Számos munkahelyen találkozhatunk azzal, hogy nem a munkáltató határozza meg a fix fizetést, hanem még az állásinterjúk során a munkavállaló fogalmaz meg egy fizetési igényt.
Pályakezdőként még nehezebb felmérni, hogy ez milyen összeg legyen, de az évek során körvonalazódik, hogy az adott munkáért milyen fizetést várhatunk el. Ehhez sok mindennel tisztában kell lennünk, köztük a saját értékeinkkel és tudásunkkal, nem mellesleg érdemes felmérni az adott cég hajlandóságát is.
Az első fizetés
Friss diplomásként a munka világába csöppenve sok újdonság ér minket, köztük az is, hogy már nem az órabérben meghatározott gyakornoki fizetésünket kapjuk. Természetesen számos lehetőség létezik, így van, aki továbbra is órabérben dolgozik, esetleg projekt vagy teljesítmény alapon kapja a fizetését, de gyakori a havi fix bér is.
Mennyi az annyi?
Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni fizetési igényünket, érdemes előzetes kalkulációt végezni. Mennyi pénzre lesz szükségünk a havi megélhetésünkhöz, tehát melyek azok az anyai kötelezettségeink, amiknek mindenképp eleget kell tennünk.
Ezen felül pozitív, ha a fizetésünkből megmarad szórakozásra, és még félre is tudunk tenni. Ezek gyakran egy friss diplomás fizetésébe nem férnek bele, épp ezért előnyös több szempontból is körbe járni a témát, mielőtt igényünket leadjuk.
A munkáltatónak is megfelel?
Ha tudásunkhoz, szakmai tapasztalatainkhoz és emberi értékeinkhez mérten sikerült megfogalmazni az általunk kívánt összeget, akkor már csak egy kérdés maradt hátra: vajon ez a munkáltatónak is megfelel? Fontos, hogy a realitások talaján maradjunk, de legyünk tisztában azzal, hogy mennyit ér meg nekünk az adott munka. Vállalhatunk kevesebb pénzért olyan munkát, ami nagy fejlődési lehetőséget kínál, vagy bekockáztathatjuk egy nagyobb összeg bemondását, belekalkulálva, hogy lehet, így nem mi nyerjük majd el az állást.
Mert valljuk be, az egyik legmeghatározóbb pont a kiválasztásnál a fizetési igényünk lesz.
Csak diszkréten
Ha elnyerjük a kívánt munkát, akkor a legfontosabb tanács, amit már sok embertől hallhattunk, hogy az illető kezelje diszkréten a fizetése összegét. Ne beszéljen erről kollégáival, és ne is kérdezzen rá, hogy a másik embernek mennyi üti a markát havi szinten. Ugyan a kíváncsiság mindenkiben benne van, mégis számos konfliktust és feszült helyzetet előzhetünk meg azzal, ha megtartjuk magunknak ezt a privát információt. Aki már évek óta a cégnél dolgozik, lehet, hogy nem keres annyit, mint mi új belépőként. Ennek nem feltétlenül az az oka, hogy kevésbé teljesít jól, szimplán nem minden vállalatnál emelik gyors ütemben a fizetéseket. Sőt, gyakori, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen kap anyagi előrelépést valaki.
Áldozatok és rengeteg tanulás
Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy az egyetem anyagilag, fizikailag és szellemileg is megterhelő, kinek jobban, kinek kevésbé. Azt viszont elmondhatjuk, hogy mindenki számára áldozattal, rengeteg tanulással, és időbeli befektetéssel jár. Az egyetemen töltött idő alatt legtöbbször nem tudunk teljes állásban dolgozni, de ezáltal áldozatot hozunk azért, hogy a jövőben sikeresek legyünk. Ezt a befektetést meg szeretnénk téríteni, amellett, hogy a mindennapi életünket anyagilag intézzük és rendezzük. A lakás, az élelmiszer, a ruha, és minden más ára folyamatosan nő, viszont a fizetések nem tudják ezt a növekedést ilyen radikálisan követni. Egy albérletben élő fiatalnak például úgy kell számolni, hogy (jó esetben) csak a fél fizetése a lakhatásra megy. Vannak tehát szélsőséges példák, amikor egy pályakezdő irreális összeget vár el munkájáért cserébe, de sok esetben a megélhetés érdekében kell bemondani azt a bizonyos összeget. Bármilyen helyzetben is vagyunk, a legfontosabb, hogy tisztában legyünk saját értékeinkkel, így munkavállalói és munkáltatói oldalról is olyan egyezség születhet, ami mindkét fél számára megfelelő.
Fotó: Freepik