2020. év november hónap 10. napján 22 óra 30 perckor jelent meg a védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) kormányrendelet, amely közel másfél órán belül, november 11. napján 00 órától életbe is lépett. Az abban foglalt rendelkezéseket, illetőleg azok megvalósítását azóta is övezi bizonytalanság. Ebben az anyagban a rendelet munkajogi érintettségű rendelkezéseit tervezem elemezni, és értelmezni.
A vészhelyzet óta első alkalommal jelentett be a Kormány kijárási tilalmat, ezidáig ugyanis – például a tavaszi időszakban – a kijárási tilalomnál valamivel kevésbé szigorú kijárási korlátozást vezettek be. A rendelet értelmében este 8 óra és reggel 5 óra között – a rendeletben meghatározott kivétellel – mindenki köteles a lakóhelyén, a tartózkodási helyén vagy a szálláshelyén tartózkodni.
Nem precíz a közzétett okirat, ami a munkavégzést igazolja kijárási tilalom alatt
Ettől eltérően többek közt munkavégzés céljából, illetve a munkavégzés helyére történő közlekedés céljából, valamint a munkavégzés helyéről a lakóhelyre, a tartózkodási helyre, illetve a szálláshelyre történő közlekedés céljából este 8 óra és reggel 5 óra között megengedett a lakóhely, a tartózkodási hely vagy a szálláshely elhagyása, illetve a közterületen történő tartózkodás. Szintén először kerül szabályozás alá a közterületen történő tartózkodás okirattal történő igazolásának kötelezettsége, mellyel összefüggésben a rendelet megemlíti, hogy a Kormány hivatalos honlapján érhető el az igazolásra alkalmas okirat – illetve annak tartalmi elemei –, melynek hiányában tilos a közterületen történő tartózkodás.
A közzétett igazolásra alkalmas okirat vizsgálata során ugyanakkor megfigyelhető egyfajta további szigorítás, ami álláspontom szerint – a kormányrendelet tartalmának fényében – jogellenes, de legalábbis pontatlan.
A kormányrendelet a közterületen történő tartózkodás megengedett esetei közt a „munkavégzést”, illetve a „munkavégzés helyéről, vagy helyére történő közlekedést” sorolja fel, de nem szűkíti le azt a munkaviszonyban történő munkavégzés eseteire. Ehhez képest a Kormány hivatalos honlapján fellelhető igazolás minta következetesen „munkavállalót”, „munkáltatót”, illetve „munkaviszonyt” említ, illetve határoz meg, miközben munkavégzésre sor kerülhet foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonyban, pl. megbízási, vagy vállalkozási jogviszonyban is, ezen jogviszonyokra azonban a Kormány honlapján nem találunk igazolás mintát.
A Koronavírus Sajtóközpont, valamint a Szakszervezeti Szövetség tájékoztatása szerint amennyiben valaki nem munkaviszonyban, hanem foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszonyban vállalkozóként végez munkát, az saját maga részére állít ki igazolást. Ebből álláspontom szerint következik, hogy aki magánszemélyként végez munkát megbízási jogviszonyban, annak a megbízó ugyanúgy kiállíthatja az igazolást a kötelező tartalmi elemek feltüntetése mellett. Ebből értelemszerűen következik az is, hogy nem kötelező a kiadott formanyomtatványt használni, a foglalkoztató maga is kiállíthat igazolást a kötelező tartalmi elemek beépítésével, így a foglalkoztatott személyi adatai, a foglalkoztató székhelye, illetve a 20 óra után történő munkavégzés indoka.
Változó munkahely esetén munkaviszonyban álláspontom szerint a munkaszerződésben munkavégzés helyeként meghatározott helyszín az irányadó. Amennyiben a munkavállaló változó munkahelyen végzi a munkáját, azt 2012 óta egy nagyobb földrajzi egység meghatározásával kell a szerződésben rögzíteni (pl. Baranya megye területe). Így amennyiben a munkavállaló munkahelye ilyen módon van meghatározva, álláspontom szerint a meghatározott földrajzi egységen belül bárhol végezhet munkát, a közterületen történő tartózkodása jogszerűnek tekinthető.
