Ismerjük a székfoglaló játékot, amikor adott mennyiségű helyre több embernek kell leülnie. És, biztos, hogy lesz olyan, akinek éppen nem jut hely.
Így működik ez pontosan a munkaerőpiacon is. Az, hogy néha nem jut mindenkinek állás, matematikai törvényszerűég. És jó eséllyel, aki éppen abban a körben, vagy akár több körön keresztül sem jut székhez, kevéssé rátermettnek könyveli el magát, az önbizalma is meginoghat hosszú távon. Minél hosszabb idő telik el az álláskereséssel, annál valószínűbb ez a forgatókönyv, közben az egzisztenciális félelmek is egyre szorongatóbbak lehetnek, ami ismét nem gyakorol kedvező hatást a teljesítményre. Így kezdődik és tartja fenn magát az ördögi kör, amiben bárki könnyűszerrel elveszíthet a lába alól a talajt.
Minderre egyéb félelmek is rétegződhetnek. Például egy egyedülálló szülő, akinek lakhatása, gyermekének ellátása is a folyamatosan áramló bevételre tudna csak épülni, hosszabb távon a gyámügy érdeklődő figyelmét is magára vonhatja. Addigra már az illető tehát már nem csak azért szorong, hogy miből fog élni, miből ad gyermekének enni, hogy nem kerülnek-e együtt az utcára, hanem esetleg azért is, hogy nem választják-e el őket egymástól, ami mindkettejük számára végzetes forgatókönyv lenne.
Hogyan keressen munkát, ha nincs, ahol lakjon? Hol keressen munkát, ha nem tudja még, hol fog lakni? Ezzel a szorongással hogyan keltsen kedvező, nyugodt benyomást egy sorsát eldöntő interjún? Tételezzük fel, hogy végre a következő interjúra is visszahívják, esetleg őt választják az állásra, munkához jut: vajon mennyire lesz képes tartani az iramot azokkal, akiknek a háttere szerencsére ennél a legtöbbször jóval kiegyensúlyozottabb? Ha nem nyújt megfelelő teljesítményt, vajon nem vezet-e egyenes út a következő utcára kerülésig, és így tovább?
Hogy ezekből a szorongató helyzetekből hogyan és miképpen érdemes kiutat keresni, nehéz kérdés, de biztos, hogy a lehető legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk a társas kapcsolatainkra építeni. Mégpedig, és ez nagyon fontos, pironkodás nélkül! Az ember ugyanis olyannyira társas lény, hogy folyamatosan és mindannyian egymásra szorulunk. Aki éppen nehezebb helyzetben van, nehezen kérhet segítséget is, zavarba jön, úgy érzi, csak ő szorul másokra, azonnal viszonozni szeretné. Ugyanakkor, ne feledjük, lehet, hogy egy kicsit később pontosan fordítva hozza majd a sors. Mint ahogy azt sem, hogy azok, akik éppen aktuálisan kevéssé tűnnek kiszolgáltatottnak, voltaképpen folyamatosan egymásnak is ugyanúgy ki vannak szolgáltatva, hiszen ha a csoport, az egymásrautaltság hálója megszűnne, senki nem lenne képes egyedül fennmaradni. Nagyobb összefüggésrendszerben az éppen segítő kezet nyújtónak éppen annyira szüksége van a megsegítettre, mint viszont.
A kapcsolati háló fonalait felgöngyölítve a legközelebbi ismerősöktől (család, barátok) érdemes kifelé haladni a körön, illetve a karitatív szervezetekkel is felvenni a kapcsolatot, ha kell! Az ingyenes pszichológia ellátás is rendelkezésre áll, amivel szintén javasolt mihamarabb élni: a nehéz helyzetekben a lelki támogatás még fontosabb, még inkább kulcskérdés, mint egyébként!
Fotó: Envato
Szerző: B.E.
#allaskereses #segitseg #munkaeropiac