Egy állásinterjú sokak számára stresszes lehet, hiszen ez egy olyan szituáció, ahol a legjobb formánkat próbáljuk hozni, de egy-egy váratlan kérdés miatt hamar elbizonytalanodhatunk. Most eláruljuk, hogy mi a legigazságtalanabb dolog, aminek a szakmai tudáshoz semmi köze, mégis sokszor kíváncsiak rá az interjúztatók.
Az állásinterjú mumusa
„Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?”
Neked feltették már ezt a kérdést egy állásinterjún? Lauren Rivera szociológus, a Northwestern University Kellogg School of Management intézetének menedzsment- és szervezésprofesszora szerint ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés még azelőtt, hogy az interjú hivatalosan elkezdődne. Ez látszólag egy barátságos, érdeklődő kérdésnek tűnhet, de valójában annyira nincsen rendben:
Az állásinterjúk gyakran kicsit kínos, feszengős helyzetek. Az interjút vezető sokszor szeretné, ha a jelölt komfortosabban érezné magát… és az egyik leggyakoribb eszköz erre, hogy felteszik ezt a kérdést
– magyarázta a szakértő.
Az, hogy mivel töltöd az idődet munkaidőn kívül, sokat elárulhat a faji hovatartozásodról, a társadalmi osztályhelyzetedről vagy gondozási/családi kötelezettségeidről – és ezek alapján igazságtalanul nagy súlyt kaphat, hogy a vezető „jó csapatjátékosnak” vagy „odaillőnek” lát-e a szerepre.
Ha az interjúztató úgy gondolja, hogy a hobbid lenyűgöző, akkor talán jóval nagyobb esélyed van arra, hogy megszerezd a pozíciót, amire jelentkeztél. Ha azonban pont az ellenkezője történik, akkor már a beszélgetés első pillanatában kínossá válhat a hangulat.
Egy 2010-es tanulmány 120 olyan szakembert interjúvolt meg, akik ügyvédi irodákban, befektetési bankokban és tanácsadó cégeknél vettek részt felvételi döntésekben. Ebből a kutatásból pedig egyértelműen kiderült, hogy bizonyos, sok pénzt vagy erőforrást igénylő szabadidős tevékenységek jobban lenyűgözik az elit cégeket, mint más, elérhetőbb hobbik.
Az interjúztatók általában az első 30–90 másodpercben eldöntik, hogy tetszik-e nekik a jelölt, és alkalmasnak tartják-e a szerepre. Ez később még alakulhat, de nagyon-nagyon sok bizonyítás kell ahhoz, hogy megváltoztassák a véleményüket a kezdeti benyomásukról.
Inkább ez legyen az állásinterjú kérdése
Ideális esetben a felvételiztető vezetőnek egyáltalán nem kellene feltennie a hobbikkal kapcsolatos kérdést, mert ez könnyen igazságtalan elfogultságokat hozhat be a folyamatba – akár a jelölt javára, akár a kárára. Rivera szerint nagyjából így kellene indulnia egy állásinterjúnak, hogy mindenki egyenlő esélyekkel induljon:
Örülök, hogy megismertelek. Nagyon érdekel, hogy mesélj a tapasztalataidról, de szeretnénk biztosítani, hogy ez a folyamat mindenki számára igazságos legyen, és valóban azoknak adjon lehetőséget, akik a legjobban illenek a szerephez. Ezért most rögtön át is térünk a strukturált kérdésekre.
Ezt csináld, ha mégis a szabadidődről kérdeznek
Nem érdemes kikerülni a válaszadást, ha a hobbidról kérdeznek. Készíts előre egy listát 10 olyan hobbiról vagy számodra személyes tevékenységről, amit megoszthatsz az interjúztatóval. De közben fontos az is, hogy végiggondold, hogyan kapcsolódhatnak ezek ahhoz a szerephez vagy szervezethez, ahová jelentkezel – például milyen erősségeket, tulajdonságokat vagy értékeket tükröznek. Ha például azt mondod, hogy szeretsz olvasni, akkor térj ki a kedvenc könyvedre is. Az alapvető szabály, hogy semmiképp se füllents, mert kellemetlen szituációba kerülhetsz, ha valami olyat mondasz, amivel kapcsolatban az interjúztató sok tudással rendelkezik, és hamar kiszúrja, hogy nem mondasz igazat.
Forrás: HuffPost
Kiemelt kép: Freepik