Mindannyian ismerjük a különbéget a finom lédús narancs és a kiszáradt verzió között. Utóbbinak is mindene megvan és adott a narancssághoz, a struktúrája, az anyaga, az illata… éppen csak élet van benne kevesebb. Nem is nevezzük hát másképpen, mégis egyértelmű, melyiket fogyasztjuk szívesebben, hogy mennyire máshogy hat ránk ez a kétféle minőség.
Létezik a dolgoknak olyan paramétere, meghatározhatatlan faktora, amit nagyon nehéz körülírni, minőségében megfogni, jellemezni, összetevőkre lebontani, ám ránk gyakorolt hatását tekintve mégis annyira egyértelműen, látványosan érzékelhető a megléte vagy a hiánya.
Ahogy egy személynek, úgy egy kollektívának is van karaktere, profilja. Ez természetesen folyamatosan változik, miközben rendelkezik alapvonásokkal, stabilabb minőségekkel is.
Egy munkahelyre betoppanva ugyanúgy megérezzük annak összetételét, „színét- szagát”, összbenyomást szerzünk és alakítunk ki, amelyhez hozzájárul egyrészt az épület, a külső-belső tér hangulata, a nap mint nap ott dolgozók személyiségének, a kollektíva összdinamikájának lenyomata, ami egyszerre gyakorol hatást tudatos és tudattalan észlelésünkre. Az a bizonyos valami.
Azonnal meg tudjuk mondani, jólesik-e belépni egy céghez. Jólesik-e belépni vezetőként, alkalmazottként, együttműködő vagy lehetséges partnerként. Jólesik-e ott eltöltenie egy teljes munkanapot? Jól tudjuk-e érezni magunkat egy tárgyalás erejéig?
Milyen az atmoszférája? Elsőre talán apróságnak tűnhet, mégsem az. Minden mindennel összefügg. Körbejárható munkavédelmi, fiziológiai szempontok alapján, racionálisan, analitikusan megközelítve, vagy asszociatíve „ráérezve” az ikszedik érzékünkkel.
Természetesen ez a „valami”… ez a hangulat, ez a karakter otthagyja lenyomatát az elvégzett munkán is. Minden, amit csinálunk, átitatódik azzal a megannyi réteggel, ami létrejöttekor körülvette. Nem mindegy, hogy milyen hangulatban, milyen motivációk mentén végezzük a munkánkat, legyen az akármilyen természetű. És nem csak azért, mert a flow-élmény az ideális, nemcsak azért, mert máshogy alakul a hibák gyakorisága, nem csak azért, mert a hangulatunk szó szerint rányomja bélyegét mindenre… ez nem csak egy kedélyes kis mutató. Ez az elégedettség vagy elégedetlenség látszani fog a cég produktumain, az eredményein… látszani fog tárgyalásainak sikerességén az idelátogató partnerekkel, de ha az ügyvezető esetleg máshova utazik, ezt az atmoszférát akkor is magával viszi láthatatlanul maga körül, mint önmaga meghosszabítását, mint rá visszaható rendszert.
Praktikus tehát cégünkre minden tekintetben valóban önmagunk kiterjesztett verziójaként gondolni és ekképpen gondoskodni róla és az ott dolgozókról. Oda-vissza áramlanak ugyanis a láthatatlan információk, amelyek mentén összeáll a munkanapunk, a hangulatok, a megannyi történés mentén…és ezek a hangulatok többé-kevésbé tükröződnek majd az arcunkon, amikor tárgyalópartnereinket arról igyekszünk meggyőzni, hogy érdemes nálunk elkölteniük a pénzüket. Döntésüknek pedig csak egy része támaszkodik majd racionális érvekre, a nagyobb szerepet az érzelmek játsszák.
Így aztán érdemes beengedni munkakörnyezetünkbe a jó értelemben vett pulzálást, az életet, a dinamikát, vagy éppen a harmonikus visszafogottságot… ám mindenképpen a megfelelő működés mentén érzékelhető rendet. Munkáltató és munkavállaló egyre kevéssé lesz különválasztható a fenntartható jövőben. Egyre inkább kölcsönös együttműködésre szükséges berendezkednünk.
Szerző: B.E.
Fotó: Envato
#fenntarthatomunka #munkahelyikultura #hr