A „bennragadó” szabadság elsősorban munkáltató felelősségi körébe tartozik.
A Munka Törvénykönyve (Mt. 2021. I. sz. tv.) alapján a szabadságot nem a munkavállaló „veszi ki”, hanem a munkáltató adja ki (kivéve 7 napot), így a „bennragadó” szabadságok elsősorban munkáltató felelősségi körébe tartoznak.
Az év vége közeledtével a munkáltatók egyik legfontosabb feladata a szabadság egyenlegek nyomon követése – hívja fel a figyelmet a Grant Thornton Consulting Kft. Praktikus, ha időben ellenőrizzük, kinek mennyi napja maradt az év végi leállásra, kell-e egyéb munkaszervezési teendővel számolni.
Átvihető szabadságok: hogyan csináljuk szabályosan?
Az Mt. 123.§ (1) pontja szerint a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Azonban számos élethelyzet adódhat, ami miatt mégiscsak át kell vinni a következő évre a megmaradt szabadságot, ezek a következők:
• A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. (Mt. 123 § (2))
• A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni. (Mt. 123. § (3)) Tipikusan ilyen lehet pl. a hosszabb távollét, a betegség, a szülési szabadság stb.
• Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. (123. § (4)) Vagyis a december 31-én megkezdett szabadság átnyúlhat a következő év januárjának első 5 munkanapjára.
• A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki. (123. § (6))
Ez annyit jelent, hogy a két fél közös akaratán minősülő jognyilatkozatában rögzítheti, hogy a ki nem adott szabadságot az életkor szerint megállapított pótszabadság erejéig következő év december 31-ig adja ki a Munkáltató.
Szabadságmegállapodások előkészítése, aláírása
Az Mt. 126. § 6. pontja szerinti megállapodást érdemes írásba foglalni, mely tartalmazza a felek adatait, valamint a munkavállaló oldalán megállapított, fennmaradó szabadságnapokat, illetve azt, hogy ebből hány nap minősül az életkor szerinti pótszabadságnak. Mivel ez az adminisztráció így év végén akár komolyabb terhet is jelenthet, érdemes már év közben folyamatosan vezetni a szabadság járandóságot alap-életkorszerinti-egyéb pótszabadságok bontásában, valamint folyamatosan egyeztetni a még ki nem adott szabadságnapok egyenlegét. Ezzel nagyban megkönnyítjük az év végi teendőket, akár nagyobb létszámú munkavállalói állomány esetén is.
Fotó: Envato