Bár kétségtelen, hogy a munkamánia és az elkötelezett, szorgalmas munkavégzés könnyen összecsúszó kategóriák, mégis vannak a kettő között komoly különbségek. A sorozat előző részében arról volt szó, hogy kit is tekintünk munkaalkoholistának. A kifejezés maga erősen vitatott. Az egyik szélsőséges álláspont szerint a munkaalkoholisták valójában olyan szorgalmas emberek, akiket a többiek irigyelnek, a másik szélsőséges álláspont szerint a munkaalkoholisták függőségben szenvedő, segítségre szoruló emberek.
Különbség a szorgalmas és a függő ember között
Az elkötelezett, szorgalmas emberek egy cél irányába haladnak, és legalább két dolog igaz rájuk: a munka örömöt okoz nekik – vagy legalább is látják, hogy egy-egy lépés miként vezet el a kívánatos cél eléréséhez -, valamint a cél elérését követően képesek kikapcsolódni a munkából.
A munka által okozott öröm helyett a munkaalkoholista meghatározó érzelmi élménye a bűntudat és a szorongás, amikor nem dolgozik, valamint egy-egy cél elérését követően egyszerűen új célok felé fordul a figyelme.
A munkaalkoholisták esetében számos mítosz van, amelyeket le kell bontani annak érdekében, hogy a helyzetük javulhasson. Az egyik ilyen mítosz „az értetek teszem” mítosza, amikor a munkaalkoholista azt állítja, hogy a családjáért dolgozik sokat, sőt szélsőséges esetben egyenesen átteszi a felelősséget a család tagjaira („te akartál ezen a környéken lakni”, „te akartál ekkora házát”, „a gyerekek magániskolája is a te ötleted volt” és így tovább). Egy dolog bizonyos: ezek a jól hangzó érvek maximum féligazságok.
Ezt a legjobban éppen az bizonyítja, ha valamilyen módon rá lehet venni egy munkaalkoholistát arra, hogy hagyja abba a munkát egy rövid időre. A domináns élmény ekkor a frusztráló tétlenség, az értéktelenség érzése lesz. Van olyan értelmezése a munkaalkoholizmusnak, amely szerint ez a fajta hajszolt munkavégzés tulajdonképpen nem más, mint egyfajta megküzdési kísérlet az élet értelmetlenségével szemben.
A munkaalkoholista az önértékét és önbecsülését gyakorlatilag egyetlen forrásból, a munkából tudja származtatni. Ha ezt elveszíti, azonnal meg is inog a saját értékét illetően.
Hogyan hat a családra a munkaalkoholizmus?
A munkaalkoholista családok dinamikája éppen ezt tükrözi: a kapcsolatait értékelni nem tudó munkaalkoholistának mind a származási családja, mind a jelenlegi családja diszfunkcionálisan működik. A jelenlegi család gyakran szét is esik: több olyan kutatás van, ami bizonyítja, hogy az olyan házasságok, amelyekben legalább az egyik fél munkaalkoholista, jóval nagyobb eséllyel végződnek válással, mint a nem munkaalkoholista párok házasságai.
Kik sérülnék a leginkább?
A leginkább sérülékeny helyzetben mégsem a házastárs, hanem a gyerekek vannak. Ők sok esetben naiv elméleteket gyártanak, amelyek visszatérő gondolata, hogy a szülőjük azért menekül a munkába, mert ők értéktelenek, nem elég jók. Nem is csoda, hogy a munkaalkoholista az értéktelenség érzésével együtt gyakran a függőséget is átadja: Robinson és munkatársai több tanulmányban írtak arról, hogy a munkaalkoholisták gyermekei sokszor maguk is munkaalkoholisták vagy szimplán alkoholisták lesznek. Ez már rávilágít a származási család tragédiájára is: sokszor a munkaalkoholista maga is egy függőségi környezetből származik, ahol túl hamar kell felnőtté válnia, így viszont nem lesz belőle valódi felnőtt sohasem (Freud szavaival az egészséges felnőtt az, aki tud dolgozni és szeretni).
A jelenlegi család diszfunkciója nem csak az esetleges szétbomlásban lelhető fel, hanem abban is – hasonlóan az alkoholizmushoz -, ahogyan az alkoholista családtag esetében – rejtegetni próbálják a függőséget. A család alkalmazkodik a munkaalkoholista lehetetlen napirendjéhez: későn esznek, a gyerekek későn kerülnek ágyba, elfogadják a képtelenségét a 70, 80 vagy több órás munkaheteknek. A gyerekeket az egyedül maradt szülő gyakran felnöveszti, velük osztja meg a felnőtt kérdéseket a mindig hiányzó partner helyett. Nem meglepő ennek függvényében, hogy a kutatások eredményei alapján a munkaalkoholista szülők gyerekeinek a körében jóval gyakoribb a depresszió és a szorongás, mint a kortársaiknál.
Mi a munkaalkoholista legnagyobb hazugsága?
A munkaalkoholista egyik legnagyobb ön- és másokra irányuló hazugsága az, hogy a családjáért teszi, amit tesz. Azok a kutatások, amelyek a munkaalkoholista családok dinamikájával foglalkoztak világosan igazolják, hogy a munkaalkoholizmus megbetegíti mind a munkaalkoholistát, mind a partnerét, és ha vannak, akkor a gyermekeiket is.
Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI
#munkapszichologia #fuggoseg #mentalisegeszseg #munkaalkoholista