Business coachként gyakran dolgozom ügyfeleimmel különböző konfliktus helyzeteken, ahol a vitafelek között kirajzolódik a tipikus három szerep közül egyik-másik: üldöző, áldozat, megmentő. A Stephen Karpman által kidolgozott ún. drámaháromszög alkalmazása segít a tudatosság és az önismeret fejlesztésében. A probléma azonosításán felül mit lehet még tenni, ha észrevesszük magunkon (vagy a másikon) az üldözőt, az áldozatot vagy a megmentőt? Az EMCC szakmai műhely mesterelőadója Csigás Zoltán mestercoach volt.
A coach és az élethosszig tartó képzés
A hiteles és naprakész coach tevékenységéhez évekig (vagy élethosszig) tartó folyamatos önismereti munka és szakmai továbbképzés szükséges. Jó indulási alapot ad, de önmagában nem elegendő egy coaching végzettséget megszerezni, ha valaki komolyabban szeretne ezzel a segítő szakmával foglalkozni.
Az EMCC (European Coaching and Mentoring Council) célja, hogy a coachok és segítő szakemberek folyamatosan tovább fejlesszék szaktudásukat, kompetenciáikat. Az önreflektív munkán, önfejlesztésen, szupervíziós alkalmakon kívül szakmai továbbképzések is támogatják a működésüket.
A szervezet coachokat, mentorokat, vezetőket, HR-eseket, fejlesztőket, valamint a vezetéssel, szervezetfejlesztéssel és személyiségfejlesztéssel foglalkozó tudományok képviselőit tömöríti.
A nemzetközi szervezet legutóbbi, online formában megrendezett szakmai műhelyének fókuszában a konfliktushelyzetben betöltött szerepek átvizsgálása és feloldása volt. A véletlenszerűen megnyitott szobákban párokban vagy triádokban folytak a beszélgetések, ahol mindenki saját élmény alapon nézhetett rá saját jelenlegi vagy korábbi visszatérő konfliktushelyzetére, esetleg az ügyfelének rendszeresen ismétlődő elakadására.
Mi van a drámán túl és mit jelent a pozitív konfliktus?
A konfliktus kifejezetten jó is lehet, de csak akkor, ha jól csináljuk – hangsúlyozta Csigás Zoltán. Ehhez azonban nagyfokú tudatosságra van szükség, aminek kialakításában pl. egy business coach segíthet. Az emberek többségét azonban sokszor félreviszik az érzelmek, a hibás értelmezések, félreértések, a projekciók, a saját érzékeny pontok, stb. Ilyenkor születik meg a „dráma”, ami már mindkét fél számára káros következményekkel járhat.
Mégis akkor miért választjuk ezt a destruktív utat?
Mert kiszámítható mi fog történni (pl. a másik fél megsértődik, dühös lesz, stb.), egyúttal levezethetjük az érzelmi energiákat is. Gyakran egy-egy dráma után mindenki rosszul érzi magát, mégis jobb a „biztonságos rossz”, mint a semmi, a közömbösség. Az így kialakuló játszmában, aki üldöző szerepet vesz magára: támad, hibáztat és manipulál. A megmentő mások helyett fog cselekedni, és áldozatot keres magának (tipikusan kéretlen segítő). Az áldozat túlalkalmazkodik, és alárendelődik.
Ha a coaching ügyfélben tudatosodik, hogy mely szerepeket szokta leggyakrabban felvenni, már hatalmas lépést tett a megoldás felé.
A pozitív konfliktus kialakításához az áldozatnak rá kell jönnie, hogy önmagában is kompetens, és van ereje, önbizalma, képessége, így kiléphet a játszmából. A megmentőnek fel kell ismernie, hogy csak akkor segítsen, ha erre megkérik, azaz hagyja, hogy a másik fél olyan legyen, amilyen, és engedje kísérletezni. Az üldöző pedig úgy kerülheti el a hibáztatást és manipulálást, ha strukturálja a helyzetet a másik féllel, megállapodnak a keretekben, és ehhez tartják magukat, mert ez adhat biztonságot az üldöző számára, hogy ne akarjon „drámázni”. Ehhez a felismerésen kívül arra is szükség van, hogy a játszma indítója ki is akarjon törni ebből a szokásából.
Csigás Zoltán szerint a pozitív konfliktus létrehozásához – drámaháromszögbéli – szerepektől függően kitartásra, kreativitásra és nyitottságra van szükség, mert csak így lehet őszintén, nyílt kommunikációval játszmamentesen kapcsolódni a másikhoz.
Szerző:
Dr. Balogh Gábor, adjunktus (PTE KTK), business & life coach (https://drbaloghgabor.hu/), az EMCC tagja
#coaching #hr #munkapszichologia #kommunikacio