Amikor egy másik országban vállalunk munkát, teljesen megváltozik az életünk. Az anyanyelvünktől eltérő nyelvi környezetbe kerülünk, ahol nem garantált, hogy olyan magabiztosan tudunk kommunikálni, mint itthon. Belecsöppenünk egy merőben új kultúrába, sokszor tőlünk idegen vagy furcsa szokásokhoz kell igazodnunk, mint ahogy meg kell szoknunk az új ízeket, ételeket is. Külföldre költözésnél számos szempontot érdemes figyelembe venni és nem elég a tetemes adminisztráción, engedélyen túljutni, meg is kell érkeznünk az új életünkbe. Akkor vehetjük könnyebben az akadályokat, ha mentálisan is képesek vagyunk ott lenni választott hazánkban, ha le tudunk számolni vagy át tudjuk alakítani azokat a hiedelmeinket, tudat alatt tárolt programjainkat, amelyek megakadályoznak bennünket a nyugodt, teljes élet megélésében. A külföldre költözéssel kapcsolatos tapasztalatait, meglátásait osztotta meg egy online beszélgetésen Diener Szilvia, a Minden, ami külföld oldal szerkesztője és Tomek Noémi motivációs előadó, tréner.

Ma már sok magyar család valamelyik tagja vagy tagjai külföldön dolgoznak, ott telepednek le (még ha nem is véglegesen, de több évre). Azok, akiknek a családjából már korábban is dolgoztak külföldön, sokkal természetesebben kezelik ezt a tényt, mint azok, akiknél nem volt előzménye a más országban való élésnek. Akiknek a (tágabb) családjában már előfordult tartós külföldi jelenlét, sokszor megmarad az otthonhoz való erős kötődés: nem adják fel az otthoni házat, időnként hazalátogatnak. Főként nekik érdemes megválaszolniuk a kérdést: milyen érzés elhagyni az otthonomat?

Az ősök köteléke

Van, aki dühből költözik el az országból, de akármennyire is tombol benne ez az érzés (ami irányulhat akár az országára, a családjára, akár a baráti körére is), akkor is van egyfajta kötődése a hazájához. Végiggondolhatjuk, hogy az őseink milyen mértékben kapcsolódtak az anyaföldhöz: voltak-e közöttük földművesek, gazdálkodók, akik földhöz (röghöz) voltak kötve? Ha igen, nagy valószínűséggel ezek a generációs emlékek a mi tudatunkban is a hazánkhoz való ragaszkodást idézik fel. Nem biztos, hogy tudatosan felismerjük, de lehet egy rossz érzésünk, ha külföldre megyünk. Érezzük, hogy valami nem stimmel. Mivel nem azonosítjuk saját érzésként, nem is tudunk mit kezdeni vele.

Nem elég elmenni. Meg is kell érkezni.

Külföldön, egy idegen környezetben, ahol más kultúrából való vagy, nem könnyű barátságokat kötni. Főleg akkor, amikor nem a legbelsőbb meggyőződése miatt van ott valaki, hanem mondjuk azért, mert a párja ott dolgozik és szerelemből utána megy. Ha még nem beszéli jól az adott ország nyelvét, ha nincsenek helyi ismeretségei, kapcsolatai, felerősödhet az otthoni barátok utáni vágyódás, egyfajta hiányérzet jöhet létre. Érzékeli, hogy valami nem stimmel, de nem tudja, hogy mi. A barátság az egyik legmélyebb dolog. Nem egyszer előfordul, hogy a lelke mélyén bűntudatot érez az, akik elhagyja az országot, a családját, a barátait, vagy úgy érzi, cserben hagyta a munkatársait, ha volt egy erőteljesebb munkahelyi kötődése. Azt is gondolhatja, hogy valami rosszat csinált. Ezek a folyamatok nem a tudat szintjén zajlanak, mint inkább a tudattalanban. (A mindennapi működésünket mintegy 95%-ban a tudatalattink határozza meg.) Nem tudjuk, hogy miért érzünk, miért gondolkodunk úgy, ahogy. Ha valakinek az életében erőteljesen lerögzült minta a hűség, a bizalom, a bajtársiasság, az egymást támogató minőség, akkor, ha kilép ebből és eltávolodik több száz kilométerre, akkor bűntudata és lelkiismeretfurdalása lesz, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Csak azt érzi, hogy valami nem stimmel. Az lenne a cél, hogy ne csak elmenjen innen, hanem meg is tudjon érkezni az új életbe.  

Lehet, hogy bennünk van, amit kint keresünk?

A legtöbb ember viszont nem tud megérkezni. Amit ugyanis a külvilágban keres, az őbenne van, nem egy külső helyen. A külső hely kiváló közegként képes szolgálni ahhoz, hogy önmaga lehessen. A változást viszont belül éli meg, a megtapasztalás önmagában zajlik. Fontos, hogy átgondoljuk a buktatókat, amik nehézségeket okozhatnak számunkra, és keressük meg a kérdésre a választ: mi lenne számomra a legrosszabb, ha elmennék innen? Mi fájna a legjobban? Fel fog jönni a valódi akadály, ami meggátolja azt, hogy máshol jól érezzük magunkat. Lehet, hogy valami nem zárult le a korábbi életünkben, így ezért is érdemes tenni. Sok embert például a szüleihez való kapcsolata köti, azért nem tudnak kialakítani egy nyugodt külföldi életet, mert nem képesek megbirkózni azzal a bűntudattal, hogy otthon hagyták a szüleiket.

Nyelvtudás, a szükséges praktikum. De, ha nem megy?!

Külföldre költözésnél kardinális kérdés a nyelvismeret. Amellett, hogy beszélem-e az adott ország nyelvét, ahová megyek, nem gondolunk arra, hogy a transzgenerációs mintáinkban sokszor korlátozott, hogy megtanulhatunk-e egy idegen nyelven kommunikálni. A mai napig jelentős szerepet játszanak az életünkben a II. világháborúban történtek. A szüleinknek, a nagyszüleinknek, a dédszüleinknek ott lehet az emlékezetében az a tapasztalat, hogy veszélyes külföldi beszédet hallani. Ez az élmény máig erősen jelen lehet. A háborúban itt voltak a külföldi katonák, akik veszélyt jelenthettek a civil lakosságra, de például gondolhatunk a deportálásokra is. Amikor megszólalt a hangszóróból a német beszéd, és a vagonokban elindították valahová az embereket, akik aztán nem jöttek vissza… németül kiabáltak velük a fegyőrök…, ezért lerögzülhetett az a minta a családi energetikai rendszerben, hogy nem biztos, hogy biztonságos külföldi szót hallani. De annak sem, aki Magyarországon maradt és az oroszok vagy a németek lesöpörték a padlásukat. Így sokak számára onnan eredhet az idegen nyelv elsajátításával kapcsolatos stressz vagy blokk, hogy van egy ilyen transzgenerációs minta a családban. Lehet, hogy vonzó az ország, ahol egy vonzó élet van kilátásban, de a nyelvhez kapcsolódóan van bennünk egy (be nem azonosítható) ellenállás. Hazánkban ilyen szempontból kevésbé az angollal van probléma, sokkal inkább a némettel vagy az orosszal. De ha jól beszéljük az adott ország nyelvét, akkor is előfordulhatnak olyan szituációk (pl. valaki megbetegszik és ki kell hívni a mentőt), amikor kihívást jelent az adott nyelven kommunikálni. Nem árt, ha ezekre is gondolunk kiköltözés előtt.

Szerző: K.T.

#kulfoldimunka #lelkiegeszseg #onismeret