A munkamánia is egy a függőségek közül. Ily módon rokon az alkoholizmussal és a drogfüggőséggel. Valamit pótol, amire a személy mindhiába vágyik. Legfeljebb a társadalmi elfogadottsága nagyobb, vagy egyenesen támogatott is. Így akár felismerni is nehezebb. Pedig érdemes odafigyelni, mielőtt kiégéshez vezet. Czirkos Orsolya személy-és szervezetfejlesztő coach trénerrel elemezzük a problémát.
Minden függőség valamiféle kompenzáció, azaz az egyénben valamilyen hiányt pótol. Ez lehet valamilyen kompetencia hiánya, vagy akár az önbizalomé, az önszereteté. Mindezen hiányokat az alkohol vagy a drog tudatmódosító hatása enyhítheti átmenetileg és illuzórikusan. Egyfelől úgy, hogy a személy ezek hatására bátrabbá válhat, és így képesnek érzheti magát valódi énjének megmutatására a világ felé szerepjátszás helyett. Megszűnnek a gátlásai, amelyek általában nyomasztják. Másfelől ezekkel a függőségekkel egyszerűen csak elmenekülhet és elterelheti a figyelmét a problémáiról. Az alkohol, drogok és egyéb függőségek mellett ugyanezen szerepeket tölti be a munkamánia is az ebben érintett személyeknél.
A különféle addikciók egymással össze is függhetnek és halmozódhatnak is. Vegyünk például egy cégvezetőt, aki felépítette birodalmát, de a vállalat önjáró működéséhez szükséges kompetenciák hiányában a cég fenntartása rengeteg energiáját emészti fel. Mindez nem kevés stresszel, frusztrációval jár, és az ilyen ember szabadidő terén sem áll túl jól. Elkezdenek megromlani a közeli és távolabbi kapcsolatai, akár az egészségével együtt. Mindez pedig előbb-utóbb alkoholhoz, szerekhez való meneküléshez is vezethet.
Hogy valakinek hajlama van-e valamilyen függőségre, azt a családi öröksége is befolyásolhatja, és nem kevésbé természetesen az őt ért gyermekkori hatások, esetleges traumák. Egy alkoholista szülő gyermeke válhat ily módon akár munkamániássá. A munkamánia az érintett embernél egyébként sokszor abban érhető tetten, hogy a munkával töltött idő és a hatékonyság nincs egyenes arányban egymással, sőt: előbb-utóbb a fagyi óhatatlanul vissza is nyal, hiszen a kellő pihenés hiányában végzett munka egy idő után már a teljesítmény rovására megy. A legbeszédesebb tünet azonban az, hogy a munkamániás ember figyelme nincs ott, amikor éppen nem a munkával van elfoglalva. Fizikailag jelen van a családban, barátokkal, de fejben egyáltalán nincs. Megnyugvást pedig csak az hoz számára, ha ismét visszatérhet a munkához.
Ugyanakkor ne tévesszük szem elől, hogy a munkamánia társadalmi elfogadottsága jóval nagyobb, mint az alkoholizmusé vagy szerhasználaté, sőt, a fogyasztói igények és a piaci verseny kifejezetten melegágya is a túlvállalásnak. Éppen ezért észrevenni is jóval nehezebb akár önmagunkon, akár a környezetünkben élőkön. Ha azt tapasztaljuk, hogy túl sok idő telik munkával, még nyugtatgathatjuk is magunkat, szeretteinket, hogy lám, a család, a társadalom érdekében tevékenykedünk többet. Csakhogy ez önáltatás. A környezet is érzékelni fogja, hogy a munka oltárán feláldozott időt más fontos területektől vontuk el, legyen az családi együttlét, a figyelem, a kapcsolódás lehetősége – így akár az önmagunkkal való kapcsolódás lehetősége is.
Ha egy kicsit is hajlunk az önreflexióra, vagy merünk környezetünk visszajelzéseire hagyatkozni, előbb-utóbb rájövünk, hogy tévúton járunk. Szerencsés esetben még időben.
Az egészséges személyiség szándékosan nem csinál olyat, amivel árt magának. Ilyen értelemben minden addikció az önbizalom, önszeretet, önelfogadás hiányáról tanúskodik. Sok esetben a függő ilyenkor tudatosan vagy tudat alatt büntetni is akarja magát.
A harmonikus személyiség az élet minden területén megállja, vagy igyekszik megállni a helyét. Különböző életterületeinek tevékenységei nem mennek egymás rovására, nem vesznek el egymástól időt túlzott mértékben. Megvan a helye azoknak a tevékenységeknek, amelyeket csak úgy önmaga kedvéért végez, és azoknak is, amelyeket a világ javára. Mindezekből egyaránt képes erőt meríteni.
A kiegyensúlyozott életvezetés folyamán rendben van a munkában való kiteljesedés, az egészség, az emberi kapcsolatok, az önmagunkhoz való kapcsolódás, és a világ úgy bennünk, mint körülöttünk épülőben van.
A különféle tevékenyégek egymással való viszonyának harmóniája szolgálhat számunkra egyfajta mérceként is, amikor arról kell döntést hoznunk, hogy a munkavégzésünk még egészséges-e, vagy esetleg túllövünk a célon. Továbbá egy profán fizikai időmérleg is segítségünkre lehet ebben, hiszen valószínűleg időben sem csúszhat el nagyon egyik-másik tevékenység anélkül, hogy ne menjen a többi rovására.
És hogy mit tehetünk, ha környezetünk sugallatára, vagy önreflektív megfigyelésink nyomán a veszélyeztetettek között érezzük magunkat?
Ha szerencsénk van, és még az elején fülön csípjük magunkat, elegendő lehet egy tudatos időmenedzsment, a környezetünkkel, családtagjainkkal megbeszéltek szem előtt tartása… ám ha elszaladt velünk a ló, könnyen szembesülhetünk a kiégéssel is – márpedig a nem egyszer akár depresszióhoz is vezető burnout orvosi értelemben is betegségnek minősül –, és ilyenkor már csak pszichológus, pszichiáter szakember segítségével lehet esélyünk talpra állni. A kettő közötti állapot rendezésére akár egy coach segítségét is kérhetjük. Mindent összevetve nem érdemes félvállról venni a munkamánia problémáját és elindulni a lejtőn. Helyette inkább figyeljünk oda az időbeosztásunkra, belső megérzéseinkre és a környezetünk visszajelzéseire!
Szerző: B.E.
#kieges #munkamania #lelkiegeszseg #coach #fuggoseg