Az álláskeresők rutinjához tartozik az önéletrajz benyújtása. Belegondoltál már abba, hogy olyan készségek számítanak manapság, amelyet nehéz bizonyítani? Jelenleg úgy néz ki, hogy a legértékesebb kompetenciákat a legnehezebb ilyen formán megmutatni.
Hogyan lett a legértékesebb egyben a láthatatlan tudás is? Sokáig egyszerű és tényszerű volt a jelentkezés. A minél több diploma, a minél több szakmai tapasztalat, annál jobb esélyeket jelentett az álláspiacon. Mára ez a logika már nem vagy nem úgy működik. A munkaadókat már kevésbé érdekli az, hogy mit tud a jelentkező. Persze, fontos tényező, de azon felül sokkal fontosabb az, hogyan működik a dolgozó. Ma már szükséges olyan soft skillek megléte, amelyek komoly hatással lehetnek a teljesítményre.
Számít, de nem látszik
A modern munkakörnyezetben három készség emelkedik ki különösen, amelyre a modern kori világunkban nagy szükség van, amelyet a World Economic Forum is meghatározott: az alkalmazkodóképesség, az empátia és az, hogy mennyire gyorsan fejlődünk az új területeken.
Igen ám, csakhogy ezt hogyan lehet objektíven mérni? És mindezt papírral igazolni? A paradox helyzet éppen ebben van, hogy szükség van rá, de nem tudjuk hitelesen bizonyítani meglétüket.
Önéletrajz, mint szűrő vagy torzító
Az önéletrajz készítésekor úgy működünk, mint ahogyan korábban is tettük. Bemutatjuk az iskolai végzettségünket, a szakmai tapasztalatunkat és gyakorlatunkat, megemlítjük a konkrét eredményeinket, amelyeket már elértünk. Szinte mindig ugyanazokat a már-már kisékké alakuló készségeket említjük meg, bármilyen pozícióra történő jelentkezéskor. Ha pedig túl általánosnak véljük, akkor inkább eltüntetjük ezeket a sorokat. A végeredmény azonban így egy olyan CV, amely már a folyamat elején megakaszthatja a kiválasztási folyamatot, hiszen nem jelennek meg a kompetenciák.
A bizonyíthatatlanság problémája
A soft skillek egyik legnagyobb problémája nemcsak az, hogy nehéz leírni őket – pláne nem rövid mondatokban –, hanem az, hogy nehéz hitelesen bizonyítani is. Bárki beleírhatja az önéletrajzába azt, hogy jó csapatjátékos, gyorsan tanul és kiválóan kommunikál, de nincs mögötte semmi, amivel mindezt alá lehet támasztani. A munkaadóknak nincs más választásuk, mint hogy az interjú során személyesen, szituációs kérdésekkel teszteljék a jelentkezőket, vagy próbamunkába vetik be őket, hogy meggyőződjenek a valóságról. A valóság itt csap arcon, hiszen a legfontosabb készségekről csak a folyamat későbbi részében lehet lerántani a leplet.
Hogyan kommunikáljuk azt, ami nem mérhető?
Az biztos, hogy nem jelzők mennyiségében van a válasz, hanem a kompetenciák megemlítése után arra kell kitérni, hogy mikor és milyen formában volt erre a jelentkezőnk szüksége. Sőt, nem árt képet mutatni arról is, hogy a készség használata után mi lett annak az eredménye.
Azaz fontosak a kompetenciák, de még fontosabb az abból következő eredmények felsorakoztatása és annak felismerése, hogy ezen az úton milyen fejlődést ért e.
Láthatóság, mint új készség
A jövőben az új kompetenciák is mások lesznek. Nem feltétlenül az új technológia ismerete és használata jelenti a legnagyobb előnyt, hanem az, hogy tudjunk érthetően kommunikálni és felismerjük a saját működésünket. Vagyis nem az számít, hogy milyen kompetenciák vannak a birtokodban, hanem hogy hogyan tudod azokat megmutatni, láthatóvá tenni.