhoz, hogy olyan feladatokat végezzünk, melyeket élvezünk, folyamatosan szem előtt kell tartanunk a saját személyiségfejlődésünket és mások hozzáállását, hiszen könnyen meglehet, hogy ami korábban fontos volt vagy élvezetes, mára már egyáltalán nem az.
„Ez úgysem fog menni”
A lehető legrosszabb, mikor az ember nem bízik saját kompetenciáiban, talpraesettségében. Fontos, hogy a negatívumok helyett, mint „Ha felmondok, elveszik három év szakmai tapasztalata” inkább arra fókuszáljunk, hogy „A következő munkahelyen is sokat tanulhatok, és még jobban is érdekel.”
Ne legyünk türelmetlenek!
Ha sikerült a váltás, szem előtt kell tartani, hogy nem sikerülhet minden azonnal. Vagyis, adjunk magunknak időt ahhoz, hogy megszokjuk az új helyzetet és sikeresek lehessünk az adott állásban. Nincs értelme saját magunkat nyomás alá helyezni azzal, hogy az első perctől tökéletesen kell teljesítenünk.
Szerző: T.M.
#allas #karrier #palyavaltas #munkahely