Minden kezdet lehet nehéz és bizonytalan. Sokaknak úgy tűnik, mintha a startvonalat hátrébb tették volna 2026-ban. Nem csoda, hogy a pályakezdő fiatalok körében erősödik a bizonytalanság.
A klasszikus pályakezdő szerepek sokszor rutinfeladatokra épültek. Olyanokra, amelyeknek nem sok köze van a megfelelő végzettséghez: összefoglalók, riportok, ügyfélszolgálati sablonválaszok, egyszerű elemzések készítése. Ugyanakkor, ha kevesebb a belépőszintű feladat, kevesebb lehet a belépőszintű pozíció is. A Deloitte 2025-ös felmérése szerint a kutatásban résztvevők 61%-a attól tart, hogy az AI nehezebbé teszi a fiatalok munkaerőpiacra lépését pontosan a már fent említettek miatt. A Stanford kutatása szerint a mesterséges intelligenciát igénybe vevő munkakörökben a 22–25 évesek foglalkoztatása csökkent, miközben ugyanezeken a területeken az idősebb korosztályban növekedés látszik.
Kevesebb junior, több elvárás
Egyéni szinten is a biztonságra törekszik az ember, így az sem megy csodaszámba, hogy ugyanilyen elv mentén igyekeznek a cégek is haladni. A biztosabb profilhoz pedig szükséges a már kész tapasztalat, az azonnali termelőképesség.
Mesterséges intelligencia a kiválasztásban
A pályakezdők keresési élménye sokszor elkeserítő. Sokan érzik úgy, hogy tapogatóznak a sötétben és mintha láthatatlan falaknak mennének. Ennek hátterében lehet az is, hogy egyre több cégnél jelenik meg az MI-vel támogatott előszűrés és az automatizált interjúfolyamat. Ugyan a kiválasztást felgyorsíthatja, de elveszi minden emberi vonatkozását és ezáltal kevés kapaszkodót ad a fejlődéshez.
Készség-infláció
A modern kor magával hozta az AI egyre több területen való megjelenését. A belépőszintű pozícióknál is egyre inkább elvárás, hogy tudja használni a pályakezdő a mesterséges intelligenciát. A Z generációs fiatalok jelentős része azt mondja, hogy az AI-készségek fontosak a karrierfejlődéshez, de még ennél is fontosabbak a soft skillek (kommunikáció, együttműködés, empátia, vezetői készségek) megléte.
A pályakezdő-szorongás
A szorongás kiváltója a bizonytalanság lehet, hiszen a belépési útvonal nem mindig olyan egyértelmű és kiszámítható (gyors technológiai váltás, hibrid munkavégzés, elvárások). A bizonytalanság alapjában véve szorongást okoz, pláne akkor, ha nincs megfelelő visszajelzési rendszer. Ha a pályakezdő nem kap megfelelő iránymutatást, hogy merre és miben fejlődjön, az csak fokozza a diszkomfort érzetet.
Kezdőként még kevés sikerélménnyel, megerősítéssel rendelkezik az ember, ezért a legkisebb elutasítás is felnagyítva csapódhat le. Friss kutatás szerint a teljesítményben jelentkező nyomás növeli az imposztor szindróma szerű érzéseket azoknál, akik a karrierjük elején járnak.
Emellett a szorongást csak tetézheti az, hogy a mesterséges intelligenciával is meg kell „küzdeni”. Nem elég csak azt bizonyítani valakinek, hogy jó valamiben, hanem arról is tanúbizonyságot kell tennie, hogy lépést tud és akar is tartani a technológiával. Éppen emiatt a munkavállalói felmérésekben is egyre erősebben jelenik meg az AI miatti készségfejlesztési nyomás.
Normális vagy sem?
Teljesen természetes, hogy félelem lakozik abban, aki gyakorlat és tapasztalat nélkül merészkedik egy új területre. Az is normális, hogy álláskeresés előtt (vagy akár után is) erős a feszültség, de a nehezebb napokat felválthatják a jobbak, normálisan tud dolgozni és funkcionálni a mindennapokban (magánéletben is) és egyre csökken a belső feszültség. Ám, ha ez hetek múlva sem enyhül, romlik az alvás minősége, egészségügyi és/vagy mentális jellegű gondok (pánikszerű állapot) is jelentkeznek, az önértékelés is csorbul, akkor már szükséges segítséget kérni. Pszichológus, karrier tanácsadó, coach, de akár a háziorvos is támasz lehet.