Az utóbbi években rengetegen kényszerültek állásváltásra, pályamódosításra. Magyarország piacvezető állásportálja, a Profession.hu 400 hazai céget kérdezett arról, hogy mit gondolnak a munkáltatók a pályaváltókról, mitől félnek a legjobban, illetve a portál maguknak a pályaváltóknak is megfogalmazott kérdéseket. Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR-vezetője a portál Karrierváltó online eseményén ismertette a felmérés tapasztalatait.
A felmérés eredménye szerint a munkáltatók attól félnek a legjobban, hogy a munkavállalók kényszerből váltanak, ezért nem számíthatnak rájuk hosszú távon, mert esetleg vissza akarnak térni a korábbi szakmájukhoz. Az is a válaszok között szerepelt, hogy a friss munkatársak esetleg rájönnek: nem tetszik nekik az új szakma, és ismét váltanak, így emiatt nem lesz megfelelő a motivációjuk. A portál arra is kíváncsi volt, hogy a munkáltatók mit tartanak a pályamódosítók legnagyobb előnyének. A válaszok a motivációról szóltak, hiszen a pályaváltók új szemléletmódot és motivációt is képesek behozni a vállalat életébe.
Érdekes szempont, hogy a motivációs kulcs a legnagyobb kétsége, de a legnagyobb előnye is lehet a pályaváltóknak, ezért nekik érdemes a motiváltságukról biztosítaniuk a munkáltatót. Ehhez nyilvánvalóan olyan szakmát kell találniuk, amivel a motiváltság tényleg elérhető, és ha ez megvan, akkor a szakember azt javasolja, nyugtassák is meg a foglalkoztatójukat. Ez ugyanis nem csak a kételkedést űzi el, de egyben egy hatalmas versenyelőny lesz a munkavállaló számára, hiszen a munkáltatók tisztában vannak vele, hogy motiválni csak motivált embereket lehet. Ugyanis hogyha valaki 10 éve ugyanazzal foglalkozik, és már nem érdekli őt a feladat, egy munkáltató szinte bármit megpróbálhat, akkor sem fogja tudni megszerettetni vele azt a szakmát, amivel kapcsolatban már elvesztette az izgalmat. Viszont egy lelkes új pályakezdő valószínűleg beleteszi a pluszt a munkájába.
És hogy milyen jelenségekről beszélhetünk a pályamódosítás során, egyáltalán milyen gyakori jelenség ez? Tízből hét ember váltott már pályát az élete során, négy már többször is, és a cégek 76 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen alkalmazna olyan valakit, akinek ez lenne az első munkahelye az új szakmájában, tízből hét cég ezt már meg is tette. Az látszik, hogy egy gyakori jelenségről van szó. Nagyon sok kérdést vet fel, hogy vajon hogyan fogják fogadni a pályamódosítókat a kollégák. Jó hír, hogy a cégek úgy nyilatkoztak arról, mit gondolnak a kollégák egy pályaváltó fogadásáról, hogy a túlnyomó rész, tehát 65 százalék szerint a kollégák igyekeznének segíteni az újonnan érkezőknek (a válaszadók között a budapesti cégek felülreprezentáltak voltak). Az állásportál több, mint 2000 álláskeresőt, illetve munkavállalót kérdezett meg arról, hogy ők hogyan fogadnának egy pályaváltót. Itt még optimistább volt az arány, 67 százalékuk mondta azt, hogy örülne az új szemléletmódnak és az új kollégának.
Megvizsgálták azt is, hogy a nagyon nagy számú pályaváltás mögött milyen okok húzódtak meg. A váltás nagy részben kényszerből vagy a pénzügyi helyzet miatt történik, esetleg azért, mert a cég, ahol a munkavállaló dolgozott megszűnt. Nem meglepő, hogy nagyon félünk váltani. Simon-Göröcs Lili tapasztalata az, hogyha nem is érzi valaki jól magát egy adott pozícióban vagy egy adott cégnél, nem vált, mert roppant módon fél az ismeretlentől. Tehát ezt a „tudom, hogy nem jó, de még akkor is jobb, mint az ismeretlen” álláspontot képviseli. Úgyhogy ezért az esetek nagy százalékában valamilyen lökés hatására jön létre a váltás. Hogy mi a váltás eredménye, erre a válaszolók jelentős hányada azt állította, hogy kihozták a helyzetből a legjobbat, tehát pozitív visszajelzést adtak, többen azt is megfogalmazták, hogy már bánják, hogy korábban nem lépték meg ezt a lépést.
Természetesen olyan is akad, aki nem találta meg a számítását az új munkahelyén és ugyanúgy szeretne váltani, viszont kisebb százalékban vannak azok, akik kifejezetten megbánták a pályaváltást. Tehát sok esetben megéri változtatni, még akkor is, ha kényszer hatására történnek a dolgok.
Szerző: K.T.