Félreértések adódhatnak az éttermek korlátozása körül is – munkajogi szempontból biztosan
A vendéglátó üzletekre vonatkozó védelmi intézkedések értelmében vendéglátó üzletben tilos tartózkodni. Kivételt képeznek az ott foglalkoztatottak, továbbá azok a vendégek, akik az elvitelre alkalmas ételek kiadása és szállítása érdekében az ehhez szükséges időtartamig tartózkodnak a vendéglátó egységben. Nem kell alkalmazni a fenti rendelkezést a munkahelyi étteremre, illetve büfére, a szálláshelyen található étteremre, illetve bárra, ha ott kizárólag a szálláshely vendégét szolgálják ki, a köznevelési intézmény, valamint a szakképző intézmény (a továbbiakban együtt: nevelési, oktatási intézmény) menzájára, valamint büféjére, ha ott kizárólag a nevelési, oktatási intézmény dolgozóját, illetve a nevelési, oktatási intézmény tanulóját szolgálják ki, illetve az egészségügyi intézményben található étteremre, illetve büfére.
Az üzletekre vonatkozó védelmi intézkedések értelmében az üzletek, a lottózók és a dohányboltok este 7 óra és reggel 5 óra között köteles zárva tartani, és nem is tartózkodhat ezen üzletekben senki. Ez nem vonatkozik a gyógyszertárakra és a benzinkutakra.
Félreértésre adhat okot az a rendelkezés, miszerint a vendéglátó üzlet nem minősül üzletnek. Ezen fordulat alapján több vendéglátós is arra a téves következtetésre jutott, hogy mégis nyitva tarthat, és rendeltetésszerűen működhet. Nem csökkentette a kérdésben bizonytalanságot az a körülmény sem, hogy a hírekben még az szerepelt, hogy az éttermeket be kell zárni, a kormányrendelet pedig az ott tartózkodást tiltja meg.
Első hallásra talán nem éreznénk a kettő közt a nagy különbséget, munkajogi szempontból azonban mégis nagy jelentősége van ennek a megkülönböztetésnek. Az Mt. 146. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. Ez a jogszabályhely a munkavégzés hiányában történő díjazás egyik esete. Ha a kormányrendelet arra kötelezné a munkáltatót (üzemeltetőt), hogy a vendéglátó üzletet zárja be, abban az esetben a munkáltató az elháríthatatlan külső okra hivatkozva nem lenne köteles munkabért fizetni a munkavállalónak. Így viszont, hogy a kormányrendelet nem kötelezi az üzemeltetőt arra, hogy az egységet bezárja, csak a vendégeknek tiltja meg az egységben történő tartózkodást, a munkáltató köteles eleget tenni alapesetben a foglalkoztatási kötelezettségének, ha pedig ezt mégsem teljesíti, az Mt. 146. § (1) értelmében – mivel nem hivatkozhat elháríthatatlan külső okra – a munkavállalónak állásidőre munkabért kell fizetnie.
Ugyanez a helyzet a szálláshelyekre vonatkozó védelmi intézkedések esetében is. A szálláshelyet sem kell bezárni, csak néhány kivételtől eltekintve tilos ott tartózkodni. Kivételt jelentenek ebben az esetben is a foglalkoztatottak, illetve a szálláshelyen az üzleti, gazdasági, továbbá oktatási tevékenység céljából érkező személyek.
A védelmi intézkedések betartásáról egyébként nem meglepő módon az üzemeltető köteles gondoskodni.
Tilos továbbá tartózkodni – az ott foglalkoztatottakon kívül – a rendeletben meghatározott kivétellel nyilvános fellépésen, moziban, edzőteremben, uszodában, jégpályán, állatkertben, vadasparkban, kaland- és vidámparkban, játszóházban, múzeumban, könyvtárban.
Az üzemeltetőket érintő bevételkiesés, továbbá a kifizetendő bértömegekhez való hozzájárulás érdekében a Kormány különböző támogatási formákat dolgozott ki, melynek részletes szabályait a 485/2020. (XI. 10.) kormányrendelet tartalmazza, illetve a bértámogatással kapcsolatos tudnivalók hirdetmény formájában megtalálhatók az NFSZ honlapján.
Szakértő: Dr. Tihanyi Tamás, munkajogi szakjogász, Első Magyar Könyvelő és Pályázatíró Kft.
Címlapfotó: MTI/Balogh Zoltán
#kijarasitilalom #munkajog #munkaltatoiigazolas #vedelmiintézkedesek