A munkaszüneti nap olyan munkanap, amelyen valamilyen állami, nemzeti, vallási ünnep miatt nem kell munkát végezni. Emiatt csak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) meghatározott, kivételes esetekben van helye munkaszüneti napon történő munkavégzésnek. Az általános munkarendben dolgozó munkavállalók számára nincs munkavégzés a munkaszüneti napokon. Bizonyos területeken azonban muszáj dolgozni a munkavállalóknak. A bérpótlékra való jogosultságot ünnepnapi és hétvégi munkavégzés esetén a Munka Törvénykönyve szabályozza.

Munkaszüneti napra rendes munkaidő csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben; az idényjellegű; a megszakítás nélküli; a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén vagy külföldön történő munkavégzés esetén osztható be [Mt. 102. § (2) bek.].

Arról, hogy a munkáltató vagy a munkakör mikor minősül munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, az Mt. maga rendelkezik.

Munkaszüneti napra rendkívüli munkaidő azon munkavállalók számára rendelhető el, akik rendes munkaidőben is foglalkoztathatóak munkaszüneti napon. Emellett baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében is lehetőség van munkaszüneti napon történő rendkívüli munkaidő elrendelésére.

Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár,

a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá

b) a rendkívüli munkaidőre

ba) az a) pontban meghatározott munkavállalónak,

bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető.

Vasárnap rendes munkaidőre…

a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,

b) az idényjellegű

c) a megszakítás nélküli,

d) a több műszakos tevékenység keretében,

e) a készenléti jellegű munkakörben,

f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,

g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,

h) külföldön történő munkavégzés során, valamint

i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál

foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

A munkaszüneti napon végzett munkavégzés esetén a munkavállalót 100%-os bérpótlék illeti meg.

A munkaszüneti napokat az Mt. 102. § tételesen felsorolja. Ezek az alábbiak: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.

A húsvéti és pünkösdi ünnepek munkajogi szempontból nem jelentenek egybefüggő munkaszüneti napokat. Azonban, bár a vasárnap nem munkaszüneti nap, az Mt. 140. § (3) bekezdése kötelezően előírja, hogy e napra a munkaszüneti napra vonatkozó munkaidő-beosztási szabályokat kell alkalmazni. Azaz, aki dolgozik húsvétvasárnap és/vagy pünkösdvasárnap, az szintén jogosult 100 százalék bérpótlékra az alapbéren felül.

Fotó: Lánglovagok

#ber #berpotlek #munkaidokeret #munkarend #munkaszunetinap